Mesefolyam évezredeken át

Aki ébreszt, mindig sebez is.

Nietzsche (1844 – 1900): A Wagner-per, Nietzsche kontra Wagner és válogatott aforizmák (1878)

1 Rumi_Bear_and_Sufi

illusztráció Rumi (1207? – 1273) Masnavijához

Valószínűtlen, hogy Nietzsche erre a tömör megállapításra La Fontaine (1621 – 1695) A medve és a kertészkedő (VIII/10)[1] című meséjének szomorú tanulságából jutott – amikor is a medve, aki barátja a kertésznek, az elszunnyadt kertész arca körül döngő legyeket merő jóindulatból úgy csapja le egy kővel, hogy a barát álma ezáltal örökössé válik. Nietzsche könyvei fennmaradtak, de az impozáns könyvtár nem tartalmaz La Fontaine-könyvet.[2]  Mindamellett Rüdiger Bittner azt gyanítja, A morál genealógiája (1887) egy megjegyzése a La Fontaine-től – eredetileg azonban Aisopostól (Kr.e. 620? – 564) – származó, a rókáról és a szőlőről szóló példázat továbbgondolása.[3] Ez nem kizárható, bár a róka szereplőként csak egyszer tűnik fel A morál genealógiájában, más szövegösszefüggésben.[4]
Efféle képzettársítást feltennünk tehát alaptalan, de mi, vézna utókor, miért is ne asszociálnánk Nietzsche aforizmájáról La Fontaine meséjére, sőt tovább.

A második legtöbb nyelvre a Pancsatantra című szanszkrit állatmese-gyűjteményt fordították le.[5] Keletkezésének idejéről is, fordításai történetéről is különféle elméletek forognak. Van, aki a Kr.e. VI. századra teszi vissza az első megjelenését[6], vannak, akik későbbre, a Kr.e. IV. század körülre, ám legelterjedtebb a Kr.e. III-II. századra keltezés.[7] A szó jelentése: pancsa mint öt a szanszkritban (esetleges megjelenésére a puncsban már utaltunk) és tantra mint könyv. Magában a műben bevezetőként szerepel megírásának oka és célja: a dél-indiai Mahilaropja városának rádzsája, Amarasakti, bölcsei tanácsára felkéri Visnusarmant, a kor (de melyik?) neves és bölcs bráhminját, hogy három nehéz fejű fiát tanítsa életbölcseletre. Visnusarman ezt a feladatot az akkor hozzáférhető könyvekből készített kivonat elkészítésével és elmagyarázásával teljesíti is.[8] (A mai változatokban öt kötetből állt a kivonat, de eredetileg ez tizenkét-tizennégy könyv is lehetett.) A Pancsatantra elágazásai és fordításainak története rendkívül szövevényes, néhány főbb pontjára mindenesetre kitérünk. A szanszkrit műben a bizonytalan oroszlánkirály, Pingalaka („Vörösbarna”) egykori minisztereiként, a mese idején tanácsadóiként szolgál két sakál, Karataka („Rémítően üvöltő”) és Damanaka („Győzedelmes”). A tanácsadók törekvése, különösen Damanakáé, hogy megrágalmazzák  az ártatlan bikát. (Karatakának azonban kétségkívül vannak „humánus” vonásai.[9]) A Pancsatantra első ismert fordítását II. Győzedelmes (Parviz) Huszrau (560? – 628) szaszanida (újperzsa) király rendelte meg – különleges kalandjaival az életben és a barokk operaszínpadon már találkoztunk. Megbízta a kor neves indiai bölcsét és orvosát, Borzuját, ültesse át pahlavi nyelvre. A könyv új címe a két sakálról már Karirak és Damanak. Erről készült 750-ben a perzsa bölcs, Abdullah Ibn al-Muqaffa († 760?) fordítása Kalilah és Dimnah címmel, valamint a Kalilag és Damnag című szír fordítás. Ez utóbbi az, amely teljes terjedelmében fenn is maradt.

2 sziriai

illusztráció a szír Pancsatantra-fordításból

A XII. században és később Kalileh és Demneh címen további perzsa fordítás készült, és innen a szétágazások immár Európa felé is erőteljesen megkezdődtek.[10]

3 Kelileh_va_Demneh1429

illusztráció egy 1429-es perzsa Pancsatantra-fordításból

Az európai változatok a történeteket egy bizonyos Bidpai, olykor még torzultabb nevén Pilpay nevű bölcsnek tulajdonítják, de ezek a nevek a szanszkrit Vidjapati („A tudomány mestere”) változatai.[11] A szanszkrit név az arab fordításokban már Bidpahként szerepel.[12]

4 alphonsus

a X. (Bölcs) Alfonzról (1221 – 1284) elnevezett holdkráter

X. (Bölcs) Alfonz  kasztíliai király megrendelésére 1251-ben Toledóban kasztíliai nyelvű fordítást készít Calila és Dimna címmel egy tudós, akinek neve nem maradt fenn, rögtön két változatban: az első nyersfordítás, a második csiszoltabb kasztíliai nyelvezetű. 1263 és 78 között erről a kikeresztelkedett zsidó Capuai János latin fordítást készít, és ez lett az európai fejlődés ősforrása.[13]  Antonfrancesco Doni (1513 – 1574) olasz nyelvű Bidpai-változatát Galileo Galilei (1564 – 1643) bizonyíthatóan olvasta: egyik történetét idézi egy levelében.[14] Ez a változat az alapja az első angol nyelvű gyűjteménynek, sir Thomas North (1535 – 1601?) 1601-ben kiadott fordításának, melynek csattanós címe The morall philosophie of Doni drawne out of the auncient writers. A worke first compiled in the Indian tongue, and afterwardes reduced into diuers other languages: and now lastly englished out of Italian (Doni erkölcsfilozófiája, melyet régi szerzőkből merített. Egy mű, melyet először indiai nyelven állítottak össze, majd különféle más nyelvekre is lefordítottak: és most, végül olaszból angolra is). Francia nyelven először Gilbert Gaulmin (1585 – 1665) fordítása jelent meg 1644-ben, „a” Pilpay, teljes címén Livre des lumieres en la conduite des rois compose par le sage Pilpay, azaz A bölcs Pilpay által írt könyv a királyok felvilágosításának irányításául.[15] A kiadásra két évvel született a nagy francia orientalista, Antoine Galland (1646 – 1715), aki az Ezeregyéjszakán kívül többek között lefordítja a Pilpayt is, mely 1698-ban jelenik meg.[16] Állatmeséi II. kötete (az azt indító VII. könyv) elé La Fontaine 1678-ban írt előszavában  természetesen a Gaulmin-féle kiadásra céloz, amikor Pilpay bölcsességeit forrásaként tünteti fel, bár képzelete messze ragadja, amikor a Pilpay-történetek mögött Aisopost sejti.[17]
A magyar nyelvű fordítások történetét röviden összefoglalva elsősorban Rozsnyai Dávid (1641 – 1718) korainak mondható, de kéziratban maradt változatát kell megemlíteni, amelynek alapjául a török nyelvű Humayun Name szolgált. Báji Patay Sámuel (1709 – 1788) A régi indusok Böltselkedések, azaz példákkal jó erköltsökre tanító könyvetske című fordítása 1781-ben jelent meg, azaz a „jó illatú indiai gyümölts”, ahogy Eszterházy Károly püspöknek, galántai grófnak (1725 – 1799) ajánlja. Fordítása alapja Sebastian Gottfried Starcke (1668 – 1710) 1697-es latin szövegű változata. 1783-ban jelenik meg Zoltán József (1712 – 1763) és egy „cegei névtelen”-ként számon tartott szerző fordítása Bidpai és Lokman indiai históriái és költött beszédei, mellyek török auctorból, Ali Tchelebi ben Salehből Galland uram által frantzia nyelvre fordíttattak.[18] György Lajos (1890 – 1950) 1929-ben ugyanakkor szellemesen kimutatja, hogy téves belemagyarázásokkal szemben a máskülönben ismeretlen Csányi János Az Indiai Bőlts, Vagy Miként Lehet Az Ember Bóldog E’ Társaságos Életbenn, Az Erkőltsöket Illető Egynehány Igen Tiszta Velős Mondásokba Foglalva, melyeket valami Régi Brakhmán hagyott irásban: és ebből legelébb Khinai Nyelvre, abból akkoribann Ánglusra, abból tsak hamar Frantziára, melyből ismét Németre, és ebből végre Magyar Nyelvre forditódott Cs. J. által című 1815-ben kiadott írása nem Pancsatantra-fordítás.[19]

5 imprudent

A medve és a kertészkedő (itt: remete) c. mese kezdete sir Thomas North fordításában

7 Moreau 1866

Moreau (1826 – 1898): A medve és a kertészkedő, 1886

A medve és a kertészkedő a Pancsatantra különösen népszerű meséje, bár ott még egzotikusabb környezetbe ágyazva: a király kedvenc majma karddal hadonászva igyekszik a királyt szúnyogok támadásától megszabadítani. A fatalista-sztoikus tanulság (nem kell vétkes légy a bűnhődéshez, elég, ha nem tartasz mértéket egy mégoly ártatlannak tűnő döntésedben is, hogy kit választasz barátodnak vagy társadul) sok bölcs képzeletét megragadta. Például a Dzsataka, a Kr.e. IV. századtól szerkesztett nagy Buddha-könyv hosszú fejlődése alatt kapcsolatban állt a Pancsatantrával, több közös történetük is van. valaszto

8 Chagall 1951

Chagall (1887 – 1985): A medve és a kertészkedő, 1951

9 Alix l-ours-et-l-amateur-des-jardins-2

Alix (1890–1969): A medve és a kertészkedő, 1966

A király ott ács, a majom szerepét a bolondos fia veszi át, a szúnyogok helyett legyek keltik a zavart, és kard helyett a célnak éppen annyira megfelelő fejsze is megteszi. Rumi Masnavija (Rímpárok mély szellemi jelentéssel) II. könyvének 8. történetében már a modern medve áll előttünk, aki szeretett gazdájáról a legyeket egy jókora kővel hessegeti el.[20]

6 Masnavi

Masnavi


[1] http://moly.hu/konyvek/jean-de-la-fontaine-la-fontaine-osszes-mesei

[2] Nietzsche könyvtára

[3] Rüdiger Bittner gyanúja

[4] A morál genealógiája

[5] Pancsatantra-fordításokról

[6] http://terebess.hu/keletkultinfo/pancsatantra1.html

[7] a Pancsatantráról

[8] Visnusarman felkérése

[9] Az emberséges Karataka

[10] Korai Pancsatantra-fordítások

[11] http://mek.niif.hu/00000/00060/html/013/pc001328.html

[12] Pilpay

[13] X. (Bölcs) Alfonz

[14] Galilei és Doni

[15] http://www.en.zvab.com/book-search/any-words/pilpay

[16] Antoine Galland

[17] La Fontaine előszava

[18] http://mek.oszk.hu/01300/01385/html/staud2.htm

[19] György Lajos tanulmánya

[20] http://www.sacred-texts.com/isl/masnavi/msn02.htm

Advertisements

2 responses to “Mesefolyam évezredeken át

  1. Visszajelzés: A szimurg útja | SUNYIVERZUM

  2. Visszajelzés: A spanyol tapas | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s