A hantmadár története

1 Oenanthe_aquatica

az Oenanthe nemzetség egy faja: tarkalevelű vízi mételykóró (Oenanthe aquatica)

A szardonikus mosoly halálos görcsét kiváltó sáfrányos mételykóróval már foglalkoztunk; tudományos nevét is megemlítettük: Oenanthe crocata. A nemzetségnevet Linné (1707 – 1778) adta 1753-ban.[1]


Annál érdekesebb, hogy erre öt évvel egy állatnemet is Oenanthénak nevezett el, és távolról sem alaptalanul.[2] 

A hantmadarak nemzetségéről van szó. Messze nyúló kultúrtörténetüket a Kr.e. VIII.sz. első felében élt Hesiodos Munkák és napok című kincsestárával kell kezdjük, noha abban a hantmadár elő sem fordul.

Már amidőn a nap izzasztó heve lassan alábbhagy,
múlik a forró nyár, s elküldi az őszi esőket
Zeusz, a hatalmas, s mint ki a bőrét is kicserélte,
megkönnyebbül az ember; a Szíriusz is kevesebbet
jár a halandó emberi fajta felett a magasban,
már legalábbis nappal, az éjből vesz ki nagyobb részt…

Trencsényi-Waldapfel Imre (1908 – 1970) fordítása[3]

Ősi görög hit szerint a Szíriusz (a Nagy Kutya csillagkép legfényesebb csillaga) „kutya meleget” hoz az emberre. Aristoteles (Kr.e. 384 – 322) a Kr.e. 350-ben befejezett Állattanában (IX/49B) beszámol egy némelyek által oenanthénak nevezett madár tanulságos szokásáról: eltűnik, amikor a kutya-csillag, azaz a Szíriusz feltűnése hőséget, vagy ha tartós távolléte rendkívüli hideget hoz, és csak mérsékelt időjárási viszonyok tudják visszacsalogatni.[4] Hosszú időnek kellett eltelnie, amíg természettudósok összekapcsolták az oenanthét a kétségkívül az enyhébb időszakban mutatkozó hantmadárral. A barátja és munkatársa, Francis Will(o)ughby (1635 – 1672) által elkezdett nagy művet John Ray (1627 – 1705) foglalta össze az 1678-ban megjelentetett Ornithologiae libri tres (Madártan három kötetben) című, azóta is sokat hivatkozott könyvben. Ebben kitér az Ulisse Aldrovandi (1522 – 1605) által már tanulmányozott madárra; Aldrovandi a maga részéről tehát megfeleltette a madarat egy ismert fajnak, de nem hozza tudomásunkra, melyiknek. Nézzük a Madártan (XV/1) álláspontját:

The Fallow-Smich, in Sussex the Wheat-ear, because the time of Wheat-harvest they wax very fat; called by the Italians, Culo Bianco, and by us also in some places, White-tail, from the colour of its Rump. Oenanthe sive Vitiflora of Aldrovandus.

Az ugarcsipegető, vagy ahogy Sussexben mondják, búzafül, mivel aratás idején nagyon kövérre híznak, vagy ahogy Itáliában hívják, fehérfarú, és ahogy mi itt-ott mondjuk, fehérfarkú, farának színe miatt. Aldrovandusnál oenanthe vagy vitiflora.

Figyelemre méltó, hogy a hantmadár egyik neve németül Steinschmätzer, azaz kőcsipegető. A hantmadár mai angol neve wheatear. A Madártan olvastán gyanítható, hogy az ear nem fület, hanem fart jelentett, ami angolul arsh, és szó sincs búzáról, hanem a far fehér színéről, a white-ról kapta a hantmadár az angoloktól az első szótagját. Bár az evidencia szembeötlő, a tudományos igazság rangjára még nem emelkedik ez a magyarázat; egyelőre a lehetőségek pokoltornácán vár sorára.[5]


3 Foldi

A magyar „hantmadár” szó történetét sem kell szégyellnünk. „Hont-madár” formában először Grossinger János (1728 – 1803) tudós lelkész Historia avium Ornithologia, sive historia avium Hungariae (Madártan vagy ornitológia, avagy a magyar madarak tana) című művében. Földi János (1755 – 1801) költő és természetbúvár 1801-ben kiadott vében így ír[6]:

4 hont_madar

Azaz a nagy őszi hízás, a fehér farszín és Aldrovandi névadása Földi Jánosnak is feltűnik. Egy 1818-ban kiadott másik nagyszabású természeti história az állatok országáról[7] – szerzője ismeretlen[8] – így ír:

5 hont_madar

Azaz, felemlegeti a magyar alak eredetét: a madár tartózkodási helyét. Az angliai hivatkozás elülteti a gyanút a lelkünkben, hogy az ismeretlen szerző haszonnal forgathatta a Madártant.


Adósak vagyunk azonban az oenanthe szó eredetmagyarázatával. Az oine görög szó bort jelent, az anthos (lásd: antológia) virágot. Ez egyfelől megmagyarázza a növénynemzetség nevét némely fajuk borszíne alapján. Másfelől a hantmadár őszi aktivitására utal. Ugyanakkor a galambformák alcsaládjába tartozó oena nemzetség is innen vette nevét: talán a színük, talán feltűnésük szüretidőben adta a vadgalamb görög nevét, az oinast.[9]


[1] http://www.gbif.org/species/3034893

[2] http://www.faunaeur.org/full_results.php?id=97197

[3] http://mek.niif.hu/06200/06221/06221.htm#2

[4] http://penelope.uchicago.edu/aristotle/histanimals9.html

[5] http://www.merriam-webster.com/dictionary/wheatear

[6] http://mek.oszk.hu/05400/05400/html/

[7] Földi János Természeti históriája

[8] ismeretlen szerző Természeti históriája

[9] Helm Dictionary of Scientific Bird Names

Advertisements

4 responses to “A hantmadár története

  1. Visszajelzés: A telített zsírsavak, Görgey Artúr és az év tizenegyedik hónapja | SUNYIVERZUM

  2. Visszajelzés: Közben pár szó a harisról | SUNYIVERZUM

  3. Visszajelzés: A túzok históriája | SUNYIVERZUM

  4. Visszajelzés: Kis tartalomjegyzék | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s