Lusitania és költői

1 Luis_de_Camoes

Camões (1524? – 1580)

Camões a reneszánsz művészek jellegzetes életmódját folytatta, értve ezen a számtalan, tettlegességbe torkolló „vitát”, amelyben aktív része volt. 1543 körül költözött Lisszabonba. 1544-ben sírig tartó (plátói) szerelembe esett egy templomban megpillantott fiatal lány, Catarina de Ataíde iránt, akihez később, különféle névváltozatokkal, számos verset írt. Érdekes egybeesés, hogy a születésével körölbelül egy időben meghalt Vasco da Gama (1460? – 1524) feleségét szintén így hívták (vagy így is), aki azonban nem a híres kapitánya, Pêro de Ataíde (1450? – 1504) lánya volt. Komédiái révén ismert író lett, és így utat talált magának az udvarba. Ma már kideríthetetlen bűnök miatt katonai szolgálatra küldték Észak-Afrikába, ahol Ceutában jobb szeme világát veszítette. De jelleme, életkedve töretlen maradt. Vissszatérte után ott folytatta, ahol abbahagyta, így szolgálva ki a Trincafortes (Hetvenkedő) epithetont. 1552-ben, kapatosan, egy utcai verekedésben súlyos sebet ejtett egy udvaroncon. Nyolc hónapig ült emiatt börtönben, amikor arra hivatkozva, hogy a tisztviselő felgyógyult, barátai közbenjárására szabadult, két feltétellel: hatalmas bírságot fizet, és haladéktalanul útnak indul Indiába a Jóreménység fokának megkerülésével. Fél év viszontagság után érte el Indiát.[1] Visszaútjára a virágzó Goából indult. Ekkor kezdett bele élete fő művébe, melynek címe Os Lusíadas, a portugálok nemzeti eposza tíz énekben a kezdetektől Vasco da Gamáig.

A még kalandosabb visszaút során, amikor is a neves történetíró, Diogo do Couto (1542? – 1616), Camões barátja, aki aprólékosan beszámol a költő ügyes-bajos botrányairól, Mozambikban maga segíti ki őt anyagilag, hogy hazajuthasson. Az 1572-ben befejezett műért és indiai szolgálataiért Camões királyi kegydíjban részesült, melyet az őt túlélő anyja, Anna de Macedo (de Sá) örökölt meg.[2]

2 wrecke

A portugál tengeralattjáró-regiment zászlaja. A szalag felirata a Luziádákból (III/21): „Ez a szeretett, boldog hazám”.

A műnek meglepően sok magyar fordítása született.[3] Találkozunk A lusiadák, A Lusiadák, A Luziádák, A luziádok, Luziádok, A Luziáda címváltozatokkal.


3 HispaniaLusitania római kolónia a mai Portogália nagyobb (északi) felét és bizonyos hispán területeket foglalt magába, mint például a mai Extremadura. Az első római térnyerésre az ibér félszigeten Kr.e. 219-ben került sor. Az elsődleges cél az volt, hogy elejét vegyék a pun hídfőállások megerősödésének. A Róma története spanyol háborúkkal foglalkozó könyveiben (56-60.) Alexandriai Appianos (95? – 165?) beszámol róla, hogy miután heves lázadások törtek ki, melyek során Terentius Varro quaestor († Kr.e. 154) is életét vesztette – nem összetévesztendő Marcus Terentius Varróval (Kr. e. 116 – 27), az egyik legnagyobb római történetíróval és tudóssal –, Servius Sulpicius Galba consul († Kr. e. 138?) – aki viszont az azonos nevű császárral (Kr.e. 3 – 69) nem keverendő – , a helyszínre szállt, ám nem ért el sikereket, sőt, a szétzilált, visszavonuló seregeinek sorában a lázadók súlyos vérveszteséget okoztak. A szálláshelyén őt felkereső lázadóknak békét ígért, ám megerősödve szavát szegte, és hatalmas vérfürdőt rendezett. (Rászolgált az utókor által adományozott „lusitaniai mészáros” melléknévre.) A rómaiak bosszúját elkerülő észak-lusitaniai vezér, Viriatus még veszedelmesebb lázadást robbantott ki. Csakhamar a déli területeket is komolyan fenyegette, aminek a római csapatok nem tudtak ellenállni. A „tűzháborúban”, ahogy nevezték, Viriatus feltartóztathatatlannak bizonyult. A Kr.e. 140-ben consuli tisztséget betöltő Quintus Servilius Caepio (ismét vigyázzunk az azonos nevű többi történelmi személyiséggel) egy tárgyalás alkalmával megvesztegette Viriatus háromfős küldöttségét, akik hazatérve meggyilkolták a vezért. A lusitaniai hazafiak sosem tudták összeszedni magukat, és a császárkorban sem okoztak súlyosabb veszteséget Rómának.

Madrazo_Viriatus

Madrazo y Agudo (1781 – 1859): Viriatus (Kr.e.180? – 139) halála


A „Lusitania” szó eredetéről három fő elmélet forog. A legrégebbi egészen egy Kr.e. VI. századi, kereskedőknek szánt tengerészeti útmutatóból, a mára már elveszett Massaliote Periplusból ered. Az útmutató címe magyarul Massiliai körutazás (Massilia, a mai Marseille, görög gyarmat volt), és Föníciától a félig-meddig legendás, ma spanyol területre képzelt Tartessusig tartalmazott útbaigazításokat.[4]

4 Tartessos_svg

Keletkezése után ezer évvel még mindig haszonnal forgatták, amit mutat, hogy egy Kr.u. IV. században élt latin költő, Rufus Festus Avienus Ora Maritima (Tengerpart) címmel verses kivonatot készített belőle, mely fennmaradt. A Massaliote Periplus a terület nevét egy azóta felszívódott nép, a lucis nevéből vezeti le. (Avienus különös figyelmet fordít a korai népekre.) Más keltiber törzsek is felmerülhetnek névadóként, például a lusonok.[5]

5 Tricephale_Carnavalet

Ám Jürgen Untermann (1928 – 2013) szerint egy fontos kelta isten, a minden bizonnyal hármas istenség szerepét játszó Lugus névváltozata, a Lus is lehet a terület névadója . A Lugus név eredete a gall lougos, a „holló”, azaz az „isteni madár”.[6] Lugus nevéből származik Lugudunum vagy Lugdunum város neve (ma: Lyon).[7] Ezeknél azonban kalandosabb a népi etimológia, mely először Marcus Terentius Varrónál tűnik fel (akit ne tévesszünk össze Terentius Varro quaestorral), de ezt ma már csak id. Plinius (23 – 79) A természet históriája című műve III. könyvében találjuk meg utalás formájában:

In universam Hispaniam M. Varro pervenisse Hiberos et Persas et Phoenicas Celtasque et Poenos tradit. Lusum enim Liberi patris aut lyssam cum eo bacchantium nomen dedisse Lusitaniae et Pana praefectum eius universae. At quae de Hercule ac Pyrene vel Saturno traduntur fabulosa in primis arbitror. [8]

M. Varro szerint egész Hispaniába ibérek, perzsák, föníciaiak, kelták és karthagóiak hatoltak. Lusus, Liber atya kísérője, vagy Lyssa a bakkhánsaval adta Lusitania nevét, és mind felett Pan volt az úr. De amit Herkulesről és Pyrenéről, valamint Saturnusról közöl, meseszerűnek ítélem.

(Pyrene királylány Herkules szeretője volt. Amikor egy kígyónak adott életet, rémületében egy erdőbe menekült, ahol hamarosan meg is halt. Herkules síremléket állított neki, ez ma a Pireneusok. Esetleg csak a hegyekbe temette el mint síremlékbe.[9] Hogy Saturnusról Lusitaniával összefüggésben mit állított Varro az idézett, de nem megnevezett művében, ma már kideríthetetlen. Talán tényleg valami meseszerűt.)

Lusus („Játék”) és Lyssa (a görög λυσσα, „mámor” szóból) Bacchus kísérői voltak. Camões is ezt a változatot karolja fel. A korában még víg portugálok maguk is az ő leszármazottaik lennének.

horgony

a Lusitania horgonya

Az 1915-ben a német haditengerészet által elsüllyesztett óceánjáró, a Lusitania, két testvérével együtt (Aquitania, Mauretania) tengerparti római provinciákról kapta a nevét.[10]

 


Szomorú játéka a sorsnak, különösen a portugálok balszerencséjére, hogy a lusus naturae („a természet játéka”) kifejezés jelentésszigorodáson ment át. Eredetileg különösen összetákolt mondabeli állatokra húzták rá összefoglalóul.[11] Később a normálistól eltérően született lényekre mondták.[12] Ám mára leginkább a „szörnyszülött” szinonimája.[13]


A „Lusitania” szó második tagja, a „tania” is tanulságokat hordoz. Ezekről a későbbiekben számolunk be.


[1] http://www.enotes.com/topics/luis-de-camoes

[2] http://www.britannica.com/biography/Luis-de-Camoes

[3] http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/08_szam/08.htm

[4] Massaliote Periplus

[5] http://www.celtiberia.net/es/conocimientos/?idp=6570

[6] Lugus

[7] Lugdunum

[8] A természet históriája III.

[9] Pireneusok: keletkezés

[10] a Lusitania tengerjáró

[11] http://hoaxes.org/archive/permalink/lusus_naturae

[12] http://www.macroevolution.net/biology-dictionary-sasi.html

[13] http://dictionary.reference.com/browse/lusus-naturae

Reklámok

2 responses to “Lusitania és költői

  1. Visszajelzés: „-taniák” és „-sztánok” | SUNYIVERZUM

  2. Visszajelzés: A lét peremén: pacuhák, melákok, slendriánok | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s