Karfantázia és -hatalom

1 beeth1808

Beethoven (1770 – 1827) 1808-ban

Beethoven op. 80-as Karfantáziája keletkezéstörténetét már érintettük. Jóval a két új szimfónia, az Ötödik (op.67) és a Hatodik (op.68) 1808-as év elejei elkészülte után, a Bécset először 1805-ben megszálló Napóleon (1769 – 1821) különböző osztrák hadműveletei nyomán elszegényedett városban nem volt könnyű „Zenei akadémiát”, azaz nagyszabású szimfonikus előadást szervezni. Csak az év végén, december 22-én kerülhetett rá sor, és Beethoven, az alkalmat kihasználva, az enélkül is monstruózus program mellé sebtében egy teljességgel egyéni felépítésű művet is komponált, a zenekart, énekes szólistákat, kórust és zongorát is felvonultató Karfantáziát.

A műsor a mai „Beethoven – maratonokra” emlékeztet: bemutatták az Ötödik és Hatodik szimfóniát, valamint a Karfantáziát, és előadták a G-dúr zongoraversenyt (op.58), a tizenkét évvel korábban írt Ah! perfido (op.65) hangversenyáriát és három „himnuszt”, feltehetőleg a Kyriét, a Gloriát és a Sanctust a nemrég komponált és bemutatott op.86-os C-dúr miséből (esetleg csak az utóbbi kettőt).[1] A két szimfónia előadásának sorrendje nem közömbös. Beethoven a Hatodikat párhuzamosan komponálta az Ötödikkel, valamivel korábban fejezte be, később, a további előadásokon a hatás kedvéért mégis változtatott a sorrendjükön. Az ősbemutatón a két szimfónia sorrendje és sorszáma a maihoz képest fordított volt.[2] Az áriát eredetileg Pauline Anna Milder-Hauptmann (1785 – 1838) énekelte volna, a maga részéről szívvel-lélekkel, de egy Beethoven provokálta veszekedés miatt sértetten adta vissza a felkérést. Így a szólamát Ignaz Schuppanzigh (1776 – 1830), a híres hegedűs (Beethoven sírig kitartó barátja és műveinek bemutató előadója) sógornője, Josephine Kilitzky (1790 – ?) adta elő, siralmasan.[3] A zárószám, a Karfantázia próbáira jutó kevés próbaidő tehette, hogy a bemutató mai szóval botrányosra, akkori fogalmak szerint balszerencsésre sikerült. Nézőként vagy előadóként a kor számos nagy zenésze jelen volt. A művészek egy csoportja ismétléssel, másik a nélkül játszott egy részletet – vissza a startkőre! A klarinétkar elszámolta magát, Beethoven kiabálva intette le őket. Néhány előadó el akarta hagyni a termet.[4] A mű, amint már írtuk, állomás a Kilencedik szimfónia (op.125) felé vezető úton.

2 Don_Giovanni_Playbill_Vienna_Premiere_1788

Sok az a húsz év, ami a Don Giovanni bécsi bemutatója és a Karfantáziáé között eltelt: az opera színlapján csak nagy ügyességgel fedezhető fel Mozart (1756 – 1791) neve, míg a Karfantáziának a szövegírója már nem vehető biztosra. Beethoven tanítványa, Carl Czerny (1797 – 1857) 1852-ből származó visszaemlékezésében azt írja, a verset Christoph Kuffner költötte, ám az Kuffner műveinek minúciózusan összeállított összkiadásában nem szerepel. 1826-ban, tehát miután Beethoven hangoztatta, hogy időskori tervei között évi egy oratórium szerepel, Kuffner Saul és Dávid címmel ír a számára egy szövegkönyvet, amellyel a beteg mester már nem tud foglalkozni. Nincs utalás esetleges korábbi munkakapcsolatukra. A szövegkönyvet 1840-ben az az Ignaz Aßmayer (1790 – 1862) zenésítette meg, akit mint a Diabelli-változatsorozat egyik finom hangú komponistáját is ismerünk.

 Természetesen felvethető Kuffner 1813-ban írt Tarpeja című tragédiája, melynek II. felvonása 8. jelenete elé Beethoven nagyszabású diadalindulót komponált (WoO2a)[5], ám ehhez nem volt szükség személyes találkozásra.

Brahms (1833 – 1897) barátja, a Beethoven-kutató Martin Gustav Nottebohm (1817 – 1882) mindezek alapján azt mondja, kizárható Kuffner szerzősége, ugyanakkor a szöveg és zene egysége nemcsak ügyes szövegírót, de szoros együttműködést is feltételez komponista és költő között, amiből induktív alapon arra jut, hogy a verset Georg Friedrich Treitschke (1776 – 1782), a Fidelio (op.72) szövegkönyvének javítója írta.[6] Ám végképp ellehetetleníti eszmefuttatását az, hogy megtaláltak egy aláírás nélküli kritikát az ősbemutatóról, amely szintén Kuffnert jelöli meg költőként.

3 Eduard_Ritter_1808 - 1853_Christoph_Kuffner_1836

Ritter (1808 – 1853): Kuffner (1780 – 1846) 1836-ban

Maga a szöveg kissé dagályos, de semmiképpen nem éri el az ízléstelenségnek olyan fokát, mint Beethoven több más kísérőzenéjének és kantátájának szövegkönyve, melyek az aktuális vagy éppen elhunyt uralkodót lihegik körül.

4 MaxI

I. Miksa bajor király (1756 – 1825), akinek a Karfantázia ajánlása szól

Életünk harmóniái behízelgő kecsességgel és kedvességgel csendülnek fel, szépérzékünk soha el nem hervadó virágokat fakaszt (Schmeichelnd hold und lieblich klingen unsres Lebens Harmonien, und dem Schönheitssinn entschwingen Blumen sich, die ewig blühn) – indul a veretes szöveg, és a későbbiekben sem sokat javul.[7] A Seufzer eines Ungeliebten und Gegenliebe (A nem viszonzott szerelmes sóhaja és a viszontszerelem) című korai (1794-96 táján írt), Gottfried August Bürger (1747 – 1794) versére komponált dal második, „viszontszerelmes” felének dallama éppen hozzáillik (WoO118).
[8]


5 VITAkkorát ugrunk előre az időben, hogy már a sztálini DIVSz által szervezett harmadik Világifjúsági Találkozón vagyunk 1951-ben Kelet-Berlinben.

valaszto

6 Tihanyi_Johannes_R__Becher_1924

Tihanyi (1885 – 1938): Becher (1891 – 1958) 1924-ben

A keletnémet himnusz szövegírója, a sztálini tisztogatásokat a Szovjetunióban rejtélyes módon túlélő Johannes Robert Becher [9], aki később, 1954 és 58 között kulturális miniszter is volt, a VIT tiszteletére átírta a Karfantázia szövegét.[10] A vers címe Szellem és Erőre változott (Geist und Kraft), és így kezdődik: Üdvözlünk! Fogadd a béke dallamát, szívünket izgalom járja át… (Seid gegrüßt! Laßt Euch empfangen Von des Friedens Melodien! Unser Herz ist noch voll Bangen…) A későbbiekben is a katonailag gyengébb tábor leghatározottabb spontán békevágya csendül ki a textusból. Ezzel a szöveggel énekelték Beethoven művét később is Kelet-Németországban, például az általuk kiadott hanglemezeken. Az alkalom nyilván nem tűrt direkt sztálinizmust. Ilyen vonzalmait Becher máskor élte ki, számos spontán műalkotásban.

7 Frangepan_u_16

A DIVSz székháza (Budapest, Angyalföld, Frangepán utca 16)


[1] http://www.aeiou.at/bt-sym5.htm

[2] http://www.beethoven-haus-bonn.de/da_literatur/BBS3_Kopitz_op80.pdf

[3] Schuppanzigh sógornője

[4] Thayer: Beethoven élete

[5] Tarpeja

[6] Karfantázia

[7] http://lvbchoralfantasy.tripod.com/id17.html

[8] WoO118

[9] http://www.poemhunter.com/johannes-robert-becher/biography/

[10] http://johannes-kantorei.de/was-wir-sangen/l-v-beethoven-chorfantasie/

Advertisements

2 responses to “Karfantázia és -hatalom

  1. Visszajelzés: Beethoven: Ötödik szimfónia | SUNYIVERZUM

  2. Visszajelzés: Meglepő oratóriumok | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s