A kód

1 Siskin (1832 - 1898) Erdei kunyhó

Siskin (1832 – 1898): Erdei kunyhó

A ház körül és az ösvényen friss rőzsét kellett elszórni a tábornok végzése alapján, hogy jó előre lehessen hallani, ha valaki közeledik. Az ezredes az efféle végzéseket ott szabotálta, ahol tudta. Ha jön a hírnök, rászór az útra a fészerben tárolt száraz tartalékból. A tábornok jól tudta ezt a hírnök jelentéséből, de szemet hunyt, mert alapvetően finom ember volt. Például rendszeresen borotválkozott. Az ezredes degeszre tömhette magát a legzamatosabb gombákkal is, noha ameddig a szem ellátott, minden erdő a tábornoké volt. A vadállományra már jobban odafigyelt, bár a Fordulat évfordulójának előestéjére az ezredes rendszeresen kapott tőle hol egy őzet, hol egy dámvadat a hadi szerencsétől függően. A hírnök az előző nap a petróleumkészlet feltöltése mellett a tábornok jövetelét is bejelentette. Bármely percben várható.

2 venison
A kódfejtő a belső szobában javarészt egész nap szunyókált. Nehéz volt munkára bírni, akkor is néhány kérdésig győzte, utána félárbocra engedte szempilláit és megmakacsolta magát. A kódra napokig rá sem nézett, aztán kézbe vette, egyszer egy könnycsepp is kibuggyant a szeméből. A tábornok, aki minden részletről pontosan értesült, ezt összefüggésbe hozta a papírlapon olvasható szavak egyikével, melyről egy másik kódfejtő kiderítette, egy távoli nép nyelvén – a tábornok szavával: ajkán – annyit tett, „panaszos”. Az előtte álló „ariosó”-val azonban a másik kódfejtő sem boldogult.
A tábornok tüntetően puritán volt. Ha leült egyáltalán, akkor egy háromlábú, támlátlan széket húzott maga alá. Az ezredes egyszer párnát tett rá merő figyelmességből, de hiába: a tábornok bal kézzel, egyetlen mozdulattal lesodorta.
Miután levetette zubbonyát, kifele nézett a zsírfoltos ablakon, a reménytelen, köd szitálta szürkeségbe. Az ő ötlete volt a vezérkarban, hogy olyan embereket vonjanak be az utóbbi időkben megszaporodott kutatási feladatokba, akik a Fordulat éve előtt születtek, és így maradhatott néhány emlékük. Bár a vezérkar megszorultságában belement a javaslatba, a tervvel több nehézség is volt. A Fordulatra nyolcvanhét éve került sor, ráadásul, érthetően, mindenki titkolni igyekezett homályos ismereteit a régi korokról. A belső szobában heverésző kódfejtő például száz éves volt, felcsavarodott, zörgő tölgyfalevél, rég lehullott. – Kevés az időnk… – sóhajtotta olykor a tábornok.
– Valami új? – kérdezte az ezredestől.
– Méltóságos uram, azzal állt elő, hogy valami géppel dekódolták az efféle hieroglifákat.
– Micsoda?!
A tábornok villámgyorsan megpördült jobb sarka körül, és az ezredes homlokról lefittyedő arcába meredt.
– Már hogy értve, uram…
– Mint mondjuk valami… írógép?
– Annál sokkal nagyobb.
– A legszigorúbb titokba avatom most be, ezredes. A kódfejtés egy ősatyjának életrajza jutott a birtokunkba. Ő is jókora gépek munkájára támaszkodott.
– Ha megbocsát, uram, megosztanám önnel egy spekulációmat. Ha helytálló, a következmények beláthatatlanok.
– Mondja, mondja, aztán odafenn kiszűrünk belőle valami hasznosíthatót.
– A kódfejtővel nagyon lassan és nehézkesen haladunk. Azt állítja, hogy ő értett a fémszálas, billentyűs, pedálos gép kezeléséhez, noha csak tizenhárom éves volt. Kérdő tekintetemre azt felelte, a kiválasztottakat már tíz éves vagy még ifjabb korukban elkezdték képezni a kódfejtésre, és nemzetenként egy-két zseni ma már felfoghatatlan képességekre tett szert. De azt mondja, gép nélkül semmire sem megyünk.
– Hát ez nem valami sok, ezredes.
– Várjon. Miután beláttam, hogy a kód megfejtésére aligha lesz módunk…
A tábornok arca elkomorult. Újból az ablak felé fordította.
– … arra tettem kísérletet, hogy a kódolás és dekódolás eredeti értelmét próbáljam feltárni.
– Természetes gondolat. Vegyük úgy, hogy tőlem származik.
– A gépből úgymond hangok jöttek ki. Itt nyilván szóvirágos, képletes fogalmazással van dolgunk.
– Hm… Különös. Hasonló következtetésre jutottunk néhány újabb behozott lelettel kapcsolatban. Rövid sorok, értelmetlen, kusza szöveg. A régi korokban a tisztátalan, ferde beszéd a jelek szerint mindennapos lehetett.
– Az érdekes azonban a hatás, amelyet a gép kiváltott. A közvetlen környezetében a hatás néhány ezer emberre terjedt ki, de ravasz technikai áttétellel képesek voltak elérni, hogy az milliókat érintsen. Ilyenképpen a rendszer teljes rekonstruálásával a hadsereg kezébe megsemmisítő fegyver kerülne.

WW2

A tábornok döbbent tekintettel bámult a semmibe, amit valaminek hitt. – Azonnal indulnom kell… – lihegte. – Segítsek felszállni a lovára, méltóságos uram? – Ló?… Hol él maga, ezredes? Szigorítottak, szamárral jöttem, azzal meg magam is elboldogulok. Érdekes… Az egyik leletben az áll, „ha nincs ló, szamár is jó”… Már dekódolják.

Reklámok

One response to “A kód

  1. Visszajelzés: Kis tartalomjegyzék | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s