Dagadószavak

1 dough-pizzaAmint nemrég a „macerálás” nyelvfejlődésének vizsgálatakor megfigyeltük, a „dagasztással” éppen ellentétes, „fogyasztani” második jelentése is van az angol macerate igealaknak. A második jelentés nyelvi eredete eltér az első jelentésétől, de abban, hogy ezek azonos alakban kerülnek egymás közelébe, szerepet játszhat, hogy valamit megdagasztani hasonló „maceráló”, erőszakos mozdulatokkal kell, mint más anyagokat elvékonyítani.
A görög μάκρος, makros nem általában jelent „nagyot”, hanem csak egy dimenzióban: „hosszú”. Ennek társa a μήκος, mekos, „hosszúság”. Eredete az indogermán mak- gyök, melynek jelentése: „hosszú”, „vékony”. A latin ezt ültette át macerként, melynek már nem a nagysághoz van köze. Azt jelenti, „vékony”.[1] Ebből jön az emaciatus, „elvékonyított”, ebből az angol emaciate, „lefogyaszt”, „elsorvaszt”, „kiszipolyoz”.[2]
A „dagaszt” angol megfelelője, a knead az előgermán knedan utódja, melyből az azonos jelentésű óskandináv knoða is származik. Egyes angol szavakban a „dagasztás” indoeurópai eredetre vezethető vissza. Semmi meglepő abban, hogy a tészta, gyurma jelentésű dough végső visszavezetésben dheigh, azaz „épít”, „formál”, „dagaszt”. A szanszkritban a delah „megformált”, átvitt értelemben „test”. Ahogy a „dagasztásból” lett a maceria („kerítésfal”) a latinban, úgy lett a görög fal τείχος, teikhos ugyancsak a dagasztásból. Az indoeurópai mag- („dagaszt”, „igazít”) az eredete a mingle, „összekever” és – érthetően – a mongrel, „korcs” szónak. Meglepőbb, hogy a walk, „sétál” eredete is itt keresendő. Két óangol szó olvad benne eggyé. Az egyik az óangol wealcan, jelentése: megforgat. A másik a wealcian, „felgöngyöl”, „felpödör”. Ez közvetlenül az előgermán welkre megy vissza, ebből származik a dán valke, jelentése „ványol”, „kallóz”. (Korábbi vizsgálataink alapján nem lep meg bennünket, hogy a mai angolban – a latin fullo alapján – ez az ige full). A végső eredet feltehetően az indogermán wel-, „fordít”, „göngyölít”. Bár nincs rá bizonyíték, hogy a kallózásra, a ruha taposva mosására a mai értelmű szót használták volna a mai jelentés kialakulása előtt is, a „sétálás” levezetése a „taposásból” nem ésszerűtlen. A XIII. században még csak a kígyó és az idő mozgására használták.[3]


Bennünket azonban jobban érdekel a „dagaszt” hazai életpályája, mely igazán nem mondható kevésbé kalandosnak. Hasonló felépítésben: a szó eredetvizsgálata után a valószerűtlenség drámaian emelkedő sorrendjében futjuk át a fejlődését.
A „dagad” eredete ugyan bizonytalan, de sóvárgó nyelvészek látnak valami sorsszerűt abban, hogy ezt jelenti a zürjén dundį szó. Egyéb finnugor támpontok is efféle eredetet sejtetnek. A „gyúr” honfoglalás előtti csuvas jövevényszó. A különféle alakváltozatok közül hozzánk feltehetőleg az ujgur yoγur lépett be.
A macerálás általi dagasztás-fogyasztás kettősségének nálunk is megvan a maga szép példája a ványad szóban, amelynek fejlődése (nyelvi konvergens evolúció?) a teljesen eltérő eredetű angol szóalakuláshoz hasonló. Bár itt is nagy a bizonytalanság, a finn vanu zsugorodást, szövet összemenését jelenti, a vanutta jelentése: posztót avat, ványol, gyúr. Az észtben a vanu ványol, zsugorodik jelentésű. Felteszik, ezek a szavak az alap-finnugor βańɜ, „üt” szóra mennek vissza.

2 brioche
Némely ételnevünk szintén meglehetősen természetes módon vezethető vissza a „gyúrásra”. A „briós” szó a hasonló értelmű, XV. századi francia brioche-ra vezethető vissza. A brier, „tésztát dagasztani” szóból ered, mintegy a következő fázisig „továbbgondolva” a normann boyer, „zúz”, „őröl” szót. Ennek eredete a nyugati germán brekan, mely közvetlen elődje az angol break, „tör” szónak is.[4] A magyar nyelvbe főleg bécsi hatásra került (ott: Brioche). A „bukta” szó a szlovák buchta átvétele, amely a buch, „dagaszt” igéből származik. Maga a „massza” szavunk a latin massából jön, annak is „gyúrt tészta” jelentéséből. Ennek görög eredetét gyanítják a görög μάζα, maza („árpasütemény”) szóból, melynek eredete a μάσσειν, massein, „gyúrni”. (Mind az ókori alakoknak, mind újkori leszármazottaiknak „tömeg” jelentése is van. Hízelgő filantrópia járja át a nyelvfejlődést.) A végső gyök itt is indoeurópai, a már ismert mag-, „dagaszt”, „igazít”.[5] A μάσσειν, massein az alapja a szintén görög μάγμα, magma szónak, mely sűrű kenőcsöt jelent, latin átvételben olajok üledékét; mai geológiai értelme csak a XIX. században alakult ki.[6] A „tészta” különféle közeli és távoli szláv nyelvekben így vagy úgy előfordul, valamennyien az ősszláv těsk, „nyom”, „gyúr” származékai. Megjegyzendő, hogy a „nyom” szavunk egyik forrása is az osztják ńǒl, „dagaszt”.

joghurt

A „joghurt” oszmán-török eredetű, de nem zárható ki, hogy a közvetlen átadó a német (ott: Joghurt). A „savanyított aludttej” jelentésű yoğurt szó a yoğur, „dagaszt”, „gyúr” eredetre tekint vissza. Benne a ğ lágyan ejtendő, mint ahogy a franciáktól átvett korábbi angol szóban, a yaourtban (ez az alak mára ritkább lett angol nyelvterületen a „hibás” yogurt mellett).
További „ősmagyar” szavunk, a „masszíroz” a francia massage eredettel büszkélkedhet. Ennek eredetéről megoszlanak a vélemények. Az egyik lehetőség az arab مسّ, massa, melynek jelentése: érinteni. A másik az, hogy indiai átvétel a franciában, ahová a portugálok révén került az amassar, „gyúrni” szó. Ez esetben látható a hasonlóság a magyar és a portugál-hindu-francia gondolkodásmód között.
A már jól ismert indoeurópai dheigh-, „gyúrni” gyökre vezetik vissza az ószláv děža szót[7], mely a szlovák deža-n („zsírosbödön”, „dagasztóteknő”) át a magyar „dézsa” szó alapja is. Az indoeurópai gyök az alapja az örmény դիզայն, dizanim („gyűlik”) szónak. Különös ága ugyanennek az indoeurópai gyöknek a latin fingere, „alakítani”, amiből a fictio, „alakítás”, „kiötlés” származik (A fictilis jelentése: agyagból készített.) Irodalmi értelme a XVI. századtól használatos. Európa-szerte a franciából terjedt el, hozzánk német (fiktiv) és latin hatásra jutott.
A szerb-horvátban (és hasonlóan más szláv nyelvekben) a kopanja építkezéseken használt dagasztóteknőt jelent, alapja feltehetően a szláv kop, „ás”. A magyarba előbb mint „merítőedény” került, majd elnyerte mai „koponya” jelentését, önállósulva „az agy koponyája” összetételből. Hasonló nyelvfejlődés ez a latin testáéhoz. Ez a messze ágazó szó jelent agyagedényt és – ugyanilyen átvitt értelemben – koponyát is.[8]
„Gyűr” szavunk eredetét sem a sziklaszilárd bizonyosság jellemzi. Feltételezik, hogy szintén a „gyúr” hangrendváltozásával mint kisebbítés jött létre (lásd például: „csattan” – „csetten”). (Feltehetőleg a „betűr” értelmű „tűr” is ennek leágazása.) Ebből ered a kigömbölyödő kenyérvégre használt „gyürke” szó. Ez utóbbira a „duzzadból” származó „dúc” szót is használták, mely aztán ezzel a furcsa kitérővel a „duci” névadója lett (miközben ez utóbbi származhatott volna akár közvetlenül is a „duzzadtból”, nem éreztük volna erőltetettnek a levezetést). Ugyanebből a „dúcból” származik a „durcás” is. (Itt a fej előre- vagy hátraszegezése vagy duzzadó tokát, vagy kidudorodó ádámcsutkát eredményez.)[9]
Amint ígértük, fokozzuk a valószínűtlenséget. „Sampon” szavunk is a haj dagasztásán alapszik. A (feltehetően szanszkrit eredetű) hindi चम्पो , sampo, „dagassz” szót vette át az angol.


[1] macro

[2] emaciate

[3] knead

[4] brioche

[5] mass

[6] magma

[7] děža

[8] testa

[9] Etimológiai szótár

Advertisements

3 responses to “Dagadószavak

  1. Visszajelzés: Kopók evolúciója | SUNYIVERZUM

  2. Visszajelzés: Bolerók | SUNYIVERZUM

  3. Visszajelzés: Erős várak | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s