A három Szent Hypatios

1 Clasm_Chludov

Alekszej Ivanovics Hludov (1818 – 1882) – zsoltároskönyv a IX. század közepéről: képrombolás

Mind a három Szent Hypatios hieromártír, azaz olyan vértanú, aki papi hivatása miatt szenvedte el az életét is kioltó üldöztetést.
Az V. században élt szentnek, Efezos püspökének ma, szeptember 21-én van az emléknapja. Ezért vizsgálatainkat az ő történetével kezdjük.

Ezt is egy kisebb történeti visszatekintéssel a képrombolás első nagy bizánci korszakára. A Bizánc területén élő pogányok és zsidók már a korai IV. századtól kezdődően rossz szemmel tekintettek a keresztény képtiszteletre. Bálványimádásnak tartották, sőt, a zsidóknak volt egy olyan érvük, melyet a keresztények nehezen fellebbezhettek meg, nevezetesen a második parancsolat részlete: „Ne készíts magadnak faragott képet vagy bármely alakot arról, ami az égben fönt, a földön alant és a vízben a föld alatt van. Ne borulj le előttük és ne szolgáld őket, mert én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, a féltve őrködő Isten, aki megemlékszik az atyák bűnéről a fiakon harmadiziglen és negyediziglen azokon, akik engem gyűlölnek”. A képtisztelők úgy érveltek, maga a kép nem imádat tárgya, csak közvetíti az imádott Isten vagy a tiszteletben tartott szentek, próféták szellemét. Szent Hypatios, Efezos püspöke a képtisztelők közé tartozott, álláspontja az volt, hogy a képek az egyszerű hívek számára szolgálnak útmutatásul. Ám egy olyan korban, amikor a bizánci császárságra különös erővel nehezedett az arab invazív nyomás, akadt egy császár, aki teljes határozottsággal kiállt a képtisztelet ellen: III. (Isauriai) Leó. Egy olyan birodalomban, amelyben a legapróbbnak tűnő hétköznapi események is véres zavargásokhoz, nagypolitikai konfliktusokhoz vezettek, ahol a jelentékeny haderő egy örök forrongásban lévő irányítás kezében hol ide, hol oda csapódva nemcsak a jövőt, de a jelent is teljességgel kiszámíthatatlanná tette (számunkra pedig a múltat), nehéz biztosat mondani egy-egy történelmi irányváltás okáról. Az Isauriai ház uralkodóira nagy általánosságban a vallási béke császári irányból történő megszilárdítása, a római egyház főhatóságával dacolás volt jellemző. A képrombolás kezdeti szakaszáról kizárólag képtisztelők leírásai maradtak fenn, ami különösen megnehezíti a tisztánlátást.
Történt pedig, hogy 725-ben Therát (a mai Santorinit) hatalmas földrengés rázta meg. Ebben a császár az Úr haragját látta második parancsolatának megsértésére.[1] 726 és 730 között valamikor III. (Isauriai) Leó döntő lépésre szánta el magát. A konstantinápolyi császári palotába vezető lenyűgöző, díszes előcsarnok bronzkapujának (Khalke Pyle) csodatevőnek tartott Krisztus-képét leromboltatta. Az elképedés óriási volt, de a császár elszántsága még nagyobb.[2]  730-ban proklamálta a képtisztelet betiltását. A tilalom emberi szenvedésekhez kezdetben  csak a képrombolások ellen erőszakkal fellépőkre kiszabott büntetések formájában vezetett, később azonban a kíméletlen leszámolás vált általánossá. A képrombolás a tetőpontját III. (Isauriai) Leó fia, V. (Kopronymos, azaz Trágyanevű, más néven Képromboló) Konstantinos (718 – 775) keménykezű uralma alatt érte el.

2 Solidus-Leo_III_and_Constantine_V

III. (Isauriai) Leó (685 – 741) és fia, V. (Kopronymos, azaz Trágyanevű, más néven Képromboló) Konstantinos (718 – 775)

754-re összehívta a Fenerbahçei Egyetemes Zsinatot  (akkori nevén: Hiereia), hogy ott vigye keresztül akaratát. A képtisztelőket eretneknek nyilvánították, és ilyenként üldözték. Később a zsinatot álzsinatnak mondták, és mivel pátriárkák távollétében zajlott a hiereiai palotában, fejetlen zsinatnak is.[3] A 787-ben tartott második Nikaiai Egyetemes Zsinat megszüntette a fejetlen zsinat rendelkezéseit.[4]
Szent Hypatios, Efezos püspöke, Szent András pappal együtt, a képtisztelet szellemében nevelkedtek, és a képüldözés idején is megmaradtak ebbéli meggyőződésükben. Ellenállásuk híre eljutott III. (Isauriai) Leó császárig, aki vitára hívta őket. Hiába érveltek meggyőzően, a felbőszült uralkodó válogatott kínzásokkal próbálta őket rákényszeríteni akaratára. A megpróbáltatásokba belehalt két szent kutyák elé vetett tetemét kegyes hívek vették magukhoz és adták meg a végtisztességet.[5] (Ám ne felejtsük: a leírások képtisztelőktől származnak.)


3 Cankiri

Çankırı

A kisázsiai Paflagoniában fekvő mai Çankırı, egykori Gangra püspöke az a Szent Hypatios, aki az első Nikaiai Egyetemes Zsinat (325) kevés számú, névvel is feljegyzett résztvevői közé tartozott. Élesen elítélte a lybiai Areios presbiter (260? – 336) tanait. Tudnunk kell a későbbiekhez, hogy a püspöki cím nagy megtiszteltetés volt, olyannyira, hogy magának Areiosnak a radikalizmusát is erősítette sértettsége, amiért vetélytársát szentelték püspökké. De az ellentétek presbiterek és püspökök között még régebbi keletűek. Ilyen mozgalom már a III. században is kibontakozott. Novatus és Felicissimus szakadár mozgalma veszélyt jelentett a még el nem ismert egyházra.[6] Kései híveik feltehetőleg természetes szövetségesekre leltek Areios presbiter követőiben. Gangra felé hazautaztában egy ilyen egyesült csapat rohant Szent Hypatiosra egy elhagyatott helyen kardokkal és dárdákkal, és miközben a szent értük könyörgött, mint Szent István († 34?) diakónus és első vértanú a maga gyilkosaiért, egy mocsárba vetették. Végül egy ariánus asszony kövezte halálra. Egy barlangba rejtették holttestét, ahol egy környékbeli, aki a barlangban szalmát tartott, felismerte a főpásztor maradványait. A városba szaladt a hírrel, a hívek megadták Szent Hypatiosnak a végtisztességet. Különösen Oroszországban tisztelik, a kosztromai Ipatyev Kolostort egy jelenés emlékére emelték 1330-ban. A kolostor a szent oroszosodott nevét viseli.[7]

Ipatiev_Monastery_Trinity_Cathedral

Ipatyev kolostor – Szentháromsg székesegyház

Mint vezetéknév elterjedt Oroszországban: a cári család utolsó, Jurij Vlagyimirovics Andropov (1914 – 1984) és Borisz Nyikolajevics Jelcin (1931 – 2007) által „tervszerű városrendezés keretében” lerombolt szállását[8] is egy Ipatyevről: Nyikolaj Nyikolajevics Ipatyev (1869 – 1938) hadmérnökről, a ház tulajdonosáról nevezték el Ipatyev-háznak.

A harmadik Szent Hypatios († 343) kortársa volt az antiariánus püspöknek. Perzsia püspökeként szenvedett vértanúságot (a címmel több püspököt is nyilvántart az ortodox egyház) II. Nagy Sapur szaszanida uralkodó keresztényüldözése alatt. Számos vértanútársával együtt őt is halálra kövezték.[9]

4 Shapur

II. Nagy Sapur (310? – 379)

Magát II. Nagy Sapurt zsidónak tartják azon az önmagában véve természetesnek mondható alapon, hogy anyja, a III-IV. század fordulóján élt Ifra Hormizd királyné zsidó volt.[10] Ez utóbbi feltételezés azonban alaptalan.[11] Nem is férne össze azzal, hogy örmény függetlenedési törekvések leverésekor II. Nagy Sapur számos zsidót elűzött örmény városokból. Talán ő volt az egyetlen király, akit már a születése előtt megkoronáztak: terhes anyja hasára helyezték a koronát.[12] Mások szerint negyven napos korában került erre sor.

valaszto


[1] iconoclasm

[2] Khalke Pyle

[3] fejetlen zsinat

[4] VII. Egyetemes Zsinat

[5] Szent Hypatios. Efezos püspöke

[6] Novatus és Felicissimus

[7] Szent Hypatios, Gangra püspöke

[8] Borisz Jelcin: Éjszakai naplójegyzetek

[9] Szent Hypatios, Perzsia püspöke

[10] http://www.avesta.org/kerr/sas_part7.pdf

[11] http://www.algemeiner.com/2015/03/22/queens-of-the-jews/#

[12] http://www.iranicaonline.org/articles/shapur-ii

Reklámok

3 responses to “A három Szent Hypatios

  1. Visszajelzés: Pár szó a benzoéról | SUNYIVERZUM

  2. Visszajelzés: I. Nagy Szent Fotios és kora kereszténysége | SUNYIVERZUM

  3. Visszajelzés: Kis tartalomjegyzék | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s