Róma, 1600. február

…O come e vero ch’ella e una Pece ch’imbratta, un Fango che tiene et una Polvere che accieca.

Agostino Manni (1548 – 1618): Rappresentatione di anima et di corpo[1]

…Ó, mennyire igaz, hogy (az evilági élet) szurok, mely beszennyez, sár, mely ragad, por, mely elvakít.

A test és a lélek megjelenítése


Pascomi in alta impresa;
e bench’ il fin bramato non consegua,
e ’n tanto studio l’alma si dilegua;

basta che sia sì nobilmente accesa ;
basta ch’alto mi tolsi,
e da l’ignobil numero mi sciolsi.

Giordano Bruno: De l’amore[2]

Fösvény idő, vak buzgalom, komiszság,
Irigység, pimaszság, gonosz szerencse,
S mi csak tévelygés, düh és durvaság van:

Gyengék, hogy egem elhomályosítsák,
Erőtlenek fátylat vonni szememre,
Nem tehetik, hogy szép napom ne lássam.

A szerelemről. Hegyi György átköltése[3]


Februári megemlékezéssorozatunk utolsó napja az 1600-as római szentévhez kötődik.

A szentévet mint különleges bűnbocsánati búcsút a gyakorlatiasan gondolkodó VIII. Bonifác pápa (1235 – 1303) hirdette meg 1300-ra. VI. Kelemen pápa (1291 – 1352) állapította meg a ciklus hosszát 50 évben 1350-ben. A jubileumi megemlékezések sorát tovább sűrítette VI. Orbán pápa (1318 – 1389) és II. Pál pápa (1417 – 1471) 33, illetve 25 évre. XIII. Gergely pápa (1502 – 1585) kísérlete a ciklus 15 évre leszállítására nem lett maradandó.[4]

Róma képzőművészeti eseményei 1600-ban, VIII. Kelemen pápa (1536 – 1605) finanszírozási rendszerében olyannyira gazdagok voltak, hogy erről Rome 1600: the City and the Visual Arts under Clement VIII (Róma, 1600: a város és a képzőművészetek VIII. Kelemen alatt) címmel Clare Robertson külön könyvet is írt.[5] 

1600 előtt hosszú története van már a moralitásoknak, énekegyüttesek részvételével előadott, kegyes témájú egyházzenei műveknek, rendszerint a Paradicsomba kerülés ”happy end”-jével. A spirituális dráma típusát testesíti meg Bingeni Szent Hildegárd apátnő (1098 – 1179) 1150 körül írt Ordo virtutum (Az erény rendje) című darabja.

A sacra rappresentazione („szent megjelenítés”) volt az őse a szenvedéstörténetet feldolgozó passióknak és az iskolai játékoknak[6], melyek aztán hosszú évszázadokon át fennmaradtak és fejlődtek. A római S. Girolamo della Carità-templom (az Irgalmas testvérület számára kijelölt Szent Jeromos-templom) balkonján kialakított imádkozóhelyen (oratorióban) gyülekeztek Néri Szent Fülöp (1515 – 1595) hívei, és ez a hely szintén teret adott zenés megemlékezéseknek, így adva nevet a lassan kibontakozó oratórium műfajának. Amikor Néri Szent Fülöp hívei a gyülekezőhelyüknek megfelelő nevükön a központilag elismert oratoriánus kongregációvá fejlődtek 1565-ben, a Santa Maria in Vallicella („Völgyecskei Szűz Mária”) – templomot kapták meg[7], mely azonnali felújításra szorult.

1 Vallicella

a római Santa Maria in Vallicella ma

Ebben a templomban mutatták be Emilio de’ Cavalieri (1550 – 1602) sacra rappresentazionéjét, a Rappresentatione di anima et di corpót[8] (és ismételték is meg az előadást legalább még egyszer) 1600. februárjában. Az előzmények ismeretében se az „első oratóriumnak”, se az oratóriumok ősének nem nyilváníthatjuk, de ez nem vesz el zenetörténeti jelentőségéből. Ugyancsak nem mondhatjuk az „első operának”, mint ahogy olykor hallani: az opera műfaja csak egy-két évre rá kezd kibontakozni. Azt talán megkockáztathatjuk, hogy a Rappresentatione az oratórium és az opera szétválási pontja. Az Agostino Manni páter írta, költői képektől roskadozó szövegkönyv a Test és a Lélek küzdelmét „reprezentálja” olyan allegorikus figurák felvonultatásával mint Gyönyör, Világ, Tanács, Értelem, Idő. A prózai prológusból és három „felvonásból” álló művet lezáró, örömtől túláradó Festa (Ünnep) a Test és Lélek kibékülését, a paradicsomi boldogságot mutatja be – kései korok „mennyei” ábrázolását megelőlegező, magába forduló, éteri befejezéssel.[9]


Aki 1600. februárjában másfajta látványosságra áhítozott, 5-6 perc gyalogút árán hozzájuthatott.

2 Roma

A Campo dei Fiorin február 17-én, egy csütörtöki napon máglyán égették el Giordano Brunót, mintegy hét évnyi vizsgálati fogság lezárásaképpen.
Giordano Bruno filozófus mindhárom nagy gondolati konstrukció: a hit, a tudomány és az okkult nagy kutatója és művelője volt. Ramon Llullhoz (1233? – 1315) hasonlóan, akit tisztelt, elvetette a veritas duplex, azaz a kettős (hitbéli és tudományos) igazság tanát. Elvitatta Krisztus isteni természetét (mágusnak tekintette), a Szentlelket panteista módon egyfajta „világszellemként” értelmezte.[10] Tanai nagy hatást gyakoroltak Georg Wilhelm Friedrich Hegelre (1770 – 1831), aki az (1805-6-ban írt) Előadások a filozófia történetéről című kötetében egy fejezetet neki szentel, és Bruno könyvei ott voltak a saját könyvtárában.[11] Panteizmusa Baruch Spinozára (1632 – 1677) és Friedrich Wilhelm Joseph Schellingre (1775 – 1854) ugyancsak hatott.[12]

3 cena

Bár az 1584-ben kiadott Cena de le Ceneri (Hamvazószerdai vacsora) című dialógusában, túlmutatva Kopernikusz (1473 – 1543) világképén, a Naprendszert mind végtelen sok Naprendszer egyikét mutatja be[13], és ilyenként zseniális tudományos spekulátornak tekinthetjük – ez a hit végül is Einsteinig (1879 – 1955) szilárdan tartotta magát –, a másik két nagy diszciplína, az okkult és a teológia vezetett keserves halálához. A dömések közül kiugorva (de tonzúráját sokáig megtartva) Itália földjéről menekülésre kényszerült, és heves vitákban, kibékülésekben Európa katolikus és protestáns országai közül számosat bebarangolt.[14]

4 George Abbot

George Abbot (1562 – 1633)

1583 áprilisától 1585 októberéig Angliában tartózkodott.[15] Oxfordi látogatásán nézeteit gúny tárgyává tették. A későbbi Canterbury-i érsek, George Abbot így nyilatkozik:

he vndertooke among very many other matters to set on foote the opinion of Copernicus, that the earth did goe round, and the heavens did stand still; whereas in truth it was his owne head which rather did run round, & his braines did not stand still.

Kopernikusz álláspontját foglalta el abban, sok más dolog mellett, hogy a Föld forog és az égbolt nyugalomban van; miközben az igazság az volt, hogy az ő tulajdon feje nem forgott és az agya nem tudott nyugton maradni.

Angliában töltött idejének első szakaszában a francia követ, Michel de Castelnau – Mauvissière (1517 1592) háztartásában élt.[16] I. Erzsébet (1533 – 1603) biztonsági főnöke, sir Francis Walsingham (1532? – 1590) kémet épített be a francia követségre, aki Henry Fagot álnéven jelentéseket írt neki. Többek között leleplezte a II. Fülöp (1527 – 1598) által a spanyol követségen keresztül instruált sir Francis Throckmorton (1554 – 1584) igyekezetét a királynő élete kioltására. Sir Francis Walsingham kihallgatási módszerei hatására sir Francis Throckmorton megtört. Kivégezték.

5 Bossy

John Antony Bossy (1933 – 2015)

John Antony Bossy Giordano Bruno and the Embassy Affair (Giordano Bruno és a követségi affér) című tanulmányában tüzetes oknyomozással, de végérvényes bizonyítékok felmutatása nélkül arra a következtetésre jut, maga Giordano Bruno rejtőzik a Henry Fagot álnév mögött. Fagot franciául ír, de olyan durva hibákkal, amelyeket francia nem követ el.[17] (Ez persze semmit nem bizonyít, ha abból indulunk ki, hogy sir Francis Walsingham embere, aki nem francia.) A jelentések kézírása eltér egymástól, de mind eltér Brunóétól. Ugyanakkor, érvel Bossy, az álnév megválasztása Bruno fekete humorára utalna: a fagot mind angolul, mind franciául a máglya köré hordott fahasábot jelenti.[18] Elgondolkodtató az is az érvek között, hogy a követségen sündörgő és máskülönben is állandó szóbeszéd tárgyát képező Bruno neve egyáltalán nem szerepel Fagot jelentéseiben.
1591. augusztusában Bruno végzetes hibát követett el. Engedve Giovanni Mocenigo velencei patrícius invitálásának (nem összetévesztendő a két ugyanilyen nevű dózse egyikével sem) odautazott, és vendéglátóját memóriafejlesztésre oktatta. Ám Mocenigo elégedetlen volt a maga előrehaladásával. Ne felejtsük, a Caveat emptor, vagy fogyasztóvédelem akkor még a jövő zenéje (1603). Így a patrícius, egyéb megbízható jogi orvoslat híján, 1592 májusában az inkvizícióhoz fordult. Bruno ügye nem állt rosszul, ám derült égből villámcsapásként illetékességből kikérte őt a római inkvizíció. Kiderült ugyanis, hogy kiugrása a dömésektől nélkülözte a formaságokat, azaz hivatalosan ő továbbra is szerzetes.

Összefügghetett ez azzal, hogy I. Erzsébet kémje lett volna, és egyházi vizsgálat köntösébe azért burkolták az eljárást, nehogy a hálózat gyanút fogjon? Ez a spekuláció már túlságosan elrugaszkodik a valóságtól. A megszállott kémfőnök és kémvadász sir Francis Walsingham a letartóztatásakor már két éve halott. Nincs jele annak, hogy Velencében Bruno I. Erzsébet érdekeit szolgálta, illetve hogy arra módja lehetett egyáltalán.

Ügyét hosszasan és alaposan vizsgálták. A végső vád ellene az volt, hogy nézetei összeegyeztethetetlenek a keresztény Isten- és teremtésfelfogással. Kivégzése előtt nyelvét nem tépték ki, de gézbe tekerték.

6 Bruno

Ferrari (1845 – 1929): Giordano Bruno (1548 – 1600) szobra a Campo dei Fiorin, 1889. Dr. Schopper György (1819 – 1895) rozsnyói püspök véleménye a szoborállításról (részlet):
Az a gonosz botrány, mely épen pünkösd napján, a megigért vigasztaló szentlélek ünnepén készül Rómában, minden igaz katholikust lelke mélyében megrendít s mély szomorúságba ejti a hívek egész valóját. A hitetlenség erős phalanxa a sátán hadi jelvényeivel fut össze a szent városba, a hol a kereszténység szíve-vére lüktet. A gonosz lélek sarkalja őket, hogy átkozódással és káromlással ellenük üdvözöljék a sötétlelkű Giordano Bruno felállított emlékszobrát, mely Rómában mindig Istent fogja gúnyolni, és egyszülött fiát, valamint ennek földi helytartóját. Ily istentelenséget szemlélve, fellázad minden nemesen érző kebel. Kétségtelen, hogy a kath. névre méltó ember szívét a legmélyebb fájdalom járja át. És mit mondjunk szent atyánkról, ki mindnyájunk atyja s kinek amúgy is sebzett szívét – hogy még jobban vérezzen, a lelketlenek minden nemesebb érzületbőlkivetkőzve – újólag megsebezni készek.

 


[1] Rappresentatione di Anima e di Corpo – librettó

[2] Giordano Bruno kettős szonettje

[3] Giordano Bruno: A szerelemről

[4] http://lexikon.katolikus.hu/J/jubileumi%20év.html

[5] Róma, 1600

[6] http://lexikon.katolikus.hu/O/oratórium.html

[7] San Filippo Neri

[8] Rapresentatione di Anima e di Corpo angolul

[9] René Jacobs felvételéről

[10] Giordano Bruno

[11] Hegel és Bruno

[12] http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/teol/bruno.htm

[13] Cena de le Ceneri

[14] http://www.britannica.com/biography/Giordano-Bruno

[15] Giordano Bruno Angliában

[16] http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2923698/

[17] Henry Fagot

[18] Bossy és a fahasábok

Advertisements

One response to “Róma, 1600. február

  1. Visszajelzés: A skorbut és ellenségei | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s