Betyársereg

Ha valakiről azt halljuk, betyár, bikfic, csirkefogó, csibész, furfangos, gézengúz, hóhányó, huncut, imposztor, kópé, kujon, lókötő, lurkó, pajkos, pernahajder, rosszcsont, selyma, zsivány, akkor nem sokat tudunk meg róla, de arról, akitől halljuk ezeket a kissé (?) émelyítő jelzőket, biztosra vehetjük, hogy kedvező (de legalábbis a valóságosnál vagy a közvélekedésnél kedvezőbb) színben kívánja feltüntetni azt a személyt, akiről beszámol. (Természetesen azt a fontos esetet leszámítva, amikor csecsemők jellemzésére használják ezeket a szavakat. Akkor egyszerűen gügyögésről van szó.) Ezek a jelzők nemcsak a megszépítő, kedveskedő hangulatukban közösek, hanem abban is, hogy eredetileg nagyon is durva sértés volt ezeket rásütni valakire. Haladjunk (úgy-ahogy) sorjában.

  • A perzsa بی‌کار ‎, bikar mint „dologtalan”, „henye” az eredete az oszmán-török بیکار ‎, bekâr, azaz „egyedüli”, „dologtalan ifjú” szónak, mely a szerb бѐћа̄р, becsar („agglegény”)[1], horvát bećár („mulatozó”) átvételével a magyarban az „útonálló” fogalmára alkalmazott „betyár” szóvá alakult.[2] (Az angol bachelor, „agglegény” szó eredete azonban egészen más.[3])
  • A Szinnyei József (1857 – 1943) – féle Magyar tájszótár (I., 1893-96) szerint a „bikfic” jelentése még „oktondi, ostoba, idétlen”.[4] Nem különösebben hízelgő. Maga a szó ismeretlen eredetű.
  • A „csirkefogó”, a „csibész” és a „lókötő” eredete hasonló: állatokat elkötő, ellopó zsivány.[5] Azzal a csavarral, hogy a „csibész” eredetileg jóravaló foglalkozásnak indult, mint a „tehenész”, de a XIX. század végére átvette a „csirkefogó” jelentésárnyalatát.
  • A „furfangos” az olasz furfante, „gazember” átvétele, melynek eredete az olasz furfare, forfare, „megsérteni”, „meglopni” a a Zaicz-féle Etimológiai szótár szerint.[6]
  • A „gézengúz” eredetileg „gazfickót” (vagy azt is) jelentett, feltehetőleg játékos szóalkotással.
  • A „hóhányó” alapja a cigány chochano, hohano, azaz „hazug”, „csaló”. Sajátságos, de ezzel össze nem függő, hogy a német Schneeschauffler, „hólapátoló” szó „fehérneműtolvaj” jelentésre is szert tett.[7]
  • A „huncut” eredete a régi német Hundsfut, „alávaló ember”, illetve a bécsi Hundsfutt, „csaló”. A szóösszetétel előtagja vitán felül a „kutya” (Hund), de nagyon mellényúl az, aki az utótagot a „lábbal” (Fuß) próbálná összehozni. A rideg valóság az, hogy az utótag a Fotze alakulata. (Ez a tömör német szó magyarra kissé körülményesen fordítható: „női nemi szerv”.) Erdélyben a „huncut„ szónak „párbaj” jelentést kölcsönzött az, hogy a szóval párbajt lehetett kiprovokálni.
repro

huncut és huncutka

  • A latin imponere, „rászedni” származéka a középkori latin impostor, „csaló”, ami aztán „imposztorrá”, gézengúzzá szelídült.
  • A már idézett Magyar tájszótár a „kópét” részint a farkas csallóközi neveként említi, részint mint az erdélyi „góbé” (műveletlen, együgyű ember) alakváltozatát.
  • Újabb középtáji testrészhez értünk. A herezacskó latin neveiből (coleus, culio) ered a francia név, a couillon.[8] A hitványnak ítélt embert is így nevezték a franciák, ami a németbe mint Kujon, onnan a magyarba mint „kujon” ment át, ám Európának a hozzánk közel eső tájain a szó az eredetéhez közelebb eső „nőcsábász” értelmet nyert. A Magyar tájszótár a „kujonnak” „küjon” alakját is említi, „gonosz csont” értelemben, mely utóbbi aztán „rosszcsonttá” finomult.
  • A Magyar tájszótár bővelkedik a csapodár személyek, rendszerint nőszemélyek elnevezéseiben. (Egy-egy szó attól is elkophat, hogy feszélyezve érezzük magunkat a kimondásukkal. Ezzel azonban nem szűnik meg maga a fogalom, és robbanásszerűen megszaporodnak az elnevezései.) Számos efféle megnevezés szinonimája volt a „pajkos”: „cafra”, „candra”, „capba”, „caprang”, „céda”, „cefre”, „cepet”, „ceprinkó”, „cevere”, „condra”, „csabda”, „csahin”, „csapda”, „csapzi”, „délceg”, „délcég”, „elemezne”, „kajpos”, „kászta”, „kásztohá”, „kegyetlen”, „lebbencs”, „libbencs”, „natatüros”, „pajzán”. Ezek közül a „délceg” és a „délcég” képviseli a férfiúi nemet, a többi mind női ledérség. A „kászta” és a „kásztohá” minősített pajkosságok, ezek a nők „fölötte pajkosak”. (Mindenesetre érdekes látvány a feslett nők sorában a máshonnan is ismert „csapda”, „kegyetlen”, „lebbencs”, „libbencs”, de leginkább az „elemezne”.)
  • A „lurkó” is gazember volt egykor. A latin lurcóból ered, mely „nagyevőt”, „korhelyt” jelentett, a lurcare, „zabálni” igenévből. Ez nálunk egy ideig szigorodott, mígnem átment a mai lagymatag kedveskedésbe.
  • A „pernahajder” eredete a német Bärenhäuter, „medvebőrös”, azaz aki medvebőrön heverészik. A Grimm testvérek és nyomukban Siegfried Wagner (1869 – 1930) történetében a Medvebőrös még hős.

  • A szlovák és cseh šelma („bestia”, átvitt értelemben is) a magyar „selma”, „selyma” alapja. Mindjük mögött a középfelnémet Schëlme, „pestis”, „marhavész”, „dög” szó áll.
  • Bár a perzsa جوان, jawan ugyanúgy „ifjút” jelent[9], mint az oszmán-török civan és genç[10], mégsem kimutatható a „zsivány” átvétele ezekből a nyelvekből.

[1] https://en.wiktionary.org/wiki/be%C4%87ar

[2] http://www.szokincshalo.hu/szotar/?

[3] bachelor

[4] Magyar tájszótár

[5] lókötők

[6] Etimológiai szótár

[7] hóhányó

[8] https://fr.wiktionary.org/wiki/coleus#la

[9] https://en.wiktionary.org/wiki/%D8%AC%D9%88%D8%A7%D9%86

[10] https://tr.wiktionary.org/wiki/civan

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s