Nők, akik nem mérgezték férjeiket

Forrásaink megértően fogadják a régi korok férjgyilkosságon (matricídiumon) kapott feleségeiről szóló lesújtó statisztikai adatokat. Mentő körülményként hozzák fel a nők alárendelt szerepét a házasságban, hozzáértve, hogy a fordított műveletet, az uxoricídiumot, érthetően, kevés férj követte el, hiszen a torz társadalmi viszonyok folytán a feleségeket már meg sem kellett ölni, anélkül is alig éltek.[1] Minél magasabb társadalmi osztályokat figyelünk, annál jellemzőbbnek tűnik a férjgyilkosság, így ezt a gáláns érvet fenntartásokkal kell fogadjuk. A megkínzott feleségek különösen a mérgezést tartották alkalmas büntetésnek, ezen belül is a lassú halált, mely eltereli a figyelmet a méregcseppek adagolójáról, sőt, mivel lehetőséget ad a haldokló férjnek időben megszabadulnia a bűnei terhétől, jótékony eutanáziának is tekinthette a kegyes hitvestárs az eljárást. A feleségek megmentőjeként számon tartott Giulia Tofana († 1651?) életrajzában annyi csodás elem bukkan fel, hogy Mike Dash alapos oknyomozása kellett a fontosabb részletek feltárásához. A méregkeverőnő Aqua Tofana nevű, színtelen, kissé opalizáló cseppjeit nem a szenvedő feleségek, hanem a kisvártatva szintén szenvedő férjek vették be a tudtukon kívül (actio in distans). A gyógyír összetételéről alkotott elképzelések jól tükrözik, hogy két korszak határán vagyunk. A feltételezett összetevők között ott találjuk a gyújtoványfüvet, a kőrisbogarat, a tátikát, köldökfű-tinktúrát (aqua cymbelaria), a beléndeket, őrült ember köpetét (az aranykor szellemében), illetve, másfelől, a szublimátot, az ólom sóit, az arzénoxidot és az antimont (haladjunk a korral). Maga Mozart (1756 – 1791) is úgy képzelte, Aqua Tofanával mérgezték meg ellenségei, de ez a feltételezés alaptalan.[2] Mike Dash éles szemmel észrevette a legendás történetek eltéréseinek igazi okát. A feltételezésekkel ellentétben Giulia Tofana már 1651 körül meghalt, minden bizonnyal háborítatlanul, ám halálát követően lánya és egyéb bizalmasainak hálózata vitte tovább az ipart több évtizeden át, mígnem egy állhatatlan özvegy a gyóntatófülkében kifecsegte a titkot. Több változatban él a bravúros leleplezés története is.

1 Mikulas

A hálózatban dolgozó klerikusok nem álltak bíróság elé, és a méreg tehetős felhasználói szerencsére bizonyítani tudták, hogy a szert pupillatágítás céljából szerezték be (a beléndek ilyen úton hat a bella donnákra), illetve egyszerűen felmutatták a díszes kiállítású, drága üvegcsét, melyben a Mikulás, Bari Szent Miklós (270? – 343) csodatévő erejű csontolaját forgalmazták kegyesen, egyházi vonalon, legalábbis szegény gazdagok így tudták, tévesen.[3] Bármekkora megértést is tanúsítsunk matricid hajlamú feleségek iránt, mélyebb rokonszenvet kell táplálnunk azokkal szemben, akiket ártatlanul vádoltak meg férjük megmérgezésével. Az ő listájuk is terjedelmes; három illusztris szereplő sorsát nézzük meg kicsit közelebbről. I. Laodikével már megismerkedtünk riválisáról, II. Berenike Ferneforusról („Birtok-hozományú”, Kr.e.285? – 246) szólva. Bár ez a vetélytárs hallgatott a Ferneforus melléknévre, I. Laodikének is hatalmas birtokai voltak Kis-Ázsiában. Jó partinak tűnt, így a szeleukida trónörökös, a későbbi II. Antiokhos Theos („Isten”, Kr.e. 285 – 246) nőül is vette. Ám Szíria királyaként mintha kissé túlzásba vitte volna a béke szeretetét. Az még nem sértette felesége érdekeit, hogy a kis-ázsiai partvidék pacifikálásával olyannyira megörvendeztette Miletos népét, hogy azok istenné kiáltották ki. De miután elveszítette a II. szír háborút, ellenfele, Egyiptom királya, II. Ptolemaios Filadelfos („Fivérét szerető”, Kr.e. 308 – 246) a béke feltételei között kikötötte, hogy az „isten” taszítsa el feleségét, és jegyezze el az ő leányát, Berenikét, az utódlási rend értelemszerű módosításával.[4] II. Antiokhos Theos ráállt erre, I. Laodike visszavonult birtokaira, de II. Ptolemaios Filadelfos halála után volt férje visszavette, az egyiptomi király trónra lépő fia, III. Ptolemaios Euergetes (Jótevő, Kr.e. 182? – 116) minden tiltakozása dacára.

2 Karia

Kária. Ide vonult vissza az elűzött I. Laodike (Kr.e. 285? –236?) szír királyné

III. Ptolemaios Euergetes laodikeiai háború néven ismert bosszúhadjárata sem mentette meg a cserét nem sokkal túlélő II. Berenikét a felkoncolástól. Emögött I. Laodike állt; az is felmerült, ezzel próbálta kihúzni a fenyegető polgárháború méregfogát.[5] Maga a király is rövidesen életét veszítette. Egy időben általánosan elterjedt nézet volt, hogy felesége mérgezte meg, mert férjét a ptolemaida szerződés Berenike-utódok trónra segítésére kötelezte.[6] Ám ez hiteltelen érvelés. II. Antiokhos Theost a történtek után nehéz prudens szerződő félként elképzelnünk. Az időben a királyi párt erős politikai szövetség is egymáshoz kötötte. Az tűnik korrektnek, ha a mérgezésről szóló beszámolókat szóbeszédnek minősítjük.[7]


Következő példánk egy másik „rivális királynő”, Francesca Cuzzoni (1696? – 1778). Mint már említettük, a barokk opera korának két nagy ellenlábasa ő és Faustina Bordoni (1697 – 1781) voltak. Számos Händel (1685 – 1759) – operát vittek diadalra. Bordoni férje az egyik legnagyobb barokk operaszerző, Hasse (1699 – 1783) volt. Mikor Händel bizalmas barátját, az orgonista és zeneszerző Pier Giuseppe Sandonit (1685 – 1748) 1722-ben Itáliába küldte, hogy szerezze meg a számára énekesnőként, a bizalmas barát, küldetését teljesítve, magának is megszerezte Cuzzonit feleségként.[8]
A legnagyobb Händel-opera, az 1724 februárjában bemutatott Julius Caesar (HWV17) női főszerepét, VII. Kleopatrát is Cuzzoni kapta.

1728 telén Cuzzoni Bécsbe távozott, onnan hazájába, de 1734 és 39 között ismét Londonban lépett fel. 1750-ben Londonban a zenetörténész és zeneszerző Charles Burneyt (1726 – 1814) elkeserítette a vékony, tört hang, de londoni búcsúkoncertjét Cuzzoni 1751-ben adta. Bolognába visszavonulva súlyosan eladósodott, nagy szegénységben, gombkötőként halt meg.
Bár férjével viszonya erősen megromlott és különváltan is éltek, az azért mégis drámai túlzás, ami vélhetőleg ellenfelei terjesztettek el róla. A London Daily Post and General Advertiser (Londoni Napi Közlemények és Általános Hirdető) 1741. szeptember 17-ei számában, nevének felismerhető rövidítésével rövid hír jelent meg arról, hogy megmérgezte férjét, és ezért lefejezés vár rá.[9]

3 Speweis Amsterdam

Speweis: Amsterdam

Mivel Itáliában ez a büntetés nem dívott, különösen a férjgyilkosokra nem mértek ilyen enyhe büntetést, biztosra vehetjük, hogy nem a vetélytárs, Bordoni áll a híresztelés mögött, hanem valamelyik londoni rosszakarója, aki hallhatott lefejezésről eleget a történelmi eseményekben gazdag Londonban. Ráadásul – ezt vádlói feltehetőleg nem tudták – Cuzzoni akkor Amszterdamban élt, ahol ez a büntetés szintén nem merülhetett fel.[10]


Harmadik példánk Freud (1856 – 1939) egy híres ápoltja, akivel bizonyos sikereket is fel tudott mutatni (nehéz szakmájában ez nem mindennapos eset, különösen a hőskorban), Fanny Moser (1848 – 1925) bárónő. Fanny Moser az előkelő winterthuri Sulzer-Wart családba született.

4 Winterthur_aus_der_Vogelschau_1850

Winthertur 1850-ben

Huszonhárom évesen feleségül ment a hatvanöt éves schaffhauseni óragyároshoz, Heinrich Moserhez (1805 – 1874), aki gazdagságát főleg oroszországi érdekeltségeinek köszönhette. Házasságukat ennek ellenére boldognak mondják, ha nem is tartott sokáig: a hajszolt életű óragyáros néhány év elteltével infarktusban meghalt, ezzel özvegyét Közép-Európa állítólag leggazdagabb nőjévé téve. Ugyanis ő és két lányuk lett az örökös. Az első házasságból származó nagy műgyűjtő, a mostohaanyjánál négy évvel idősebb Henri (Georg Heinrich) Moser (1844 – 1923) kiszorult a hatalmas vagyonból. Feldúltan megvádolta mostohaanyját, hogy megmérgezte Mosert, a vád azonban teljesen alaptalan volt.[11]


[1] Giulia Tofana

[2] Mozart és az Aqua Tofana

[3] Tofana bandája

[4] II. Antiokhos Theos békekötése

[5] http://www.seleucid-genealogy.com/Antiochus_II.html

[6] I. Laodike mint méregkeverő –

[7] – mégsem valószínű

[8] Pier Giuseppe Sandoni sikeres küldetése

[9] gyilkos álhír Cuzzoniról

[10] Cuzzoni Amszterdamban

[11] Fanny Moser

Advertisements

3 responses to “Nők, akik nem mérgezték férjeiket

  1. Csak nem azt tetszik sugallni, hogy a beléndek szavunk a bella donna-ból jön??

    Kedvelik 1 személy

  2. Visszajelzés: Hogyan lett a sólyom? | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s