Amulett-fantáziák

SONY DSC

szkíta arany amulett karbunkulusbeágyazással a Kr.e. III-II. századból

Az amulett kultúrtörténetének feltárása, különösen a tárgyban szkeptikus közreadó (és hasonló érzelmű lehetséges olvasói) esetében, aránytalan erőfeszítése lenne egy szerény igényű feljegyzésnek. Miután megemlítjük id. Plinius (23 – 79) már a korában is összefoglalónak szánt áttekintését A természet históriája XXXVII. könyvében[1], azt boncolgatjuk, milyen elképzelések élnek a szó eredetéről. (Vadak.)
Ősi mondai hagyományként említi id. Plinius, hogy Prometheus egy vasgyűrűbe zárt kaukázusi sziklaszilánkot viselt, és ezt tekinti a drágaköveket és féldrágaköveket magukba foglaló, különféle nyavalyák ellen javasolt gyűrűk eredetének (melyek, elpuhultabb, vagyis a nem mesebeli korokban, puszta ékszerekként szolgálnak). Vadállatok fogait is hatékony oltalmazónak tekintették, sőt, a mai tizennyolc éven felüliek az akkori gyerekek nyakába akasztott lélekerősítőket is megtekinthetik. Valójában azonban az amulettek különféle gyógyhatású vagy annak képzelt növények adták a betétanyagok derékhadát szigorúan külsőleg.

2 ebnyelvufu

ebnyelvűfű

Az orvosok figyelme valóban szinte mindenre kiterjedt, például fehér szaruhártyafolt (albugo) ellen iringót javasoltak a fémkapszulába helyezni. De id. Plinius részletes tájékoztatója szerint nagy bizodalmuk volt a mályva, a csillagbogáncs, a csalán, az ebnyelvűfű, a szarkaláb, a vadszőlő, a birs és a füge csodatévő erejében, sőt, felismerték a szárított kökörcsin misztikus potenciálját is. (Ezeket a növényi alapanyagokat figyelemelterelő, ókori auktorokra hivatkozó, tehát tekintélyalapon felhasznált töltelékanyagként meg-megtalálni középkori boszorkányfőzetekben a valódi hatóanyagok, például a beléndek és mandragóra mellett.) Egyetlenegy esetben, amikor id. Plinius a retek tartalmú amulett tetűűző hatásáról ír, hajlok a tanítás mérlegelésére, hiszen kellő idő elteltével a retek olyan illatot áraszt, mint az erről is hírhedt tisztátalan szénkéneg – ezt az anyagot az 1874 és 1914 között pusztító filoxéra ellen vetették be roppant mennyiségben.[2]
Egyik forrásunk az „amulett” szó eredetét bizonytalannak mondja ugyan, de megpendíti annak lehetőségét, hogy eredete a latin amoliri, azaz „elkerülni”, „eltávolítani.[3] Harry Thurston Peck (1856 – 1914) ambiciózusabb megoldással rukkolt elő 1898-ban a Harper testvérek által kiadott Harper’s Dictionary of Classical Antiquitiesben (Harper-féle Klasszikus kori szótár). Az Odysseia alábbi részletében (más elemzőkkel egybecsengően) egy varázserejű fű amulettként történő felhasználását látja:

Csakhogy a bajból én kiragadlak, megszabadítlak.
Vedd e varázsfüvet át és evvel lépj be a házba,
ez veszedelmed napját elhárítja fejedről.
Kirké rettenetes cseleit tudtodra adom most.

Így szólván; ideadta az Argoszölő a növényt is;
földből tépte ki, és mindent jól megmagyarázott.
Éjszinü volt a gyökér és tejszinü volt a virága:
istenek úgy nevezik, hogy mólü; kiásni nehéz ezt
földi halandónak; de bizony mindent tud az isten.

X. fejezet, Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[4]

A mólüt (μῶλυ) mai megfejtők a kikeleti hóvirággal azonosítják, mely alkalmas a csattanó maszlag okozta mérgezés gyógyítására. Ez utóbbi lehet Kirké varázsszere.[5]

3 Datura_stramonium_Galanthus_nivalis

a csattanó maszlag (Datura stramonium) disznóvá tesz, de a kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) megszabadít a bajtól

Peck munkájából megtudjuk, hogy a szó latin alakjával először éppen id. Plinius idézett könyvében találkozunk leghamarabb. Megemlít egyéb hajmeresztő adalékanyagokat: kutyaepét, szamárherét, farkashájat, gladiátorvért, halottakból kivert fogakat. Ezeket gyakran övekben vagy általvetőkben viselték. De a szó eredete Peck szerint az arab hamalet, „függő”.[6] Ez a mai arabban is használt szó, jelentése vállon átvetett pánt, melyről a mellkas magasságában kicsiny Korán függ.[7] Mások határozottan kizárják az arab szó-őst.[8] A hozzánk a XVII. században érkezett szó eredetére frissítően ható magyarázattal szolgál a Zaicz-féle Etimológiai szótár.[9] Jelentés-elkülönüléssel a latin amulum, amylum („keményítőliszt”) keveredik itt gyanúba (meglehetősen erőteljes példa gyanánt a jelentés-elkülönülésre). A felhozott latin szavak ugyanis jelentésmódosulással „keménység”, „erősség” értelemre is szert tettek. Amit egy amulettnek sugároznia is kell a maga bűbájával. A latin amylum eredete a görög αμυλων (amylon), „keményítő. Itt az α fosztóképző, a szó jelentése: nem malomban őrlött. (A „malom” szavunknak is a μυλων az eredete, mely végső visszavezetésben indoeurópai gyökerű.) [10]

4 amilalkohol

A burgonyakeményítőből lepárolható amilalkohol neve ugyanerre az eredetre vezethető vissza.[11]

Német átvételnek mondja a szót a Tótfalusi-féle Szókincsháló. A maga megbízható konzervativizmusával az „amulett” szót ismeretlen eredetűnek tekinti.[12]


[1] http://www.masseiana.org/pliny.htm#BOOK XXXVII

[2] A pusztító filoxéra (1874-1914)

[3] amulet

[4] Odysseia, X. fejezet

[5] http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/6342763

[6] Harpers

[7] http://www.finedictionary.com/amulet.html

[8] http://www.jewishencyclopedia.com/articles/1445-amulet

[9] Etimológiai szótár

[10] http://www.thefreedictionary.com/amylum

[11] amyl

[12] http://www.szokincshalo.hu/szotar/?

Reklámok

One response to “Amulett-fantáziák

  1. Visszajelzés: Rövid jelentés a kereskedelem kevéssé aktuális kérdéseiről | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s