Szavak szülővárosai

1 marcipanSzámos nyomozásunk alkalmával beleütköztünk egyes szavaink vélt vagy valóságos helységnévi eredetébe. Ebbe a vizsgálati körbe esett az alabástrom, az angóra, a géz, a muszlin és a baldachin. Most a svéd mesék „fél kiló bélyegének” mintájára közepes nagyságú gyűjteménnyel rukkolunk elő elsősorban a Zaicz-féle Etimológiai szótár alapján.[1] (Ha ettől eltérünk, jelezzük.) Olykor talán lankadni fogunk abbéli igyekezetünkben, hogy az olyan nyilvánvaló eseteket mint az „ementáli”, „ilmici”, „parmezán”, „párizsi”, „veronai”, „bordói”, „linzer”, „moskauer”, „majonéz”, „bécsi szelet” erélyesen lesöpörjünk az asztalról, de saját érdekünk is a szófukarság. A csoportosítás alapja (rövid bevezetőt követően): táplálékok, anyagok (elsősorban kelmék), tárgyak és még pár apróság.

2 Mocsa_Mucsi

Mocsa és Mucsi

Ahogy a „mucsai” szó, mely az amúgy nem létező Mucsát teszi meg a szellemi elmaradottság központjának (talán a létező Mocsa vagy Mucsi helységnevek alapján – mindenesetre igen jellemzően: akik kitalálták a lekicsinylő jelzőt, talán nem is tudták, hogy Mucsa nincs is), az „alpári” melléknevünk is pejoratív, sőt még durvább hangulattal ruházza fel Alpár községet.

3 Alpari-ret

Alpári-rét

A XVIII. században már alkalmazták ebben az értelemben, elterjedését elősegíthette az első szótag „alantasságot” idéző csengése. De oldjuk a hangulatot néhány finomsággal.

4 Martaban

Martaban (Mottama) Mianmarban

A „marcipán” szó észak-olasz átvétel a marzipanéból. Az olaszba az újlatin matapanus, „skatulya” szóból ment át, mely korábban ülő Jézust ábrázoló érmét jelentett. A szó alapja az arab mauthaban. Ennek perdöntő eredetéről kettéágaznak a vélemények. Az egyik szerint „porcelánkehely”, minthogy a marcipánnak ezt találhatták méltó tároló helyül. Ilyenképpen a szó a porcelánjáról és kerámiájáról ma is híres Martaban (ma: Mottama) város nevéből eredhet (mely forrásunkkal ellentétben nem hindi, hanem mianmari).[2] Más magyarázat szerint az arab szó „nyugodtan ülő királyt” jelent, összefüggésben az újlatin szó eredeti jelentésével[3]. Az összefüggés ugyanakkor csábító. Albert Kluyver (1858 – 1936) bravúros oknyomozását Friedrich Kluge (1856 – 1926) is átveszi. Eszerint – keresztes lovagok közvetítésével[4] – elterjedt Itáliában egy trónon ülő királyt ábrázoló pénzérme a megfelelő arab mauthaban néven. Immár ülő Jézus-alakkal Enrico Dandolo (1107 – 1205), a vak dózse matapanus néven hivatala második évében, 1193-ban érmét veretett.[5]

5 Modio_moggio IV sz

IV. századi modius

Ennyibe került egy kimért adag marcipán? Nem tudjuk. Az érme mindenesetre „tized” értéke volt valamely nagyobb névértéknek, ebben az értelemben használták, és egy adag finom levantei marcipán is a 8,75 liternek megfelelő moggio (a római modius, „mérték” nyelvi örököse) tizedrészét tette ki.[6] Supka Géza (1883 – 1956) és mások népi etimológiát elfogadó ötlete, hogy a „Mars isten kenyere”, azaz a visszatérő római katonákat fogadó egyre finomabb kenyér lenne az eredet[7], ma már kizárhatjuk.

6 Dapper (1635 - 1689) Muha (Jemen), 1680

Dapper (1635 – 1689): Muha, jemeni kikötőváros, 1680

A „mokka” szó eredetét illetően teljes a konszenzus: a híres jemeni kikötőről, azaz a mokka rakodóhelyéről, Muháról nyerte a nevét. Hozzánk a XVIII században német közvetítéssel került.

7 Chasselas

a kelet-franciaországi Chasselas

Szintén feltehetőleg német átadással került nyelvünkbe a XIX. században a „saszla” csemegeszőlő neve a szőlőfajta francia őshazájának, Chasselas-nak a nevéből.

8 Shkodër

az albániai Shkodër

 Szerb-horvát eredetű a „kadarka” a skadarka, „kadarka szőlő” torlódáselkerülő rövidülésével. A szerb-horvátban ugyanis Skadarnak mondják az albániai Shkodër városát, a szőlő- és borfajta szülőhazáját.
A német Satinből kapjuk a „szatént” a XVIII. században. Az ófranciában a szó zatin alakban jelenik meg, melynek forrása az arab zaituni. Ez Ceu-thung (mai nevén: Kvan-zsu) dél-kínai kikötőváros arab nevéből ered, ahonnan az értékes kínai anyagot kihajózták.

 

9 Kvan-zsu

10 Nanking

Nanking (Kelet-Kína)

Ugyanakkor a sűrű szövésű vászon jelentésű „angin” a bécsi, pamutszövet értelmű Angin szóból került a magyarba a XVIII. században. A bécsi szó eredete az olasz anchina, innen egy merész ugrás vezet Nankinghoz mint a szó ősi eredetéhez. Esetleg.[8] Olaszul Nanking mindenesetre Nanchino, és olasz földön él is a meggyőződés, hogy az anchino ebből a névből ered.[9]

11 Tulle

a közép-franciaországi Tulle

Vagy a francia tulle, vagy a német Tüll az eredete a mi „tüll” szavunknak a XIX. században. Őshazájának, a francia Tulle városának nevéből származik.

12 Asztrahany

a dél-oroszországi Asztrahany

 A német Astrachan közvetítésével kaptuk a XIX. század elején az „asztrakán prém” kifejezést. Az orosz Asztrahany csak fontos csomópont volt a nyugat fele irányuló karaküljuh-prém kereskedési útvonalán.

13 Damaszkusz

Damaszkusz

Olasz (damasco), francia (damas), német (Damast) közvetítéssel kaphattuk a latin damascus albusból a „damaszt” szót a XVI. században. A damaszt szövetet Damaszkuszban állították elő.

Köln

Feltehetőleg délnémet (Golisch) közvetítésű a „gyolcs” a XVIII. századból. A finom ágyneműkelme szóeredete a gy-vé lágyult magyar kezdetből nem kivehető. A német szavak viszont Köln városára mutatnak eredetként.

15 Pavia

Pavia

A pavese eredetileg hajóorr pajzsszerű kiképzését jelentette, majd magát a pajzsot, amelynek készítéséről lett híres Pavia a középkorban. Már a XIV. században megjelenik nyelvünkben. A „pajzs” szó így Pavia városának nevére megy vissza.

16 Bayonne

Bayonne

Sok már áttekintett szavunkhoz hasonlóan többszörös közvetítéssel jött a XVIII. században a magyar nyelvbe a „bajonett” szó, mely a délnyugat-franciaországi Bayonne város nevét őrzi: itt gyártották először a rövid szuronyt.

 

 

17 Faenza

Faenza

A „faenzai edény” kifejezés első tagjának jelentéstapadásából kaptuk a „fajansz” szót a XVIII. században. Az ónmázas cserépedényeket Faenzában készítették elsőként.

18 Byblos Libanon

Byblos Libanonban

A görög „papirusztekercs” többes száma, a „biblia” a föníciai Byblosra utal, ott volt élénk az egyiptomi papiruszok kereskedelme. A magyarban a szó a XVI. századra visszavezethető.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

a dél-szlovéniai Kočevje

A bazáráruval házaló vándorkereskedő a kucséber. A „kucséber” délnémet eredetű szavunk. A szlovéniai Kočevjében élő német telepesek körében dívott a vándorkereskedő mesterség, és bár csábító lenne arra gondolnunk, hogy ez a foglalkozásnév a város szlovén nevéből ered, tévednénk. Van egy kanyar a névfejlődésben: a bajor-osztrák Gottscheewer, Kutscheber szavak a város német nevéből, a Gottscheeből erednek, és ez utóbbit vettük át mi is, a magyar írásmódhoz igazodva, feltehetően a XVII. században.

20 Kolomija

Kolomija

 Ukrán eredetű szavunk a „kalamajka”, melyet a XIX. században vettünk át a kárpát-ukrajnai kolomijka gyors néptáncból és -dalból. A tánc eredete az ukrán Kolomija városa. Nálunk „mulatság” értelemben használták – abból lett a kalamajka, ha az összejövetel kicsit túlpörgött.

 


[1] Etimológiai szótár

[2] http://www.greatmirror.com/index.cfm?navid=269

[3] marchpane

[4] keresztes lovagok a marcipán nevéért

[5] matapanus

[6] a marcipán etimológiája

[7] Supka Géza kalandozása

[8] http://www.szokincshalo.hu/szotar/?

[9] http://www.etimo.it/?term=nanchino&find=Cerca

Reklámok

One response to “Szavak szülővárosai

  1. Visszajelzés: A bhakar wadi, a bhakar és a wadi | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s