Az élet rövidségének hosszú útja

Horatius (Kr.e. 65 – Kr.e. 8): Thaliarchushoz

Ne bánd, a holnap mit hoz; akármire
ébreszt a sors, vedd tiszta haszonnak; és
ne vesd meg, ne kerüld, barátom,
a szerelem gyönyörét s a táncot,

míg rá nem őszül ifju fejedre a
mogorva vénség! Hívnak a versenyek,
s ilyenkor édes sugdolózni
titkon az alkonyi félhomályban…

Szabó Lőrinc (1900 – 1957) fordítása[1]

A De brevitate vitae (Az élet rövidségéről) című himnuszt kezdő soráról Gaudeamus igiturként (Örvendjünk hát) jobban ismerjük. És bár Seneca (Kr.e. 4 – 65) azonos című sztoikus, filozofikus művét forrásnak hihetnénk, erről szó sincs: az emelkedett gondolatokban bővelkedő Seneca-mű pontosan az ellenkező tanácsokkal szolgál.[2]1 graduates A himnusz sokkal inkább illik hangulatilag a mottóként idézett, Thaliarchushoz („az ifjúság vezéréhez”) írt horatiusi ódához. A fiatalság és öregség ilyen szembeállításából vonja le ugyanezt a következtetést. És, persze, „gondold meg, és igyál”: hol vannak, akik előttünk járták ezt a sártekét? Leszálltak a mélybe, vagy fel a magasba, ne velük foglalkozzunk. Éljen továbbá az akadémia, a tanárok, a diákok, a leendő diákok, valamint, mindükkel együttes terjedelemben a készséges, szép leányok, és még páran, például a köztársaság![3] 

Nem csoda, hogy a legismertebb magyar változat[4] alkotója, Dr. Vargha Károly (1914 – 1993) mellőzi a zavart keltő részleteket:

Rajta ifjak útra fel! Innen el kell válnunk.
Rajta ifjak útra fel! Innen el kell válnunk.
Menni hív a búcsúének,
messze tűnnek elmúlt évek,
véget ér sok álmunk, véget ér sok álmunk.

Élj mi kedves iskolánk, nőljön egyre fényed.
Élj mi kedves iskolánk, nőljön egyre fényed.
Becsben áll majd köztünk végig,
mind ki hittel munkál, épít,
mind, ki jól küzd érted, mind, ki jól küzd érted.

Szép hazánk most bízva kér, száll feléd az ének,
Szép hazánk most bízva kér, száll feléd az ének,
Add, hogy éljünk mindig békén,
s jusson áldott új nap fényén
boldog út e népnek, boldog út e népnek!

Régi, kedves iskolánk, tőled is most válunk.
Holnap útján emberül tiszta szívvel járunk.
Add kezed hát búcsúzóra,
válni kell, hát, itt az óra,
S boldog élet vár reánk, boldog élet vár reánk.

A Gaudeamus igiturról még ma is sokan azt hiszik, az 1230 körül írt bajor kármengyűjteményből, a Carmina Buranából való, pedig ez ma már könnyen cáfolható tévedés a Carmina Burana teljes szövegének áttanulmányozásával.[5] Ludwig Christian Erk (1807 – 1883) és Franz Theodor Magnus Böhme (1827 – 1898) zenetörténészek (és zeneszerzők) úgy értesültek, a párizsi Bibliothèque Nationale-ban található egy 1287-ből származó latin kézirat, amely a himnuszt tartalmazza. James J. Fuld keserű kritikával illeti véleményüket, megállapítja, hogy nyilvánvalóan sem ők, sem az állítást magukévá tevők nem látták a kéziratot. A kézirat kezdete ugyan emlékeztet a második és harmadik versszakra, de sem a Gaudeamus igitur szókapcsolat nem fordul elő benne, se az egész első versszak további részletei.[6] A kéziratot szokás egy bizonyos Strada bolognai püspöknek tulajdonítani, esetleg még korábbról, 1267-ből[7], ám 1267-ben is, 1287-ben is II. Ottaviano degli Ubaldini bíboros († 1295) volt Bologna püspöke. Nagyon sajnálhatjuk, hogy nem I. Ottaviano degli Ubaldini (1214 – 1273): míg II. Ottaviano életéről elég keveset tudunk, az ő halál előtti és halál utáni élete egyaránt fordulatokban gazdag és jól dokumentált. Utóbbi Dante (1265? – 1321) Isteni színjátékában. (Strada nevű püspök sosem állt a bolognai egyházközség élén.) Fuld észrevétele, hogy a himnusz jellegzetesen XVIII. századi dallama nem is emlékeztet a párizsi kéziratban található menzúrára, kissé naivnak tűnik.[8]


2 interior-carmina

Carmina Burana – Fortuna szekere

Johann Andreas Schmeller (1785 – 1852) müncheni udvari könyvtáros 1847-ben, a benediktbeureni kolostor szekularizációját* követően publikálta az akkor megtalált Carmina Buranát, mely előtte teljesen ismeretlen volt a nagyközönség előtt.[9] A Gaudeamus igitur származását a Carmina Buranából a nyilvánvaló megfigyelésen kívül a himnusz keletkezéstörténete is kizárja. Először a német nyelvű szöveg 1730-ban tűnik fel, Johann Christian Günther (1695 – 1723) még 1717-ben írt változatában, majd egy másik német szöveggel és a dallammal a teológus és író Christian Wilhelm Kindleben (Kindlebn, művésznevén Michael Brephobius vagy Florido, 1748 – 1785) dalgyűjteményében. Ezek a verziók feltehetően gyűjtések eredményei, nem önálló, saját kompozíciók. A mai latin szöveggel és dallammal az első Faust-operában halljuk 1797-ben, melynek szerzője Johann Ignaz Walter (1755 – 1822). Ezek a változatok mind megelőzik a Carmina Burana nyilvánosságra kerülését. Mégis van valami, ami összefűzi a Carmina Buranát, az 1287-es kéziratot és a Gaudeamus igiturt. Ez pedig egy különös, Európa sok országában elterjedt diákszövetség, mely a fennálló „rend” birtokosaival szembeszegülve a vidám, szerintük diákhoz inkább illő élet szépségét és szabadságát hirdette. Egészen bizonyos, hogy a szerzetesek által írt kármeneknek ők az ősforrásaik. A tagok goliárdoknak hívták magukat. A név eredete homályba vész: lehetséges, hogy a XII. századi szatirikus latin vers, a Golias püspökről szóló Golias látomása a név alapja, mely közszájon forgott vándordiákok körében.[10] Másoknak feltűnt, hogy Clairvaux-i Szent Bernát (1090 – 1153) egy II. Ince pápához (1081 – 1143) írt levelében nagy teológiai ellenfelét, Abélard-t a második Góliátként aposztrofálta, és így a diákság a körükben mindig is népszerű Abélard és a gúnyneve egybeolvasztásából alkotta a goliárd szót. Egy másik lehetőség a francia gaillard szó torzulása, mely életerős fickót jelentett[11], esetleg az élénk gagliarda tánc alapján, melyet vannak, akik az allorai nevű vidám görög táncra vezetnek vissza.[12]

Ezek a goliárdok sorra járták Párizs 4000 tavernájából azt a hatvanat, mely kizárólag az ő számukra volt fenntartva. Bár viselkedéseik, nézeteik, költeményeik élesen szemben álltak a polgári renddel, véres üldözésükre nem került sor. Mindenesetre az 1227-es Trieri Zsinat zordonan kirekesztette a goliárdokat az éneklésből a szentmiséken, és hasonló súlyú tilalmak után a papi kiváltságoktól is megfosztották őket. Végül, megválva minden egyházi köteléküktől, a későbbi századokban zsonglőrként, mutatványosként folytatták vádorlásaikat.[13] A goliárd stílusnak és életérzésnek a Carmina Burana közvetlen eredménye, de ez tükröződik a párizsi kéziratban és a Gaudeamus igiturban éppúgy.


A legnépszerűbb Brahms (1833 – 1897) 1880-as feldolgozása, talán mert fénylő hangszerelése ellenére alapvetően hű marad a himnusz dallamához és hangulatához.

*) Tisztelt barátom figyelemfelhívása után javítottam. A kolostort nem feloszlatták, hanem szekularizálták.


[1] Thaliarchushoz

[2] http://epa.oszk.hu/02000/02002/00003/pdf/1998-nyar_seneca-elet.html

[3] Gaudeamus igitur

[4] Dr. Vargha Károly – Bárdos Lajos

[5] Carmina Burana

[6] http://ingeb.org/Lieder/gaudeamu.html

[7] http://www.philon.be/?page_id=154

[8] Bologna püspökei

[9] http://www.funtrivia.com/en/subtopics/Carmina-Burana-191952.html

[10] Golias látomása

[11] goliárdok

[12] gagliarda

[13] a Trieri Zsinat és következményei

Reklámok

3 responses to “Az élet rövidségének hosszú útja

  1. Hogyan? 1847-ben feloszlatták volna az Ottobeuren-i bencés kolostort? Még most is megvannak:

    http://www.bavaria.us/ottobeuren-abbey-bavaria

    És szerencsére megvannak a csodás orgonáik is:

    http://mypipeorganhobby.blogspot.com/2009/05/1766-riepp-organ-at-ottobeuren.html

    Kedvelés

  2. Visszajelzés: Kis tartalomjegyzék | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s