A rejtélyes Sinfonia concertante



A hangvételében és zsenialitásában egyaránt rejtélyes, 1779-ben hegedűre és brácsára mint koncertáló hangszerekre komponált Sinfonia concertante K364/320d és a közvetlenül utána írt, de érthetetlen okból töredékben maradt, hegedű-brácsa-cselló szólisztikus összeállítású A-dúr Sinfonia concertante-nyitótétel (K Anh104/320e) mellett a történetileg is rejtélyes, négy szólisztikus fúvósra és nagyzenekarra komponált Esz-dúr Sinfonia concertante (K297b/Anh C 14.01) különös sorsát vizsgáljuk meg közelebbről.
1 hercegersekJeromos József Paolai Ferenc, wallseei és melzi Colloredo gróf salzburgi hercegérsek (1732 – 1812) 1772-ben foglalta el hivatalát. Szolgálatába fogadta Johann Georg Leopold Mozartot (1719 – 1787) és fiát (1756 – 1791), de ebből a szolgálatból hivatali idejének első éveiben kevés hasznot látott, a két zeneszerző többet volt távol, mint otthoni munkában. Ám 1775. márciusától 1777-ig Mozarték nem hagyták el a szolgálatot. Kezdett ebből elege lenni az ifjabbnak, így 1777-ben eltávozási engedélyt kért a hercegérsektől, ám nem kapta meg. Mozart felpaprikázódva egy második kérvényt írt, bocsátaná el őt hivatalából, ez felelne meg a Szentírásnak, amely megfelelő gazdálkodást ír elő a talentumokkal. A hercegérsek válasza keményebb volt a vártnál: „Atya és fiú megkapják az engedélyt a távozásra, hogy máshol próbáljanak szerencsét – összhangban a Szentírással”. Leopold döbbenete érthető volt. Csakhamar visszavétette magát a hercegérseki udvarba, de immár nem tehette meg, hogy fiát elkísérje utazásaira. Mozart azonnal élt a lehetőséggel. Atyja leghatározottabb ösztönzésére Párizs felé vette az irányt. Saját hintójukon, anyjával, Anna Maria Walburga Mozarttal (1720 – 1778) – született Pertl – szeptember 23-án indultak útnak.

2 szulok

Mozart szülei

3 ut1

Mozart alapcélja mindvégig az volt az úton, hogy valahol méltó állást találjon magának. Ám sehol sem volt üresedés… Ennek okai nem feltétlenül anyagi természetűek voltak. Udvar körüli zenészi állások kialakítása, felügyelete hosszú ideje kényes politikai kérdés volt Európában. A zeneszolgáltatás rovására ment volna egy elhamarkodott felvétel okozta viszálykodás. Az első város az útjukon Mozart sikereinek helyszíne, München volt – mindhiába. Semmit nem számított, hogy 1775. január 13-ai ősbemutatóján Az álruhás kertészlány (K196) belopta magát a müncheni közönség szívébe. A nyitányt Mozart utóbb szimfóniává egészítette ki.

4 MariaAnnaTheklaMozart

Maria Anna Thekla Mozart (1758 – 1841) önarcképe

Augsburgban Mozart találkozott nagybátyjával, és ami ennél is fontosabb, unokatestvérével, Maria Anna Thekla Mozarttal (1758 – 1841), akit leginkább Mariannénak szólították, de Mozartnak ő Bäsle volt, az unokahúg, Base becézett alakja. Szerelmi szál nem igazolható a történetnek ezen a pontján, levelezésük hangneme azonban meglehetősen felforrósodott. A megcsókolandó testrészeken túlmenően éles fény vetül az ifjú Mozart gondolkodásmódjának egy sajátos vonására is. Az eszkatologikus egyházzene mélységeit feltáró fiatal zseni humora határozottan szkatologikus volt. Ennek rendszeres tanújelét adta.

skatoleEzt a kis kánont sokáig Mozart zenéjének hitték, ám az utókor szerencséjére erről szó sincs, a tényleges szerző, mint kiderítették, Trnka z Křovic (1739 – 1791).[1] Mozart csak a szöveget írta. Az eredeti szöveg (Tu sei gelosa, è vero…,  Féltékeny vagy igazán…) Pietro Metastasio (1698 – 1782) műve.[2]

5 Mannheim

a mannheimi udvar

Következő fontos, sőt minden tekintetben fontos állomáshelye Mozartnak Mannheim volt, ahol a nagy mannheimi udvari szerzőkön: Cannabich (1731 – 1798) koncertmesteren és Holzbauer udvari karmesteren (1711 – 1783) keresztül megismerkedhetett a drámai (ám a gonoszok szójátékával: „manierista”) hatásokat felvonultató mannheimi stílussal, hogy azt a maga művészetébe „olvasztva” hasznosíthassa.

Nehezen kibontakozó történetünk szempontjából még fontosabb a barátságkötése a szintén komponáló Wendling (1723 – 1797) fuvolaművésszel.

6 Aloysia WeberMozart szempillantás alatt szerelemre lobbant Aloysia Weber (1760 – 1839) szopránénekesnő iránt. (A Weber család jelentős zenetörténeti szerepének ismertetésével túlságosan nagy kitérőt tennénk.) Mozartot egyáltalán nem zavarta a család átmeneti anyagi válsága, atyját annál inkább. Mikor értesült fiától, hogy Párizs helyett Itáliába venné az irányt, méghozzá Aloysiával, felbőszült, és azonnal Párizs felé parancsolta, Mozart anyjával együtt. 1778. március 23-án érkeztek meg, kifáradva, édesanyja lázas betegen.
Mozart csodagyerekként már járt Párizsban 1763-64-ben, valamint Londonból visszatérve 1766-ban.[3] A csodagyerek, aki kis híján Madame Pompadourt (1721 – 1764) is megcsókolhatta[4], huszonharmadik évében elkeseredve állapíthatta meg, hogy Párizsnak semmi szüksége csodafelnőttekre.
Már április 5-én azt írja atyjának Salzburgba, hogy egy „sinfonie concertantét” készül komponálni, melyről aztán érdekes további adalékokat tudunk meg. A kor mondhatni legjelesebb fúvósművészei tartózkodtak éppen Párizsban, az ő számukra készült a darab. Köztük a már emlegetett mannheimi fuvolista, Johann Baptist Wendling, Friedrich Ramm (1744 – 1813) oboás, akinek Mozart több más darabot is írt, a mannheimi udvarral szoros kapcsolatban álló zeneszerző és fagottos, Georg Wenzel Ritter (1748 – 1808) és Giovanni Punto sz. Jan Václav Stich (1746 – 1803) oroszfagottos. (Az oroszfagott más néven basszuskürt és rézfúvós, nem keverendő a basszetkürttel, mely fafúvós.) Punto korának kiemelkedő virtuózója volt, az ő számára komponálta Beethoven (1770 – 1827) 1800-ban az op.17-es kürtszonátát. Bár Mozart leveleinek tanúsága szerint a zenészek tetszésére szolgált a mű, a híres Concert Spirituel hangversenysorozatába, dacára a műfaj (azaz a több szólista hangszert felvonultató sinfonia concertante) akkori párizsi népszerűségének, mégsem illesztette be az igazgató, a gluckista Joseph Legros (1739 – 1793) kontratenor.[5] Május elsejei levelében Mozart már arról számol be, két nyitánnyal együtt Legros a Sinfonia concertantét is megvette tőle, de csalárdul el is süllyesztette. – Sebaj – tette hozzá – , Legros nem számol azzal, hogy itt van a fejemben az egész. Majd odahaza megírom újra…[6] Erre azonban nem került sor.

7 Otto Jahn

1868-ban Otto Jahn (1813 – 1869) klasszika-filológus és Mozart-kutató talált egy Sinfonie concertantét Berlinben, melyet halála után mint Mozart művét árverezték el, és ilyenként azonnal nagy népszerűségre tett szert. A két művet: a Mozart által írtat és a Jahn-féle berlini változatot szokás megkülönböztetni a Köchel-számozással: az előbbi a K297/b, a berlini a különösen kétes művek számára fenntartott rekeszben a K Anh C 14.01. A heves vita akörül dúl, hogy a Jahn által megtalált művet írhatta-e Mozart.

A világhírű zongoraművész és kutató, Robert D. Levin teljes (1989. januárjában kiadott) kötetet szentelt a kérdésnek Ki szerezte Mozart négy fúvósra írt Sinfonia concertantéjét? címmel.[7] A kérdést nem válaszolja meg. A mű célja a saját rekonstrukciós kísérlete alátámasztása. Érvelése lendületes, de nem vezet messzire. Arányokat vizsgál és hasonlít össze más Mozart-művekkel, amely hordozhat éppen tanulságokat, csakhogy ezen az alapon nem Beethoven szerezte a IX. szimfóniát, Wagner (1813 – 1883) pedig egyáltalán nem volt zeneszerző, mert minden operája radikálisan elüt a többitől. Levin mindenesetre azt a következtetést erősíti meg, hogy a zenekari szólamok kérdésesek, de a szólókat az eredetiből másolhatták. A teória Samuel Baron (1925 – 1997) fuvolistától és szakértőtől, valamint Barry Shelley Brook (1918 – 1997) zenetörténésztől ered. A fő kérdés természetesen az, hogy ki a Berlinben megtalált mű szerzője. A Mozart-specialista Georges de Saint-Foix (1874 – 1954) 1932-ben és Walter James Redfern Turner (1889 – 1946) költő, zenekritikus és Mozart-kutató 1938-ban Mozart szerzősége mellett teszi le a voksát. (Ugyanez a forrásunk fordított interpretációját adja Levin álláspontjának arról, mely részek eredetiek.)[8] A fő ellenérvek Mozart szerzőségére a következők. Szokatlanul az életműben mindhárom tételnek azonos (Esz-dúr) az alaphangneme.

Ezt magyarázhatná a hangszerek egymáshoz igazítása, de Mozart legbravúrosabb, mások által Gran Partitának nevezett szerenádjában (K361/370a), melyet a kézirat vízjelzése alapján 1781-ben vagy 1782-ben 13 fúvós hangszerre komponált[9], nyoma sincs efféle egyeztetési aggályoknak. Különben is a bemutatóra felkért négy világnagyság emlékét sértené a feltételezés. Ha Mozart a szerző, lehetett jelentéktelen oka az egyhangneműségnek, például Legros erre kérte a zenekar valamely hangszercsoportja kedvéért. Ennél fontosabb, hogy a berlini kópiában fuvola helyett klarinét áll a szólistacsoportban. Ez elvileg utalhatna alkalmi átírásra, ám a fuvola és klarinét között nincs „átjárás”: Mozart mindkét hangszer lehetőségeit, hangzását behatóan ismerte, és a berlini kópia klarinétszólama színtisztán (és tökéletesen) a klarinét képességeire épít. Ráadásul Mozart a jelek szerint később mégsem reprodukálta a „fejében meglevő” darabot, viszont írt helyette másikat a műfajban. Való igaz továbbá, hogy a zenekari ritornellek mozarti mértékkel mérve helyenként szokatlanul homofónok. De ez nehezen mérhető. Egyáltalán nem mérhető viszont maga a lenyűgöző zsenialitás, amely lehengerlő erővel mindhárom tételből árad. A mű hangzásvilága olyannyira mozarti (szintén egy mérhetetlen szempont), hogy nem lehet elképzelni más szerzőt, mint ahogy ez a legszkeptikusabbaknak sem sikerült. Mozart-kortársak fúvós műveit hallgatva számtalanszor ér bennünket kedves meglepetés, olykor meglegyint bennünket a nagyfokú hozzáértés „szele”, stílszerűen, de szinte minden eresztékében mozarti zsenialitással és félreismerhetetlen stílusban végigkomponált műveket mástól hiába várnánk. Egy zenetörténész nem hivatkozhat mérhetetlen mennyiségekre, kénytelen arányokat, vízjeleket kutatni, de ott van a közönség füle, amely ha nem is biztosan ítél, de a maga javára.[10] Ha a remekmű előadásához az kell, hogy szerzője valamelyik ikonikus zenetörténeti alak legyen, akkor a közönség ebben az irányban fogja eldönteni a kérdést. A nagytekintélyű Grove Lexikon Mozart-címszavának szerzője, Stanley Sadie (1930 – 2005) elutasító. – Ha a darab egyáltalán tartalmaz Mozart-zenét – írja – , az egyértelműen rontott forma.[11] Ez idő szerint az elutasítók vannak többségben, ez vezetett oda is, hogy a művet a Köchel-jegyzék egy poros, távoli zugába száműzték.


9 Friedrich Melchior von Grimm

Friedrich Melchior Grimm (1723 – 1787)

A legfontosabb zenei műfaj Párizsban ekkor az opera volt, ám az operai életet a Gluck (1714 – 1787) és Piccinni (1728 – 1800) közti viszály uralta. Mozart ettől a vitától mindenáron távol akarta tartani magát, de Párizsban élő régi támogatója, Friedrich Melchior Grimm báró, szelíden,  mindenképpen a piccinnisták oldalára szerette volna állítani. (A gluckista Legros talán hallgatólagosan ide is sorolta Mozartot.) Mozart ezért megneheztelt rá, bár ebben szerepet játszhatott az is, hogy reménytelenül el volt adósodva a bárónak. Mozartot az arisztokrácia sem azzal a figyelemmel fogadta, mint hajdanán. Az életrajzok megemlékeznek Chabot hercegnéről[12] – minden bizonnyal Charlotte-Émilie de Crussol d’Uzès-ről (1732 – 1791) van szó – , aki a szokatlan hideg ellenére hosszan antisambríroztatta Mozartot, majd amikor végre odaengedték a siralmas állapotban levő fortepianóhoz, senki sem figyelt oda a játékára. Az Operánál mindezek ellenére kapott egy balettmegrendelést, melyet június 11-éig teljesített.

Kiemelkedő fontosságú az életműben az itt és ekkor komponált, a június 12-én Karl Heinrich Joseph Sickingen (1737 – 1791) gróf palotájában bemutatott Párizsi szimfónia K297/300a, az első Mozart szimfóniái sorában, melynek zenekarában klarinét is van.

8 emlektablaJúlius elején Mozart levélben azt írja apjának, félelem és remény között vergődik, egyedül Isten akaratában bízhat, ami anyja állapotát illeti. Ám ekkor anyja már meghalt. Ezt apjával kerülő úton, egy salzburgi baráton keresztül tudatta.[13]
Apja elintézte, hogy Mozartot is visszafogadja a hercegérsek. Ehhez azonban haza kellett térnie. Kisebb, Grimm tanácsára megtett szakmai alapú kitérőkkel, valamint ismét hosszabb, atyaszomorító mannheimi tartózkodást beiktatva tizenhat hónap után Mozart végül hazatért Salzburgba újra felvenni a szolgálatot.

10 ut2


[1] szkatologikus kánon

[2] Pietro Metastasio szövege

[3] Mozart párizsi útjai

[4] csókkísérlet

[5] http://www.jstor.org/stable/766501?seq=1#page_scan_tab_contents

[6] https://www.cantonsymphony.org/628

[7] Who Wrote the Mozart Four-Wind Concertante?

[8] érvek és ellenérvek

[9] Gran Partita

[10] Sinfonia concertante

[11] Chabot hercegné

[12] Stanley Sadie

[13] Mozart anyjának halála anyjának halála

Reklámok

9 responses to “A rejtélyes Sinfonia concertante

  1. “A nagytekintélyű Grove Lexikon Mozart-címszavának szerzője, Stanley Sadie (1930 – 2005) elutasító. – Ha a darab egyáltalán tartalmaz Mozart-zenét – írja – , az egyértelműen rontott forma.[11] Ez idő szerint az elutasítók vannak többségben, ez vezetett oda is, hogy a művet a Köchel-jegyzék egy poros, távoli zugába száműzték.”

    Még hogy a Gran Partita spuriózus?? Meg vagyok döbbenve és fel vagyok háborodva! Az egyik legkedvesebb darabom, Wolfi egyik legkiemelkedőbb mesterműve!

    Kedvelés

  2. Meg hogy “rontott forma”, brrrrrr!!!! Nézzék csak meg, ki az akit ez mélységesen felháborít, csak napszeműveg mögé rejtekezik.

    Kedvelik 2 ember

  3. Bocsánat, ha félreérthetően fogalmaztam: a 4 fúvósos Sinfonia concertante spuriózus.

    Kedvelik 1 személy

  4. Óhhh, pardon. Tehát abban a nagyon hosszú bekezdésben végig a 4 fúvósos Sinfonia Concertante-ről van szó, és a
    “de Mozart legbravúrosabb, mások által Gran Partitának nevezett szerenádjában (K361/370a), melyet a kézirat vízjelzése alapján 1781-ben vagy 1782-ben 13 fúvós hangszerre komponált[9], nyoma sincs efféle egyeztetési aggályoknak” pusztán egy közbevetés.

    Kedvelés

  5. Mindez tehát rendkivül megnyugtató. 🙂

    Kedvelik 1 személy

  6. Visszajelzés: SUNYIVERZUM

  7. Visszajelzés: Újabb rejtélyek, ezúttal Mödlingben | SUNYIVERZUM

  8. Visszajelzés: Kis tartalomjegyzék | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s