Van Gogh, Wagner

Mekkora szükségünk lenne ugyanerre a festészetben![1]

van Gogh (1853 – 1890) Wagner (1813 – 1883) művészetéről (542. levél)

1 van Gogh

részlet van Gogh egyik 1888-as Magvetőjéből – levél bátyjához 1888-ból

Van Gogh életrajza és kizárólag rá jellemző, félreismerhetetlen stílusa ma már nemcsak a szakértők előtt ismert. Naivul, egyes életrajzi formai hasonlóságok alapján arra gyanakodhatnánk, gondolkodásmódja is hasonló lehet például a vele amúgy egy évben született Csontváryéhoz (1853 – 1919): szikár stílusát a művészete világán kívül eső tárgyak, történések nem befolyásolják. De 1872 és 1890 között írt több mint kilencszáz fennmaradt, sokszor csodálatosan illusztrált levele hozzáférhetővé tétele után ennek ellenkezőjéről győződhetünk meg.[2] Nemcsak bizonyos derűs kedvesség (mondhatni, a szó eredeti jelentésének megfelelő „jupiteri” jovialitás) hangja csendül ki ezek sokaságából, de széleskörű műveltségét sem rejti véka alá. A természet szeretete alapmotívum a leveleiben. Amikor zseniális pályatársairól ír, szeretettel, tisztelettel, megbecsüléssel teszi, akkor is, amikor világosan leszögezi, stílusukat (például a pointilizmust) sosem követné. Az 539-es sorszámú levélben például így ír Seurat-ról és stílusáról:

Sokat gondolkodom erről a módszerről, bár egyáltalán nem követem; de (Seurat) eredeti kolorista, Signac úgyszintén, bár más mértékben; pontozó stílusuk új találmány, és mindenesetre én nagyon kedvelem őket.[3]

grande jatte

Seurat (1859 – 1891): A Szajna La Grande-Jatte-nél (1888)

3 van GoghTermészetesen lehetséges, hogy egy pszichológus elfojtások, keserűségek nyomait szimatolná ki némely sorából, de naiv laikusok, akik közé magam is tartozom, nem látják bennük a lelki elborulás közeledését. A kései levelekben megszaporodik az ügyes-bajos hétköznapi események, sérelmek részaránya – de nem normális ez? Találtak négy levelet a kései évekből, melyből agorafóbia tüneteit olvassák ki.[4] Más levelekből a depresszió jeleit.[5] Nincs alapom elvitatni el az aggály megalapozottságát, de mai levelek, újságcikkek láttán a fél világot terheltnek kell lássuk ilyen szigorú ítélet alapján.

2 van Gogh

Miért is ne vonjunk le következtetést van Gogh zenei érdeklődéséről a sok száz, intim hangú, őszinte levél alapján? Az első, ami szembeötlő, hogy semmi affinitása nem volt a barokkhoz. Bach (1685 – 1750), Händel (1685 – 1759), Rameau (1683 – 1764) neve egyetlenegyszer sem bukkan fel. Haydn (1732 – 1809) szintén kívül esik érdeklődésén, a Varázsfuvolát szóba hozza, Beethoven (1770 – 1827) neve kétszer fordul elő leveleiben. A korai romantikusok mint Schubert (1797 – 1828) vagy (megélt kora alapján ide sorolva) Schumann (1810 – 1856) fel sem merülnek. Berlioz (1803 – 1869) azonban kétszer, és ez talán bevezetőnkül szolgálhat a meglepetéshez: Wagner (1813 – 1883) tizenegy alkalommal, a legnagyobb tisztelet és megbecsülés hangján. Egy életrajzi kötetet és egy róla szóló cikket is elolvasott, amelyről öccsének, Theo van Goghnak (1857 – 1891) beszámol. Benne találja meg van Gogh igazi mintaképét. Ami nem jelenti azt, hogy művészetében ennek a leghalványabb jele is tükröződne. Annál ő sokkal autonómabb szellem volt. Wagner első nagy, ifjúkori párizsi élménye (a nyomor) lesújtó volt 1839 és 1842 között.

A 164 próba után előadott párizsi Tannhäuser-verzió mesterséges bukása 1861-ben – a párizsi aranyifjak kedvéért nem volt hajlandó a balettbetétet áttenni a II. felvonásba, hogy ők kényelmesen odaérhessenek – immár kölcsönössé tette Wagner és Párizs egymás iránti érzéseit. Későbbi bemutatói persze konszolidálták a kapcsolatot. Wagner „démoni” hatása alól a francia kultúra sem vonhatta ki magát, de a kor francia festőzsenijei ellenálltak az örvénynek, dacára az idős Wagner olykor határozottan impresszionista hangvételének.

Hiba lenne azt az átfogólagos következtetést levonni, hogy az egyes művészeti ágak forradalmárai más művészeti ágak képviselőivel szemben ókonzervatívok voltak, mindenesetre a francia impresszionisták (az őket támogató) Offenbach (1819 – 1880) felé fordultak, Wagner pedig fanyalgott Renoir (1841 – 1919) róla készített portréján.[6]

Annál nagyobb szellem volt mindenesetre, hogy ellenérzéseit magának a festőnek kitálalja.[7] Talán nem az újszerű stílus idegenítette el Wagnert tulajdon képmásától. A nagy pszichológiai érzékkel megfestett kép Wagner egy olyan jellemvonásáról látszik fellebbenteni a fátylat, amelynek részletei a szélesebb közönség előtt csak jóval a halála után váltak ismertté: a nagylelkűnek mutatkozó nagyúr machiavellisztikus hajlamáról.

4 Renoir_Wagner
Beszámolónk van Gogh-kortárs szereplői közül azonban csak a hosszabb életűek érhették meg Wagner századfordulós elsöprő népszerűségét.


[1] http://www.webexhibits.org/vangogh/letter/18/542.htm

[2] van Gogh levelei

[3] http://www.webexhibits.org/vangogh/letter/18/539.htm

[4] http://webexhibits.org/query-gogh.spy?qp=psychology.agoraphobia

[5] http://webexhibits.org/query-gogh.spy?qp=psychology.depression

[6] Sólyom György: Wagner

[7] Renoir beszámolója Wagnerről

Advertisements

One response to “Van Gogh, Wagner

  1. Visszajelzés: Wagner mint vezérmotívum | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s