A golyóöntési jelenetről

1 1822 Weimar

A bűvös vadász golyóöntési jelenetének színpadképe az 1822-es weimari előadáshoz

Ha valaha is arra gondoltunk, a görög-római mitológia szövevényes, gondoljunk erre a hitvilágra nosztalgikus szeretettel, ha a szláv népek hitregéit kezdjük lapozgatni. Az egyes istennevek eltérően jelennek meg az egyes nyelvjárásokban, és a szláv népek hajlama, amely a fiak nevét hasonlóvá formálja az apáékhoz, nehezen áttekinthető szövevényhez vezet. Vizsgálatunk szempontjából ezúttal Svarog napisten fia, Svarožič válik fontossá[1], aki a későbbi szlovén mondavilágban kisebb-nagyobb átfedéssel a villámosztó Kresnikkel azonosul Zmago Šmitek szlovén etnológus szerint.

2 Slovenia-Kamnik

Szlovénia, Kamnik

Még nagyobbat ugorva a hősi-isteni Kresnik mint villámsújtást mérő hős figurája beleolvad a szlovén alpokaljai városka, Kamnik mesés és boszorkányos mesterlövészéébe[2], Lampretébe, aki mesterségének űzéséhez bárhová beletaláló golyókat alkalmaz.[3] (Kamnikot németül Steinnek hívják, ami földre szállítja reményeinket, hogy netán Kresnik nevéhez lenne köze. Egyszerűen a kőre utal.) Alakja azonban azt a bűvös vadászt vagy Freischützöt is magába olvasztja, aki a XIV. századtól kezdődően német területen vált népszerűvé. A sajátságos hősfejlődés útjain a német Freischütz alakját nem isteni előképek formálták, hanem a „golyók előtti idők” legendásan nyilazó hőse, Robin Hood, vagy francia közvetítőállomásként Robin des Bois.[4]


BV1710-ben egy csehországi nyílt bírói tárgyaláson vizsgáltak ki egy esetet, melyben egy ifjú hivatalnok, Georg Schmid (1692 – ?) boszorkányság révén, egy titokzatos vadász segítségével, bűvös, mindenhová eltaláló golyókat öntött. A történetnek hatalmas visszhangja támadt. Bekerült különféle válogatásokba.[5] A Gespensterbuch (Szellemtörténetek könyve) öt kötete, Johann August Apel (1771 – 1816) és Friedrich Laun (1770 – 1849) antológiája szabad stílusban írt különféle közkedvelt történetekről 1811 és 1815 között jelent meg.[6] Az első kötet első novellája a Freischütz.


 Johann August Apel ismert szövegkönyvíró is volt. Ő írta Schneider (1786 – 1853) Utolsó ítélet  című oratóriumának (1819) szövegkönyvét.[7]

Fia, Guido Theodor Apel (1811 – 1867) szintén elismert író volt.


Alexander von Dusch (1789 – 1876) természetbúvár és későbbi badeni államminiszter, egyben jó tollú író Weber (1786 – 1826) barátja volt. Egyúttal kitűnően csellózott, Weber neki írta 1810-ben a d-moll változatokat (csellóra és zenekarra[8], J94).[9] Kezük ügyébe került a Szellemtörténetek első könyve. A Freischütz azonnal megragadta fantáziájukat. Egy éjszakán át taglalták, tervezgettek, sőt, Dusch librettó írásába fogott. Ám tervükből ott és akkor semmi sem lett. Weber figyelmét számos egyéb teendő vonta el a darabtól.[10] Az utókor szerencséjére csak 1817-ben jutott újra eszébe a darab az akkorra már kiforrott, nagy tapasztalatú operaszerzőnek. Drezdába érkezett az akkor megbecsültségnek örvendő költő, Johann Friedrich Kind (1768 – 1843). Weberrel csakhamar közös hangot találtak, a közös alap mindkettejük széles körű műveltsége volt. Februárban tartották meg az első megbeszélést: Weber anélkül bízta meg Kindet A bűvös vadász szövegkönyve megírásával, hogy Kind azelőtt akár egyetlen librettót is írt volna. A választás telitalálat volt. A különösen jó költői képességekkel nem rendelkező, de nagy fantáziájú Kind kitűnő szövegkönyvet írt. Az opera (op.77 J277) csak 1821-ben készült el, azonnal világhódító útra indult. Már 1825-ben eljutott Magyarországra.[11]


Felsorolhatatlan az opera népszerű betéteinek sora. A koszorúslányok dala sok német életét végigkísérte. Mikor Wagner (1813 – 1883) – Isten éltesse –  nevelőapja, Ludwig Geyer (1779 – 1821) a halálos ágyán feküdt, pár hónappal a bemutató után, a dal akkor már közismert volt. A kis Richardot megkérték, zongorázza el a dallamot a szomszéd szobában.

Később anyja elmesélte, ekkor Geyer elgondolkodva felfigyelt és így szólt: a végén még muzsikus lesz ebből a gyerekből? A bűvös vadász iránti bámulat végigkísérte Wagnert életében. Nagy szerepe volt ennek abban, hogy egyik kései utódjaként a Drezdai Operaházban 1844-ben hazahozatta Weber hamvait Londonból és sírjánál beszédet mondjon, melyben őt „a legnémetebb zeneszerzőnek” nevezte.[12]


Nagy vonalaiban tekintsük át a librettót.[13]
Csehország (!) egy hercegségében járunk, a harmincéves háborút követően. A másoderdészi tisztséget egy hagyománynak megfelelve az ebből a célból megrendezendő lövészverseny győztese nyeri el. A hercegi főerdész, Kuno aggódik. Leendő veje, Max a verseny előtti napot ugyancsak indiszponált, a próbaversenyt Kilián nyeri. Márpedig ha Max nem nyeri el a posztot, a lányról, Agátáról is le kell mondania. Max segítségére siet a sötét hatalmakkal cimboráló Gáspár. Bemutatót tart neki a szabad golyókból (Freikugeln): hat golyója szabad, azt találja el, amit akar. A hetedik ura azonban Samiel, a fekete vadász. Az oda repül, ahová ő akarja. Adott esetben egy szemmel nem is látható magasságban köröző sast talál el. A bódult Max reménykedve áll rá az alkura: részt vesz a golyóöntésen. Gáspár túlárad a boldogságtól: ha nem sikerült volna újabb embert berángatni Samiel üzletébe, az életével lakolt volna. A látomások gyötörte Agátát Max hamis ürüggyel hagyja otthon, a valóságban a helyszínre, a Farkas-árokba tart. Soha nem látott rémségek közepette Samiel segítségével kiöntik a hét golyót. Gáspár hármat magának tart meg, Max a magáéból hármat próbaképpen ellő. De hiszen egy golyó is bőven elég – gondolja. Csakhogy az a hetedik lesz! Gáspár ugyanis a maga puskagolyóit szándékosan szétlövöldözi. A nászra készülődő Agáta ez alatt elmeséli rémálmát unokahúgának, Annuskának – fehér galamb alakot ölt, de Max lelövi őt. További baljós előjel, hogy az esküvői koszorúk helyett halotti koszorú kerül elő. Egy szentéletű remete rózsái mentik meg a kínos helyzetet. Eljön a verseny. Maxnak egy távoli fehér galamb lelövése lenne a feladata, ám az hirtelen felröppen, egyidejűleg az előlépő Agáta és Gáspár, aki egy fa mögül leselkedik, elterül a földön. A szentéletű remete elmagyarázza, hogy szellemi hatalmával az utolsó pillanatban a golyót Gáspár koponyájába térítette. A jelen lévő Ottokár herceg magyarázatot követel. Haragjában azonnal száműzné Maxot, ám a szentéletű remete közbenjárására a büntetést egy év próbaidőre felfüggeszti. Egyben eltörli a próbalövés hagyományát.


Az opera ugyanabban az évben keletkezett, mint Beethoven (1770 – 1827) három utolsó zongoraszonátája, így a zenei romantika éllovasa, ha az irodalmié nem is – a német romantika nagy költője például, Wackenroder (1773 – 1798) már több évtizede halott. A Farkas-árok-beli golyóöntési jelenet mindenesetre addig nem hallott, hátborzongató rettenetet visz az operaszínpadra.

Feltűnő, hogy a Gonosz neve Samiel, tehát nem a keresztény németek körében megszokott Samuel, hanem annak zsidós csengésű vagy sugallatú rokona. Kind hozzáférhető verseiben nem találjuk antiszemitizmus nyomait.[14] Ennek itt azonban nincs jelentősége: már Apel alaptörténetében is Samiel a főgonosz.[15] Ezt a történetet a szerző és a maga neve feltüntetése nélkül De Quincey (1785 – 1859) is lefordította 1823-ban The Fatal Marksman (A végzetes mesterlövész) címmel.[16] Ebben a neveket angolosítja, de Samielét ő is meghagyja.[17] Az, hogy a különféle változatokban ez a név ebben a formában bukkan fel (kiegészítve a történetet a szentéletű remete alakjával), mindenesetre ha nem is durva formája az antiszemitizmusnak, mindenesetre irányzatosság benyomását kelti.


Kind élete fő művének tekintette a librettót, de ezt további operaszínpadi sikerek követték. Der Holzdieb (Fatolvaj) című darabját 1825-ben Marschner (1795 – 1861) vitte színre, 1818-ban írt, Das Nachtlager von Granada (Granadai éji szállás) című színművéből Karl Johann Braun von Braunthal (1802 – 1866) írt librettót Conradin Kreutzer (1780 – 1849) operájához 1833-ban.


[1] Svarožič

[2] Lampret

[3] http://sms.zrc-sazu.si/En/SMS13/Smitek_13.html

[4] Freischütz

[5] http://www.danielmcadam.com/freischutz.html

[6] Gespensterbuch

[7] Utolsó ítélet

[8] d-moll változatok

[9] http://www.weber-gesamtausgabe.de/de/A000409

[10] az első lépések

[11] http://www.irodalmiradio.hu/femis/zene/kszerzo/w_menu/2weber.htm

[12] Wagner és Weber

[13] http://opera.stanford.edu/Weber/Freischutz/libretto.html

[14] Kind versei

[15] Apel, Samiel

[16] De Quincey

[17] http://www.unz.org/Pub/DeQuinceyThomas-1863v11-00199

Reklámok

2 responses to “A golyóöntési jelenetről

  1. Visszajelzés: Búcsúk a keringőtől | SUNYIVERZUM

  2. Visszajelzés: Kis tartalomjegyzék | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s