Wilhelm Müller és ciklusai

1 MüllerNem beszélhetünk Johann Ludwig Wilhelm Müllerről (1794 – 1827) anélkül, hogy legalább (terjedelmes!) bevezetőül ne említsük meg azt, ami nevét híressé tette az utókor számára: Schubert (1797 – 1828) két dalciklusát Müller verseire.
Rövid „romantikus” korszakában Beethoven (1770 – 1827) 1816 áprilisában alapozta meg a dalciklus műfaját A távoli kedveshez (op.98) címmel. Egyúttal, mondhatjuk, be is tetőzte: a dalciklus mint megnevezés a zenei romantika korai szakaszában, különösen Schumann (1810 – 1856) életművében nagy népszerűségre emelkedett, de ezek a ciklusok szervesen kapcsolódó, ugyanakkor mégis önálló dalokból állnak, míg A távoli kedveshez egyetlen összefüggő mű, melyben mindamellett megkülönböztethetők az egymást követő verseknek megfelelő szakaszok. 2 Benedikt Randhartinger A kegyes történet szerint egy alkalommal, amikor Schubert Bécsben meglátogatta zeneszerző barátját, Randhartingert (1802 – 1893), aki jogi tanulmányai végeztével 1825-ben Széchenyi István gróf (1791 – 1860) bátyja, Széchényi Lajos gróf (1781 – 1855) személyi titkárául szegődött[1], a barát a gróf hívását követően Schubert türelmét kérve és visszatérést ígérve távozott. Schubert ekkor észrevett egy Müller-kötetet az íróasztalán. Nem habozott, magával vitte, és amikor másnap Randhartinger méltatlankodva a könyvéért ment Schuberthez, a barátja így csitította: – nézd el ezt nekem, Benedek, nem tudtam ellenállni a kísértésnek… Az éjjel hetet már meg is zenésített a versekből.[2]

Tekintve hogy a szóban forgó Szép molnárlány (op.25 D795) dalciklust Schubert két évvel Randhartinger jogi tanulmányainak befejezése előtt, azaz 1823-ban komponálta, a kegyes történet valóban inkább kegyes, mint történet.
A „szép molnárlány”, kis túlzással, a barokk-rokokó, kevésbé higiénikus „hűséges pásztort” váltotta fel a toposzok slágerlistáján. Paisiello (1740 – 1816) 1788-ban írt L’amor contrastato ossia La molinarella (A meghiúsult szerelem, avagy A molnárlányka), röviden: La molinara (A molnárlány) címmel operát. Ennek 1790-es bécsi felújítása átütő sikert aratott. Nel cor più non mi sento (Szívem többé nem érzi) kezdetű duettjének témájára 1795-ben Beethoven hat variációt írt (WoO70).

Az olasz nyelvű darab meghirdetett bécsi címe Die Schöne Müllerin volt. 1797-ben Goethe (1749 – 1832) Svájcban tett utazást. A malmok látványa hatással volt rá, így nem csoda, ha a Schillernek (1759 – 1805) augusztus 31-én írt levelében ő is meglebegteti a téma feldolgozását.[3] A Paisiello-opera virágkorán Bécs már túl volt, amikor Müller és művész barátai 1816-17-ben, félig tréfából, félig komolyan elhatározták, hogy előadnak egy daljátékot A szép molnárlány címmel. Az ifjú molnár beleszeret a molnárlányba, de csapja neki a szelet egy kertész, egy vadász és egy nemesúr is. A lány kezdetben a molnár felé hajlik, ám érzelmei a vadászra tevődnek át. A molnár ekkor a patakba fojtja magát, és a molnárlány is követi őt a halálba.

3 HedwigvonOlfers

Hedwig von Stägemann (1799 – 1891), a szép molnárlány

Nem volt vitás, hogy a molnárt névrokona, Müller alakítsa. A szép molnárny szerepét Hedwig von Stägemann írónőre bízták. A feltehetőleg kissé effeminálódott kertészt Luise Hensel (1798 – 1876) költőnő formálta meg, bátyja, Wilhelm (1794 – 1861) festő, aki később a zenét szerző Fanny Mendelssohn (1805 – 1847), vagyis Mendelssohn (1809 – 1847) húgát vette feleségül, a rámenős vadász lett a darabban. A nemesúr forrásunk szerint “Fr. Förster” volt, aki ha létező személy volt, akkor talán rokona a baráti körhöz tartozó Karl August Förster (1784 – 1841) költőnek. Valószínűbb azonban, hogy utóbbi szerepelt a darabban.

valasztoLudwig Berger (1777 – 1839), a baráti körhöz tartozó zeneszerző legott megzenésített tízet az előadott versciklusból. Ezek közül ötöt írt Müller. Berger volt az, aki önálló ciklus írására ösztönözte Müllert. Ez kisvártatva meg is született A szép molnárlány címmel, bevezetéssel és epilógussal összesen huszonöt vers. A ciklust beágyazta a Sieben und siebzig Gedichte aus den hinterlassenen Papieren eines reisenden Waldhornisten (Hetvenhét költemény egy vándorló vadászkürtös hátrahagyott irataiból) című kötetébe 1820-ban (a megjelenés éve 1821).

4 waldhornist_1821

 

A huszonöt dalból húszat zenésített meg Schubert.[4]

Ennek második kötetét 1824-ben jelentette meg, mely egyúttal A téli utazás című belső ciklust is tartalmazza. Schubert 24 dalból álló sorozata (op.89 D911), melyet 1827 őszére fejezett be, a teljes mű címlapja szerint: Winterreise. Ein Cyclus von Liedern von Wilhelm Müller. Für eine Singstimme mit Begleitung des Pianoforte komponiert von Franz Schubert. Op. 89. Erste Abtheilung (Lied I–XII). Februar 1827. Zweite Abtheilung (Lied XIII–XXIV). October 1827, azaz Téli utazás. Dalciklus Wilhelm Müller verseire. Énekhangra és zongorakíséretre komponálta Franz Schubert. Op. 89. Első rész (1-12. dal): 1827 február. Második rész (13-24.dal): 1827 október. A mű nemcsak Schubert életművének egyik legkiemelkedőbb és legnagyobb hatású, ihletett alkotása, hanem a teljes dalirodalom elvitathatatlan csúcspontja, de legalábbis egy a kevés közül. Az előző Müller-sorozat alapvetően három érzelmi körben mozgott: szerelem – reménység – féltékenység. Itt ilyen köröket nem találunk. Ezek helyett a helyét nem találó vándor szembesül a tél kietlenségével, barátságtalan, olykor ellenséges környezetben, olykor a szépség távoli megcsillanásával is. Tudja, hogy a jóból, a biztonságból is elvándorolna, mert vándorlásának oka belső lelki szükség. Megtehetné, hogy visszatér a társadalomba, melynek hátat fordított, de végérvényesen elidegenedett tőle. Ezzel a szóval indul a ciklus, talán tudatosan (Fremd, „idegenként”).

A záródarab szívszorító kontraszt a szemlélődő vándor, és az érzelmi távolodásra képtelen, a társadalmi kivetettségtől rettegő, didergő kintornás (Leiermann – talán: tekerőlantos) között. A vándor felajánlja a sorsközösséget, és innentől közös vándorlást javasol. A hangulati egység dacára van különbség a mű két eltérő időben komponált fele között. Az első tizenkét dalban a számkivetettség szerelmi bánathoz köthető, a második csoportban, ezzel összefüggésben, általános társadalmi megcsömörlöttség űzi a vándort.[5]

Mégis, a ciklus dalai közül a Hársfa lett a legnépszerűbb, erről ír értő szeretettel Thomas Mann (1875 – 1955) is az 1924-ben kiadott Varázshegyben.

5 Mulde

Dessau egyik folyója, a Mulde

Müller Dessau zsidó negyedében született egy szegény szabó gyermekeként. Nem volt zsidó[6], de a miliő meghatározó benyomást tett rá: életművében számos, zsidókkal rokonszenvező passzust találunk. Ha Múller arcvonásait, műveit és életét megpróbálnánk naivul egymáshoz hasonlítani, mély rokonságot találnánk az első kettő között, és disszonanciát a harmadikkal. Versei épp olyan szelíd vonásúak, mint az arca. A kor nem volt a mai értelemben, azaz elutasítóan érzékeny a szentimentalizmusra és a vágyódó, népdalszerűen egyszerű hangra, amely költészetét jellemzi, ugyanakkor Müller élete, teljes személyisége a legkevésbé sem mondható finomnak vagy finomkodónak.
Már kora gyermekkorában elvesztette összes testvérét, tizennégy évesen édesanyját is. Tehetős és szerető mostohaanyja révén folytatni tudta tanulmányait, amire önerőből nem lett volna képes: verseket írt, de eladni nem tudta azokat.

Leopold_III_of_Anhalt-Dessau

„Ferenc papa”, azaz III. Frigyes Ferenc Lipót (1740 – 1817), Anhalt-Dessau hercege támogatta tanulmányait a Berlini Egyetemen. Itt tett szert Müller lenyűgöző műveltségének legalább az alapjaira. Irodalmat, történelmet, filológiát tanult. A napóleoni háborúk végső idején a lützeni harcmezőre küldték. Egy brüsszeli, boldogtalan szerelmi kapcsolat után 1815-ben visszatért berlini tanulmányaihoz.[7] 1818-ban lefordította Marlowe († 1593) Doktor Faustusát. (Ezt nagy valószínűséggel Goethe is ismerte.[8]) A Berlini Akadémia támogatásával Sebestyén Alberttel († 1828), Sack szabadura társaságában Görögországba, Egyiptomba és a Közel-Keletre utazott, ám Itália kedvéért az útját megszakította. Ezzel elvágta magát az akadémiai érvényesüléstől, de korábbi patrónusa, „Ferenc papa” 1820-ban kinevezte a Hercegi Könyvtár igazgatójává. Természetesen a görög út sem hagyta érintetlenül. Szívvel-lélekkel azonosult a görög szabadságharc ügyével, művészetében felerősödött a görög vonal: 1821 és 24 között három kötetben jelent meg a Görögök dalai, 1825-ben az Újabb görög népdalok, és Lord Byron (1788 – 1824) halálának helyszíne, a görög szabadságharc jelképévé vált Mesolongi lett egy 1826-os kötetének címe. Inkább ez alapján, mint Byronétól teljesen eltérő stílusa alapján nevezték őt a „német Byronnak”. Másik tiszteletbeli neve „a görög Müller” volt. Nemcsak széles olvasótábora, de kora legkiválóbbjai is nagyra tartották. Heine (1797 – 1856) azt jósolta, nevüket majd együtt emlegetik. (Schubert-dalkiadásokban kétségtelenül.) A Basedow-kór leírójának (1840), Carl Adolph von Basedownak (1799 – 1854) a húgát, Adelheidet (1800 – 1883) vette feleségül 1821-ben.[9] Gyermekük, Friedrich Max Müller (1823 – 1900) nagy tekintélyű nyelvész, filológus, orientalista, oxfordi professzor, 1874-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.[10] Az ő fia, az Amerikában élő Wilhelm Max Müller (1862 – 1919) szintén neves kelet-kutató volt.[11] Wilhelm Müllert sebes lefolyású, hirtelen betegség vitte el harminchárom éves korában.


6 Bernhard_Josef_Klein

Bernhard Josef Klein (1793 – 1832)

 Müllerről már nagyon korán mint „dalköltőről” írtak abban az értelemben, hogy versei önmagukban is dalok. Müller maga is így nevezte verseit. 1815 október 8-ai naplójegyzete szerint bár sem hangszeren játszani, sem énekelni nem tud, versei végtére is úgy csengenek, mintha játszaná és énekelné azokat. – De bátorság – biztatja magát – , csak akad majd egy rokon lélek, aki meghallja versei mögött a zenét és visszaadja majd! Nem is kellett sokat várnia: Berger részletei után 1822-ben a Berlini Egyetem zenei tanszakának vezetője, Klein is megzenésített néhány Müller-verset, köztük kettőt A szép molnárlány-ciklusból. Hogy egy évre rá Schubert is? Igen… De erről Müller feltehetőleg sohasem értesült…
Végül egy későbbi Müller-megzenésítés:


[1] http://www.randhartinger.at/Museum/biographie_lang.html

[2] Kegyes megközelítés

[3] Goethe levele Schillerhez

[4] A szép molnárlány – tanulmány

[5] http://www.academia.edu/1370468/Schuberts_Winterreise_Song_Cycle

[6] Müller gyermekkorának helyszíne

[7] http://www.enotes.com/topics/wilhelm-muller

[8] http://www.psupress.org/books/titles/0-271-00266-2.html

[9] A Basedow-család

[10] Friedrich Max Müller

[11] http://www.findagrave.com/cgi-bin/fg.cgi?page=gr&GRid=41245690

Reklámok

2 responses to “Wilhelm Müller és ciklusai

  1. Visszajelzés: Az édes illat | SUNYIVERZUM

  2. Visszajelzés: Melléknapok | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s