Tragédiák a Kongó partjain

1 Castel Gandolfo

Castel Gandolfo

2 Pierre_Savorgnan_de_Brazza

Pierre Paul François Camille Savorgnan de Brazza (1852 – 1905)

Pietro Paolo Savorgnan di Brazzà, franciás nevén Pierre Paul François Camille Savorgnan de Brazza Castel Gandolfóban, gazdag grófi család gyermekeként született. A francia Haditengerészeti Akadémián taníttatták, 1874-ben felvette a francia állampolgárságot. Pályafutására a Második Császárság 1870-es sedani összeomlása és az 1871-es végleges vereség után kialakult megalázó helyzet (Elzász-Lotaringia elvesztése és az óriási hadisarc) nyomta rá a bélyegét.

3 Napoleon

III. Napóleon császár (1808 – 1873) a halottaságyán Londonban

A korábban a III. Napóleon császár legélesebb ellenzékéhez tartozó Jules François Ferry (1832 – 1893) vezette héják és a velük heves harcban álló, Georges Benjamin Clemenceau (1841 – 1929) vezette galambok viadala irányította a III. Köztársaság bel- és külpolitikáját. A héják fő célkitűzése Franciaország diplomáciai és gazdasági tekintélyének helyreállítása volt – a gyarmatosítás eszközével.

4 Ferry

Jules François Ferry (1832 – 1893)

5 Clemenceau

Georges Benjamin Clemenceau (1841 – 1929)

valaszto
1875-ben Brazzát az 1863-ban, különösebb harcok nélkül megszállt Gabonba irányították haditengerészeti tisztviselőként. Egyik bizalmas feladatául kapta, hogy tárja fel az Ogoué folyó környékét. Az európai tudás akkoriban csekély volt a térségről, a beszámolók összekeverték az Ogouét a Kongó folyóval.

A folyó neve a helyi bantu nyelven „hegyet” jelent, eredete alapján.[1]

6 Lambarene

Lambaréné az Ogoué partján

Brazza 1876 elején szállt hajóra Lambarénénél, a francia katonai megszállók őrmesterével, a szenegáli születésű Malamine Camarával. Amikor elérte az Alima mellékfolyót, bafurok tartóztatták fel. A bafur népnek addigra már keserves tapasztalatai voltak a fehérekkel.

7 Alima

az Alima

8 Malamine

Malamine Camara († 1886).

Brazza lefegyverezve, betegen hazatért választott hazájába. Ismeretei az Ogouéról azonban hasznosnak bizonyultak.[2]
 II. Lipót belga király (1835 – 1909), a rabszolgaság intézményének harcos ellenzője és a kultúra elterjesztésének lánglelkű apostola azon vette észre magát, hogy lemaradt az afrikai gyarmatosítás első nagy hullámáról, mely Afrika (és a nem fehér világ) nagy részét már felosztotta a kultúra más lelkes exportőrjei között.

valaszto

9 Leopold_ii_garter_knight

II. Lipót (1835 – 1909) a térdszalagrenddel

Így 1876-ban Brüsszelben felfedezői-befektetői konferenciát szervezett, ahol elnökletével megalapították a Nemzetközi Afrika-társaságot. A résztvevő országok hamar felismerték, hogy missziójuk betöltéséhez a maguk nemzeti Afrika-társaságait is meg kell alapítaniuk. Másik fontos leágazás, hogy Fekete-Afrika „fehér foltját”, a Kongó-medencét II. Lipót érdeklődéssel figyelte, és ennek megfelelően az általa elnökölt társaság kongói bizottságából 1878-ban, újabb brüsszeli értekezleten, megalapította a saját tulajdonú Nemzetközi Kongó-társaságot. A társaságnak két fő célkitűzése volt. Az egyik tudományos expedíciók szervezése, a másik az emberi jogok kiteljesítése, egyebek mellett a rabszolga-kereskedelem megszüntetésén keresztül.

 sir Henry Morton Stanley (1841 – 1904)

sir Henry Morton Stanley (1841 – 1904)

Ez a társaság kérte fel a nemzetközi tekintélyű afrikai utazót, sir Henry Morton Stanleyt arra, hogy a medencében készítse elő a terepet kereskedelmi célokra. Stanley 450 szerződést kötött írástudatlan törzsfőnökökkel földjeik tulajdonjogára, jelentéktelen árukért cserébe. A csalárd szerződések áldozatainak feltehetőleg fogalma sem volt, mivel jár a beleegyezésük.
A „szerződéseket” felmutatva, szabad- kereskedelmi jogot ígérve és humanitárius jelszavakkal a közvéleményt is megdolgozva II. Lipót kijárta, hogy a Kongó folyótól délre eső mintegy kétmillió négyzetkilométeres területre előbb az Egyesült Államok, majd további országok is elismerjék a Nemzetközi Kongó-társaság tulajdonjogát.[3]

11 Map

királyságok a Kongó mentén

 A nemzetközi társaság francia tagtársasága küldötteként, ezúttal a Kongó folyó Gabon és a Csád-tó közti vidékének feltárására (és II. Lipót speciális ajánlatait visszautasítva) 1879-ben Brazza ismét Afrikába utazott. Ekkor Mbében ő is megkötötte a maga „szerződését” Batéké, más nevén Anziku írástudatlan királyával (helyi nyelven onkoo tiójával vagy ma onkójával, mely a fehérek beszámolóiban makokóvá torzul[4]), Ilôo Mboulignaoh-val (1820? – 1892). Jól jellemzi a körülményeket, hogy a tárgyalásokon a franciául beszélő Brazza, a franciául és voloful beszélő Malamine őrmester és a kizárólag teke nyelven beszélő Ilôo vett részt. A király örökös fennhatóságért cserébe „protektorátust” kapott. A király talán nem is értette a földjére tűzött francia trikolór (és annak színeinek) jelentését. A lépés felbőszítette II. Lipótot és megbízottját, Stanleyt.

12 Brazzaville

Brazzaville

1880-ban Brazza a Nkuna nevű falu helyén megalapította Brazzaville városát, a mai Kongó mintegy másfél millió lakosú fővárosát. Rá egy évre, pontban a Kongó folyó túloldalán, Kitambo mellett Stanley megalapította Léopoldville-t, a mai Kinshasát, a Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosát.[5] Léopoldville közelében feküdt a Kinshasa nevű falu is – jelentése: ki – hely, nshasa – só –, azaz „sópiac”; Mobutu Sese Seko Nkuku Ngbendu wa Za Banga (1930 – 1997) puccsista elnök nevezte át a fővárost erre a mai névre.[6] A mai napig sem köti össze híd a két fővárost.[7]

13 Kinshasa

Kinshasa

Mielőtt második útjáról békében hazatért volna, Brazza további területeket nyert meg a (francia) civilizáció számára (az egymással versengő) Hippolyte Antoine Carrie (1842 – 1904) és Prosper Philippe Augouard (1852 – 1921) misszionárius atyák segítségével. Alig tette ki a lábát, 1881-ben Stanley erővel fordult ellene, ám Malamine megfordulásra kényszerítette. Párizsban Brazzát a héják és galambok ádáz viszálya fogadta. Mindamellett a kormányzó héják nagy becsben tartották: aranyéremmel jutalmazták szolgálatait, és a parlament 1882-ben ratifikálta a Mbéi Szerződést. Ráéreztek Stanley módszerének ízére: újabb-és újabb „szerződéseket” kötöttek a térségben. A térítő munkálatok is látványosan haladtak. 1883-ban Brazzát újra Afrikába delegálták, ahol további „szerződéseket” ütött nyélbe.

14 Map of French Congo 1906

Francia Kongó 1906-ban

Az így létrejövő Francia Kongó fénykorában elérte a 650 ezer négyzetkilométeres területet. A mai Kongót, Gabont és a Közép-Afrikai köztársaságot ölelte fel. 1884-re hívták össze a Berlini Konferenciát, amelyre formálisan Belgium nem kapott mandátumot (hiszen a hatalmas kongói birtok jogilag a király magánterülete volt), és értelemszerűen Brazza sem lehetett jelen.

15 Ballay

Dr. Noël Eugène Ballay (1847 – 1902)

Az ő szempontjait bizalmas küldötte, Dr. Noël Eugène Ballay képviselte (a Ballay családnév nem magyar eredetű[8]), szemben II. Lipót embereivel. A megbeszélések ugyanis nem kis részt Kongó státusát érintették. Mindketten sikert könyvelhettek el: a tanácskozás jóváhagyta a francia területszerzést, és a Kongó folyó bal partján álló roppant területet Kongói Szabadállam néven ismerte el. Miután 1885-ben a francia csapatok a Tonkini-öbölben megszégyenítő vereséget szenvedtek el a kínaiaktól, a galambok bizalmatlansági indítványa megbuktatta Ferry kormányát. Így Brazza is kegyvesztetté vált, de csak ideig-óráig. 1886-ban kinevezték a terület főparancsnokává. Szükség volt helyismeretére, ami jól is jött később a harminc hónapon át húzódó, 1898-ban lezáruló, afrikai területekért folyó, sok országot érintő költséges marakodásban, melyet fashodai incidens néven emlegetünk.

16 Fashoda_-_The_Governor's_House_(1906)

a fashodai kormányzói rezidencia 1906-ban

19 Brazza_cerkof

Brazzáról elnevezett állatok: Brazza-cerkóf és Brazza-fecske

(Fashoda a mai Dél-Szudán északkeleti csücskének megyéje.) A konfliktus fegyveres összetűzéssel fenyegetett, végül szívélyes diplomáciai egyezséggel zárult: Nagy-Britannia elismeri Franciaország jogát Francia-Kongóra annak fejében, hogy Franciaország lemond szudáni aspirációiról. Brazza missziója során nagy gondot fordított a területei minél tökéletesebb feltárására és egyesítésére, egyúttal szerepet vállalt a rabszolga-kereskedelem ellen folytatott küzdelemben.

valaszto

17 Meline

Félix Jules Méline (1838 – 1925)

1897-ben, mikor Félix Jules Méline kormánya további magáncégek odatelepítésével fokozni próbálta a kizsákmányolást és az ezzel járó elnyomást, Brazza, felkeléstől tartva, tiltakozott. Emiatt 1898 januárjában tartalékállományba helyezték. Algírba vonult vissza, onnan követte a Francia Kongóban zajló véres eseményeket és a híreket a tömeges menekülésekről. A botrány dagadt, végül Brazzát bízták meg a helyszíni kivizsgálással. 1905 áprilisából indult Marseille-ből. Súlyos betegség támadta meg, megpróbált hazatérni, de az év szeptemberében Dakarban meghalt. Hamvait Algírba szállították.
Mindeközben, ha nem bűn a méricskélés, a Kongói Szabadállam még iszonyúbb népirtás helyszíne volt. 1885-ben a brüsszeli törvényhozás a Szabadállam királyává kiáltotta ki II. Lipótot, annak hangoztatott reményében, hogy a király vezetésével óriási nemzetközi gyarmattá alakul az ország. A döntést követően II. Lipót radikális intézkedésekbe kezdett. Közvetlenül ő nevezte ki az ország tisztviselőit, és rendelkezése nyomán az ott hozott törvényeket nem tették közzé Európában. (Amúgy életében nem járt a Kongói medencében.) 1886-ban minden „szabad”, azaz településekhez nem tartozó területet kisajátított. Ha kereskedő üzletet akart kötni, partnere kizárólag a Szabadállam lehetett. Minden nyereség fele a királyt illette. 1888-ban léptette életbe a fekete lakosok „különleges védelméről” szóló törvényt, mely lehetővé tette számukra a bérmunkát. Ez azonban kényszermunkának bizonyult, a helyi vezetők bevonásával. A vonakodó településeket felgyújtották és megalázó „békeszerződésekkel” sújtották. Fehér tisztek közreműködésével a „szabad lakosságot” újkori rabszolgaságba kényszerítették. A kvóták teljesítésében elmaradókat kézlevágással büntették. A végrehajtók kötelessége volt ezek beszolgáltatása. (Senki nem ellenőrizte, honnan származnak a levágott kezek.) A rabszolga-kereskedelem hagyományos formája ellen azonban tűzzel-vassal küzdöttek, mert annak jövedelmei arab kereskedőket gazdagítottak. Az országot kegyetlenül kifosztották, fő vadászcéljuk a gumi és az elefántcsont volt. Szabad államát a király Belgiumnak adósította el annak ígéretével, hogy Belgium lesz majd a Szabadállam gyarmattartója. II. Lipót vérengzésének mérlegét a tömeges menekülések miatt nehéz pontosan megbecsülni, de a legmértéktartóbb vélemények szerint is legalább hárommillió halálos áldozata volt a 23 éves uralomnak. Az akkori (tehát nem a mai) világ nem ment el szó nélkül a lélegzetelállító kegyetlenkedések mellett. Válaszul II. Lipót propagandahadjáratba kezdett brit és holland brutalitásokról. A tu quoque módszere azonban nem járt eredménnyel, így a gumi világpiaci árának lezuhanásával (melyet a dél-amerikai kaucsuktermelés váltott ki) a király 1908-ban átadta Belgiumnak a gyarmatot. Belga Kongó 1960-ban nyerte el függetlenségét Kongó-Léopoldville néven, mely a főváros nevének megváltoztatása miatt Kongó-Kinshasa lett. 1971-ben újabb neve Zaïre („Folyó”), 1997-től Kongói Demokratikus Köztársaság. A „szemköztes” Francia Kongó a gyarmatbirodalom széthullásakor több darabra szakadt, a legnagyobb területű országot Kongó-Brazzaville-nek, majd 1958-tól Kongói Köztársaságnak nevezik. Brazzaville Franciaország náci megszállásának idején jelképes francia főváros  is volt 1940-43 között.[9]

18 Mosobrazza

A Brazza család mauzóleuma Brazzaville-ben

Három ország: Kongó, Gabon és Franciaország részvételével Brazzaville-ben 2006-ban impozáns mauzóleumot emeltek a Brazza családnak. Voltak tiltakozók, akik a kétségkívül nyájas, mégis csalárd Brazzában a gyarmatosítót, sőt, egy kongói nő megbecstelenítőjét látják.[10]

20 Supetar

Supetar kikötő a Brazza család ősi származási helyén, Brazzàban (Brač, Horvátország)


[1] Congo

[2] Brazza

[3] II. Lipót belga király kongói rémuralma

[4] Ilôo Mboulignaoh

[5] http://www.blackpast.org/gah/kinshasa-congo-1881

[6] http://afrolegends.com/2013/03/28/why-the-name-kinshasa/

[7] a két főváros

[8] http://www.jeantosti.com/noms/b1.htm

[9] a jelképes francia főváros

[10] a Brazza család mauzóleuma

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s