Így nem zárták ki József Attilát a pártból

Amíg engem szeretsz,
meg nem halok, élek.
Sarkcsillagként vezetsz,
haláltól nem félek…

Hidas Antal: Míg szeretlek – élek [1]

Ha József Attila (1905 – 1937) és „a Párt” (aktuális nevén: a Kommunisták Magyarországi Pártja) konfliktusait vizsgáljuk  – ezen belül a költő állítólagos kizárását –, azonnal szembesülünk a következő alapnehézséggel. Vagy olyan emberek emlékezéseire kell hagyatkoznunk, akiket nem terhelt pártfegyelem, és akkor másodkézből szereztük az információt, vagy olyanokéra, akik közvetlen tanúi voltak az eseményeknek. Ez utóbbi esetben azonban olyanoknak kell hitelt adnunk, akik ún. „pártérdekből” (ami alapértelmezésben szovjet birodalmi érdek, melyet egy vagy néhány diktatorikus álláspont határozott meg) emberéletek, sőt, kommunista emberek életének kioltását sem tartották túl nagy árnak, és ehhez képest egy kis pia fraus igazán semmiségnek mondható, ha ez az elvárás. Ez az alapnehézség azonban nem lehetetleníti el a vizsgálatot, ha megtaláljuk a visszaemlékezésekben a tényanyagot, legalább utalás formájában.

Az Irodalomtörténeti Közlemények 1963. évi (67. évfolyam) 2. füzetében jelent meg Vértes György (1902 – 1976) vitaanyaga[2] JÓZSEF ATTILA ÉS AZ ILLEGÁLIS KOMMUNISTA PÁRT (Adalékok József Attila életéhez) címmel. Az írást Szántó Juditnak ajánlja.

1 Szanto_Judit

Szántó Judit (1903 – 1963)

Szántó Judit 1930 és 1936 között volt József Attila élettársa; József Attila közeledése a kommunizmus nézeteihez legalábbis részben az ő hatása, mint ahogy eltávolodása azoktól részben az egyre viharosabb, életveszélyességig fajuló kapcsolatuk szétzilálódásának tudható be. A vihar részletei jól dokumentáltak.[3] 1945 után Szántó Judit kérlelhetetlen személyiségét Szabolcsi Mikós (1921 – 2000) súlyos tehertételként értékeli[4] a József Attila-kutatók számára, amit Vámos Miklós beszámolója megerősít Szántó Judit tudományos munkatárstól szokatlan szellemi egyszerűségéről.
Az út az élcsapatba leggyakrabban a féllegalitáson át vezetett. A Magyar Szociáldemokrata Párt legálisan működhetett, de belső baloldali ellenzékét maga a központ üldözte, nemritkán rendőri segédlettel. Ám ez a belső ellenzék megtalálta módját annak, hogy nézeteit, álláspontját eljuttassa a munkássághoz, elsősorban szemináriumok és egyéb oktatások keretében. Erre a jól szervezett belső ellenzékre telepedett rá a KMP (egy olyan korban, amikor nyilvános gyűlések megtartása efféle konspirációk nélkül lehetetlen lett volna). Más kérdés, hogy ezekről az összefonódásokról a rendőrségnek meglehetősen pontos értesülései voltak, és alkalmankénti rajtaütéseikkel fél évtől két-három évig terjedő börtönbüntetésre számíthatott az, akit az ilyen razziák alkalmával mint szervezőt elkaptak.

3 Dési Huber István (1895-1944)-madzsar_jozsef_portreja

Dési Huber István (1895-1944): Madzsar József (1876 – 1944?)

 1929 táján az MSzDP baloldali ellenzékét a kriptokommunista Madzsar József (1876 – 1944?) vezette, ő irányította a fenti értelemben féllegális „szeminarista” mozgalmat is. Ebbe vonták be József Attilát a nemesfémipari szakszervezeti aktivista és kommunista funkcionárius Sollner József (1896 – 1957) közreműködésével. József Attila elkötelezettsége a történelmi materializmus mellett közismert volt a KMP-ben, ám ez nem jelentett sem tényleges, mély tárgyi tudást, sem a KMP speciális igényeihez alkalmazkodó mozgalmi „tudást”. Mindezzel együtt ebből nem származtak kellemetlenségei József Attilának, méltányolták képességét egyszerű emberek meggyőzésére. József Attila akkor már egy éve rendszeresen látogatta a Simplon kávéház baloldali asztaltársaságát, amelynek köréből került ki a „szeminaristák” egy része.

2 ML

Mészáros László (1905 – 1945?): Önarckép

A társaság tagja volt Mészáros Márta apja, Mészáros László (1905 – 1945?)[5] szobrász is. Vértes György a vitairatában úgy ítéli, az ő hatása tükröződik a Förgeteg című versben:

Bosszúinas, rajt piszkos kék kötő
Mennyet letörlő ronggyal.
Mert ez már nem a régi tétovás…

Révai József (1898 – 1959) szerint József Attila 1930 szeptemberében csatlakozott a KMP-hez, azaz akkor, amikor Szántó Judit élettársa lett. Konspirációs megfontolásból a szemináriumi tagok nemcsak egymás, de még Madzsar József előtt is titokban tartották párttagságukat. Ezért is meglepő, hogy 1931 szeptemberében József Attila így ír Fábry Zoltán (1897 – 1970) író-szerkesztőnek küldött levelében: „… több mint egy esztendeje tevékeny tagja vagyok az illegális KMP-nek”. 1931-re Madzsar József helyzete az MSzDP-ben tarthatatlanná vált. Kizárását október 7-én tette közzé a Népszava.

(Bár természetesnek vehetnénk, hogy egy párt nem tűr meg sorai között másik pártból delegált ügynököket, ügyes szervezéssel mégis sikerült több ezer tiltakozó aláírást összegyűjteni.) Madzsar József József Attilával is konfliktusba keveredett, egy alkalommal például József Attila nem helyeselte, hogy egy megalakulni készülő irodalmi kört Stromfeld Aurélról (1878 – 1927) kereszteljenek el.


A Szovjetunió irodalmi életét sztálinista eszközökkel befolyásoló RAPP (Oroszországi Proletárírók Szövetsége) moszkvai tagozatának, a MAPP-nak a magyar szekciója a hivatalos közlönyükben, a Sarló és Kalapács (a Szovjetunióban élő magyar ajkú dolgozók folyóirata) Proletárirodalom című mellékletében 1931 júniusában (III. évfolyam, 6. szám) Kassák Lajos (1887 – 1967) sógora, Barta Sándor (1897 – 1938), Hidas Antal, Illés Béla (1895 – 1974), Kiss Lajos (1888 – 1943), Madarász Emil (1884 – 1962), Mathejka János (1895 – 1940) – Matejka Március földrajztudós apja – és Zalka Máté (1896 – 1937) megállapítják, hogy József Attila „a fasizmus táborában keresi a kivezető utat”. A szöveg címe „A magyar proletárirodalom plattformtervezete” (sic!). Kétséget kizáró tény, hogy József Attila még 1929-ben cikkeket írt Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886 – 1944) fajvédő Előörsébe, valamint aktív tagja volt a Bartha Miklós (1848 – 1905) képviselő nézeteit valló alapvetően narodnyik szellemiségű társaságnak, ám 1931 végén, vagyis jóval a „plattformtervezet” publikálása után éles hangú bírálatot mondott a társaságról. Ugyanakkor 1932. február 29-én az újjászervezett Bartha Miklós Társaság közgazdasági alosztályvezetője.[6] A dátumok összevetése alapján kevéssé valószínű, hogy a működésében megtapasztalt kommunizmus taszította volna a társaságba József Attilát, aki egész tudatos életében megszállott gondolkodó és útkereső volt, egészen a legvégsőkig. A botrány idején a KMP-t Huszti Ferenc (1893 – 1938) irányította Moszkvából, és későbbi bukásába talán ez is belejátszott.
Elterjedt nézet, hogy a „plattformtervezet” kibocsátásával egyidejűleg József Attilát kizárták a pártból. Ez azonban egyértelműen cáfolható. József Attila akkori passzivitását pártügyekben az magyarázza, hogy az operatív teendőkből visszavonták. Sallai Imre (1897 – 1932) és Fürst Sándor (1903 – 1932) megbízta ugyanis egy új pártlap, a Front szerkesztésével, amelyet 1931 decemberétől el is vállalt. Szemináriumi tevékenységével párhuzamosan az 1932 júniusában megjelent, a KIMSz (Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége) lapjának, a Valóságnak is szerkesztője volt. Itt jelent meg Egyéniség és valóság című cikke[7], mely kevéssé tudományosan ötvözi a marxizmust a freudizmussal, és amivel emiatt fájdalmat okozott a KMP irányítóinak. (Nem a tudománytalanság fájt nekik.) Sándor Pál (1901 – 1972), a KMP ideológiai lapja, a Társadalmi Szemle szerkesztőjének állítása szerint a KMP emiatt meg is tagadta a lap terjesztését. Ám a Valóságot nyomtatás közben kobozták el. Egyidejűleg Sallai Imre és Fürst Sándor aktív közreműködésével olyan visszatetszés bontakozott ki a „plattformtervezet” megállapításával szemben, hogy a Sarló és Kalapács 1932 januári száma (IV. évfolyam, 1. szám) visszavonta József Attila-ellenes inszinuációját, sajátos részletekkel. Kiderült például, hogy nem heten, hanem csak hárman nyújtották be a „plattformtervezetet” (Barta Sándor, Hidas Antal és Mathejka János). Rejtélyes kezek a szöveget is megmásították. Az egyik odahamisított aláíró, Kiss Lajos még decemberben helyreigazítást eszközölt ki: ő akkor már csak azért sem írhatta alá, mert éppen „Taskendben” volt.


1933. január 2-án a hódmezővásárhelyi Hetivásár-Hétfői Újságban Pákozdy Ferenc (1904 – 1972) méltató kritikát írt József Attila új verseskötetéről, a Külvárosi éjről. Rá egy hónapra, a Társadalmi Szemle februári számába ugyanerről a kötetről Pákozdy Ferenc (1903 – 1992) a kommunista szellemiséggel inkább egybevágó, akkori viszonyok szerint is páratlanul durva bírálatot jelentetett meg. Egy másik Pákozdy Ferenc, ugyanarról a kötetről, egy hónappal később. A szerkesztő Sándor Pál felelősségáthárító manővereit részleteiben leleplezték. Illyés Gyula (1902 – 1983), aki 1939-től egykori barátja, József Attila pszichológusának (Kulcsár István szíves megjegyzésének megfelelően javítva), Kozmutza Flórának (1905 – 1995) a férje volt, a Nyugat 1932. decemberi számában fanyalgó kritikát közölt ugyanerről a kötetről, melynek hangja (József Attila forradalmárságának megkérdőjelezése) egybecseng a későbbi Pákozdy cikkével.[8] József Attila természetesen nem, de Illyés Gyula különös módon jelen volt a Társadalmi Szemle szerkesztőségi találkozóján Sándor Pál Visegrádi utcai lakásában 1933. március 11-én este, amikor a rendőrség a főkapitányságra hurcolta őket. Babits (1883 – 1941) közbelépésére Illyés éjfél körül már szabad volt. Azonban Madzsar Józsefet és mindazokat, akik ezt az újabb József Attila-ellenes szektás támadást jóvátehették volna, letartóztatták. (Demokratikus körülmények közepette az efféle „jóvátételek” eleve értelmetlenek – vagy meg tudja védeni magát a megtámadott, vagy nem. A kommunizmus gyakorlatában az önvédelem mint lehetőség természetesen fel sem merült.) József Attila pártkapcsolatai börtönbe kerültek. De a KMP maga is úgy ítélte, jobb lesz József Attilát távol tartani a párttól. Hasonló okból, mint Bálint Györgyöt (1906 – 1943), aki 1935-től szintén analízisbe került.
Dr. Kulcsár Slomo István (1901 – 1986) József Attila barátja volt (Kulcsár István második szíves megjegyzésének megfelelően javítva), akit ugyanebben a letartóztatási hullámban fogtak el. Látva József Attila és Szántó Judit egyre mélyülő konfliktusát, József Attilának szakítást javasolt.

A pszichiáter élettársa volt Fazekas Anna (1905 – 1973), a későbbi Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének politikai munkatársa, többek között az Ünnepi köszöntő. Rákosi elvtárs hatvanadik születésnapjára (1952) és az Öreg néne őzikéje (1952) szerzője. Gyermekük Kulcsár István. Fazekas Anna nővére Fazekas Erzsébet (1900 – 1967) pártmunkás, a barcelonai mészáros, Gerő Ernő (1898 – 1980) felesége. Dr. Kulcsár Slomo Istvánt rendelték ki[9] Adolf Eichmann (1906 – 1962) hivatalos pszichiátriai kivizsgálójául a jeruzsálemi perben.

Oravetz István a baloldali Új Harcos főszerkesztője volt. Ez az újság nem állt a KMP irányítása alatt, ám a KMP mindent elkövetett, hogy befolyása alá vonja. Ennek érdekében a szerkesztőségbe küldte Vértes Györgyöt. Hogy ebből Oravecz mennyit érzékelt, nem tudni, de igyekezett modus vivendit találni a kommunistákkal. Ám 1933 májusában „illojálisan” kijátszotta Vértes György éberségét, és megjelentette József Attila Az egységfont körül című tanulmányát.[10] Ebben a nagy formátumú, éles bírálatban József Attila végérvényes ítéletet mond a kommunizmus általa is megtapasztalt gyakorlatáról, sőt, elméleti alapjairól. A KMP-t kellemetlen meglepetésként érte a cikk.


A letartóztatások után a Társadalmi Szemle maradék gárdája szemmel láthatólag elszakadt a közvetlen kézi vezérléstől. Erőre kapott Rátz Kálmán (1888 – 1951), aki 1935-től a Gömbös Gyula (1886 – 1936)-féle Nemzeti Egység Pártja, 1939-től pedig a Nyilaskeresztes Párt parlamenti képviselője lett, és aki kapcsolatot tartott fenn Madzsar Józseffel. Hollós Korvin Lajos (1905 – 1971) – akinek művészneve a drasztikus tanácsköztársasági vezető, Korvin Ottó (1894 – 1919) nevéből származik – úgy tudja, Madzsar József így vélekedett Rátz Kálmánról: „zavaros fejű ember, de jóakaratú és felhasználható bizonyos dolgokra”.[11] Nagy műveltsége, impozáns, erőt sugárzó higgadtsága hatott József Attilára. Rátz Kálmán ebben az időben a Nemzeti Kommunista Párt megalakításán fáradozott. József Attila idáig nem jutott. 1933 nyarán-őszén megírta A nemzeti szocializmus című tanulmányát, mely a nemzetek felszabadítását a szocializmus ügye elé helyezi.[12] Szántó Judit haja az égnek meredt. Hat héten át nem szóltak egymáshoz, végül József Attila sírva köszönte meg Szántó Judit véleményét. Ez azonban megerősíthetetlen munkásmozgalmi szóbeszéd. Akárhogy is, József Attila eltávolodott Rátz Kálmán körétől.


1934 júniusára Lazar Mojszejevics Kaganovics (1893 – 1991) vezetésével írókongresszust szerveztek Moszkvába. Ő Kun Bélának szabad kezet adott, kit választ egyetlen magyar résztvevőnek. Kun azonnal három résztvevő mellett kardoskodott, aztán kiegyeztek kettőben. Az eső számú jelölt Móricz Zsigmond (1879 – 1942) volt, ám Kun végül is elállt a gondolattól, attól tartva, Móricz Zsigmond túl látványosan fogja visszautasítani a felkérést. A maradék két jelölt Illyés Gyula és Nagy Lajos (1883 – 1954) voltak. Kun Bélát veje, Hidas Antal segítette döntésében, különösen Illyést illetően. A két író az utólagos beszámolójában se egymásról, se magáról a kongresszusról nem tesz semmiféle említést.[13] A legtermészetesebb választás József Attila lett volna. Ezzel ő maga is tisztában volt, mélyen megbántotta a döntés. (Ha ki lett volna zárva a KMP-ből, eleve nem lehettek volna aspirációi efféle felkérésre.) A kommunista mozgalomtól való eltávolodásának biztos jele azonban az volt, és ezt elvtársai is így értékelték, hogy 1934 novemberében József Attila cikket írt az ősellenség, a Magyar Szociáldemokrata Párt elméleti folyóiratába, a Szocializmusba.


Természetesen megtörténhetett – láttunk ennél nagyobb abszurditást is a munkásmozgalom történetében –, hogy miután a tőlük telhető legnagyobb tapintattal József Attilára nem bíztak több pártmunkát, valamint, ezzel párhuzamosan, József Attila már egész máshol kereste útját (de nem a „fasiszta táborban”), mégis kizárták a KMP-ből. Ez azonban a párt szervezetileg és káderanyagában szétzilálódott állapotában már valószínűtlen. Mindenesetre egyes „régi pártmunkások” emlékezetében úgy élt, József Attilát erőszakos úton távolították el. Horváth Márton (1906 – 1987) ezek alapján biztosra veszi, hogy József Attilát már 1931-32 táján kizárták, és ennek gyümölcse a harmadik Bánat című vers:

BÁNAT

Hát kijöttem ide, az erdőbe.
Lágy libegés, – a levelek zizegnek,
mint a röpcédulák. A föld csöndje

fekszik, nehéz. Ágak, karok nyulnak:
Minden hatalmat!… Lombos hajamba
száraz ág hull. A száraz ágak hullnak.

Csak egy pillanatra martak ki, csak.
Zúgj, erdő elvtárs! Szinte csikorgok.
Egy pillanatra se martak ki, csak

az az elvaduló csahos rám támadt
s kijöttem, hogy erőm összeszedje,
mint a néni a gallyat, a bánat.

Könnycsepp, – egy hangya ivott belőle,
eltünődve nézi benne arcát
és mostan nem tud dolgozni tőle.

1931 ősze (?)[14]

Ez azonban a fentebbi rövid időrendi összefoglaló alapján kizárható.
A 23 éves Kulcsár István (aki kisgyerekként apja révén ismerte József Attilát) a Leningrádi Állami Egyetem újságíró szakos hallgatójaként 1955 április 4-én, abban az évben, amikor az MDP Moszkvában is ünnepelni kívánta József Attila születésének ötvenedik évfordulóját, lendületes levelet írt Dmitrij Alekszejevics Polikarpovnak (1905 – 1965), a Szovjet Írók Szövetsége vezetőségi titkárának. Kifogásolta József Attila szovjetunióbeli recepciójának gyengeségét, és ez ügyben első helyen Hidas Antalt és feleségét, az akkorra érthető okokból nevet változtatott Anna Krasznovát marasztalta el. Lássuk csak ezt közelebbről!

4 Rózsahegyi György (1940 –2010) Hidas Antal

Rózsahegyi György (1940 –2010): Hidas Antal (1899 – 1980)

Volt egy ember a magyar munkásmozgalomban, aki minden lehetséges eszközt megragadott József Attila pártbeli és költőkénti hiteltelenítésére: Hidas Antal. Ott találjuk a „plattformtervezet” szűkebb megfogalmazói körében, ő instruálta apósát, Kun Bélát az írókongresszusi delegáltak személyéről, ott volt a keze József Attila hírének csorbításában a Szovjetunióban.

Hidas Antal első felesége Szántó Judit volt, akitől 1924-ben vált el. Ha költőnek meglehetősen gyenge is volt, világosan láthatta mások, elsősorban József Attila zsenialitását. József Attila mint vetélytárs telepedhetett rá sötét gondolataira (és elméjére). Harmadik felesége Kun Béla lánya volt, és ezért ő maga is hat évet töltött munkatáborban, sőt, 1945-ben haza sem engedték Magyarországra, erre 1959-ig várnia kellett. A harmincas években tekintélye még töretlen. Ezt a szerepváltást Münnich Ferenc (1886 – 1967) nagykövet a párt nyelvén így fogalmazza meg:

Hidas elvtárs költői tekintélye a negyvenes és az ötvenes években csökkent, költészetét már nem tekintik a nemzetközi »proletárköltészet« mintaképének, de a harmincas években szerzett babér még nem hervadt el teljesen”.

Mindamellett Hidas Antal nagy lendülettel dolgozik a magyar költészet „haladó hagyományának” szovjetunióbeli népszerűsítésén. Természetesen József Attiláról egyetlen szót sem említve. Mikor 1952-ben antológiát állít össze magyar versekből, egyetlenegy József Attila-verset sem tervez közzétenni, ám néhányat mégis bele kell tennie pártutasításra. A fordítások csapnivalók (ezt kifogásolja Kulcsár István fent említett levelében). A Nagy Szovjet Enciklopédia II. kiadása 1949-ben indult útjára, ebben már címszóhoz jutott József Attila is. Ez alaposan felhergelte Hidas Antalt, különösen amikor megtudta, a címszó szerkesztését az általa mélyen gyűlölt, rivális (és elismert Petőfi-kutató) Alekszandr Abramovics Gerskovicsra (1924 – 1995) bízták. Ugyancsak Gerskovics állíthatta össze az első orosz nyelvű József Attila-kötetet 1958-ban.[15]
De a pártvonal is változik. Míg „idős pártmunkások” a negyvenes években még „emlékezhettek úgy” a sehol sem dokumentált kizárásra, hogy az „megtörtént” vagy „megtörténhetett”, addig Kádár (1912 – 1989) a maga rendszerének ikonikus figurájává avatta József Attilát – legalábbis a „jó”, a „problémamentes” József Attilát. Ennek jegyében bődülhetett el Marosán (1908 – 1992) 1957 decemberében egy tömeggyűlésen, melyben árulóknak és gazembereknek titulálta azokat, akik József Attilát azzal rágalmazzák, kizárták a pártból.

(Pirossal jelöltem a baloldali, lilával a jobboldali önkény halálos áldozatait.)

A Népszava 1940. január 17-i számának értesülése Madzsar József meggyilkolásáról. A hír hamisnak bizonyult, legalábbis történészi feltételezések szerint Madzsar József az év szeptemberében még élt Kotlaszban (Arhangelszk körzete)


[1] http://szerelmes-versek.info/mig-szeretlek-elek-hidas-antal.vers

[2] Vértes György vitaanyaga

[3] Szántó Judit

[4] http://www.c3.hu/~iris/00-4/szabolcs.htm

[5] Mészáros László

[6] Bartha Miklós Társaság

[7] http://magyar-irodalom.elte.hu/ja/ja2028/ja2028x.htm

[8] http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

[9] Zsidó gyónás

[10] http://magyar-irodalom.elte.hu/ja/ja2041/ja2041x.htm

[11] Rátz Kálmán

[12] http://www.forrasfolyoirat.hu/0212/lengyel.html

[13] http://kisszoltan.freewb.hu/visszateres-a-szovjetuniobol/

[14] Bánat

[15] http://epa.oszk.hu/01300/01343/00042/essze.html

Reklámok

3 responses to “Így nem zárták ki József Attilát a pártból

  1. Visszajelzés: Két doktor Zalabéren | SUNYIVERZUM

  2. Kulcsár István

    1. Dr. Kulcsár Shlomo István sohasem volt József Attila kezelőorvosa. A barátja volt.2. Kozmutza Flóra sem volt a költő kezelőorvosa. Nem is lehetett, mert nem volt orvos.

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s