Händel vizigótjai (a Balaton érintésével)

1 intro

valasztoHol arabok vad csodái egyben
Gótok zord, sötét árnyképeivel
Írják sorát az énekeseknek,
Menj, onnan meríts – int a hegy-szellem:
Hallom, én, gyermek – hallom s engedelmeskedem.

Sir Walter Scott (1771 – 1832): The vision of Don Roderick; a poem.
(Don Roderick látomása. Költemény, 1811)[1]

Händel (1685 – 1759) első teljesen olasz nyelven írt operájával, az 1707-ben bemutatott Rodrigóval (HWV5) már találkoztunk. A darab keletkezéstörténete és témája megér egy kis függeléket a már leírtakhoz.

2 Rodrigo

1700-ban Velencében bemutattak egy „zenés drámát”, praktikusan operát, melynek szövegkönyvét a költő Francesco Silvani, trükkös művésznevén Frencasco Valsini (1660 – 1728) írta.[2] A darab címe Szerelmi párviadal és bosszú, és – meg sem lepődünk – a címlap és a kinyomtatott szövegkönyv fel sem tünteti a zeneszerző nevét. (Még majd’ egy évszázadig az operák zeneszerzőjének kiléte legfeljebb egészen apró betűkből derül ki.) A zenetörténészek dolga ebből a szempontból fáradságosabb az irodalomtörténészekénél, de rajtuk sem lehet kifogni: kiderítették, hogy a zene szerzője Marc’Antonio Ziani (1653? – 1715).[3] Händel 1706-ban Firenzében ennek a szövegkönyvnek egy ismeretlen szerzőtől származó átiratát kapta kézbe. Hogy miért engedte Ferdinánd nagyherceg (1663 – 1713) Händelt Rómába utazni, mikor keményen meg is tilthatta volna neki, különféle spekulációknak adott táptalajt. A nagyherceg, úgymond, könnyebb hangvételű zenékhez szokott, lám, Alessandro Scarlatti (1660 – 1725) operáit sem szerette, és Händel stílusa az itáliai útja elején még nagyon „németes” volt, amint az a Rodrigo partitúrájából is kitetszik.[4]

Ezzel szemben (amint idézett megemlékezésünkben láttuk) Ferdinánd kifinomult zenei ízlésű uralkodó volt, és, noha a Rodrigo számos átvételt tartalmaz Händel első operájából, a hamburgi Almirából (HWV1) – a leghíresebb átvétel nem sokkal később az 1711-es Rinaldo (HWV7) kalandos életű Lascia ch’io piangája (Hagyjatok sírni – mert a gonosz boszorkány elrabolta a kedvesem); a nyitányokat pedig már összehasonlíthattuk – , az egész mű színtisztán és ragyogóan olaszos, melynek „tüzéből” ízelítőt ad fenti bevezető részletünk.
Az operát, mindössze néhány számot leszámítva, Händel Rómában komponálta. Ott kézhez kaphatta Silvani-Valsini eredetei szövegkönyvét. Ebből is két különböző változat maradt fenn, ezek közül is a korábbit. Ezt olvassa ki a szövegelemzési szakértő, Reinhard Strohm a fennmaradt szövegvariánsokból. (Az opera szövegkönyvét ugyanis utólag kinyomtatták, de az eltér a tételes szövegtől.)[5]

3 Villa Demidoff PratolinoA mű bemutatója színhelyéül John Mainwaring (1724 – 1807), a zenetörténet első életrajzírója a nagyherceg Firenzéhez közeli, pratolinói villáját jelöli meg (ahol Vittoria Tarquini, Händel híresztelt szeretője is többször fellépett), ám fennmaradt a címlap, ami több érdekes megállapítást enged meg. Ez a címlap már se az ismeretlen költő (átdolgozó), se a zeneszerző nevét nem tünteti fel – meg kell jegyezzük, hogy a majdnem kész operának a Firenzében kapott librettótól eltérő passzusait még egyszer nagyban átdolgozták az előadás előtt, feltehetőleg az udvari orvos és költő, Antonio Salvi (1664 – 1724) –, és, ami még meglepőbb, a címlap ajánlást sem tartalmaz. Egyértelműen leszögezi azonban, hogy Firenzében kerül sor az előadásra.

4 TeatroR. és N. Weaver azt is megmondja Strohm esszéje szerint, hogy a Cocomero úti Színházban volt az ősbemutató, mivel Gasparini (1661 – 1727) Stratonica című operáját egy hónappal korábban ugyanez a szereplőgárda adta elő a Cocomero úton. (Stratonikéről már meséltünk.)
A színházban feltehetőleg nem volt trombitás. A partitúra nem ír elő ilyen szólamot, ugyanakkor a trombita nagy barátja, Händel, bizonyára nem másik kedvenc hangszerével, az oboával kísérné Giuliano áriájában a Già grida la tromba („Szóljon most a trombita”) szavakat.

Bár nem tudhatjuk: a Jöjjetek, művészet gyermekei (Z323) kezdetű kantátájában 13 évvel korábban Purcell (1659 – 1695) – természetesen ettől az esettől teljesen függetlenül – a Sound the trumpet („Fújjátok meg a trombitát”) kezdetű, trombitát imitáló duettben nem írja elő a hangszert, noha zenekarában ott ült London két legjobb trombitása. (Mármint a Shores – fivérek. A duett szövegének folytatása ugyanis így hangzik: till around You make the list’ning shores rebound – „míg vissza nem verik körben a néma partok”. Purcell szerette a szóvicceket.)

A címlapról egyértelműen kiderül, hogy a Rodrigo igazi címe (és nem alcíme) Vincer se stesso è la maggior vittoria, azaz „A magunk legyőzése a nagyobb diadal”. A Rodrigo cím Mainwaringtól ered.
5 PulitiÉlénk vita bontakozik ki akörül is, Ferdinánd mivel jutalmazta Händelt. Mainwaring 100 arany zecchinóját elfogadják, de az ezüst étkészletet a XIX. századi történész, Leto Puliti 1873-ban kiadott műve, a Cenni storici della vita del Serenissimo Ferdinando dei Medici Granduca di Toscana e della origine del pianoforte (A legméltóságosabb Medici Ferdinánd toszkán nagyherceg életének rövid története és a zongora eredete) megkérdőjelezi: Puliti szerint az étkészlet porcelánból volt.[6] Nem tudunk állást foglalni a nagy jelentőségű disputában, mindenesetre egy porcelán étkészlet a korabeli útviszonyok között felérhetett egy marasztalással.


De lássuk (dióhéjban), miről is szól az opera.[7] Rodrigo (szoprán) elődje a trónon, Vitizza, rossz uralkodó volt, de Rodrigo sokat tanult a hibáiból: precízen utánozza azokat. Vitizza fiai lázonganak. A palota udvarában Florinda (szoprán) keserű szemrehányást tesz Rodrigónak, amiért elcsábítva őt, gyermekkel és ígéretekkel megajándékozta, de házassággal és koronával nem. Ám Rodrigót lekötik a serege győzelméről érkező hírek a két aragóniai herceg, Evanco (szoprán) és az operában csak utalásként jelen levő Sisibuto felett. (Ő lehet pedig, hogy basszus.) A győző nem más, mint Rodrigo hű hadvezére, Giuliano (tenor), Florinda fivére. Rodrigo szórakozottan arra kéri egykori kedvesét, hagyna fel ambícióival és érje be a szép emlékekkel. A magára hagyott Florinda bosszút esküszik.
Rodrigo hű felesége, Esilena (szoprán) kérleli férjét, kímélje meg a legyőzött Evanco életét. Evancót ekkor Rodrigo Giuliano őrizetére bízza. Kettős tévesztés: Giuliano hamarosan értesül Florindától Rodrigo állhatatlanságáról, ugyanakkor Evanco szerelmes Florindába. Áll is a nagykoalíció Rodrigo ellen, melynek béketörekvésével Esilena is rokonszenvez. Fernando (alt), Rodrigo minisztere látszólag szintén csatlakozik hozzájuk. Nehezíti a békés megoldást, hogy Florinda hű akar maradni vérbosszújához. Az ármányos miniszter foglyul ejti a hadvezért, Giulianóra halál vár. Rodrigo tárgyalási pozíciója erősödik. Ám ekkor Evanco a palotába tör, végez Fernandóval és kiszabadítja Giulianót.

Kisvártatva Rodrigóra vár a halál, Florinda saját kezűleg kívánja betölteni bosszúját. Ám a hű Esilena Florinda foglyul ejtett természetes gyermekével tartja sakkban a bosszúállót. A vonakodó lázadók is lemondanak Rodrigo lemészárlásáról, látva, hogy Rodrigo váratlanul megjavult. Szabad távozást kap a királynével, Evanco lép trónra és feleségül veszi Florindát. A gyermeket deklarálják trónörökösnek (Evanco talán rossz helyen kapott sebet), és hogy Giuliano se maradjon ki a jóból, régenssé teszik.


Az érdektelen fordulatokban gazdag librettó történeti háttere és előzménye már tanulságosabb. III. Konstantin († 411) nyugat-római császár, uralmának nyugati szélét megóvandó a széthúzó hispánoktól, a helyszínre küldte fiát, II. Constans († 411) társcsászárt és kedvenc tábornokát, Gerontiust († 411) rendet teremteni, ahol jelentős sikereket tudhattak magukénak. Ám Tarracóban (Tarragona) a tábornok császárrá kiáltott ki egy hispán arisztokratát, Maximus Tyrannust († 422?). III. Konstantin egy másik tábornokát, Justust küldte az újabb rendteremtésre, és – ahogy az V-VI. század fordulóján Bizáncban élt Zosimus Historicus a Historica Novában (Újabb kori történelem) írja – Gerontius a maga védelmében behívta a szövetségben álló vandálokat (Andalúzia névadóit), alánokat és szvébeket. Ez sem segített rajta: Arelaténél (Arles) 411-ben elesett III. Konstantin, és saját katonái ölték meg az ambiciózus, későbbi III. Constantius († 421?) császár elől futó Gerontiust. A sorsukra hagyott barbár szövetségesek Constantiusszal találták szembe magukat, de próbáltak modus vivendit találni. A helyi lakossághoz képest csekély létszámuk és az azokétól eltérő vallási felfogásuk ellenére (ariánusok voltak) sikerült megvetni lábukat az ibér félszigeten.

6 Sack of Rome by the Visigoths on 24 August 410, by J.N. Sylvestre, 1890

Sylvestre (1847–1926): A vizigótok 410 augusztus 24-én kifosztják Rómát (1890)

Mindeközben I. Alarich (376 – 410) vizigót király megszállja és kifosztja magát Rómát. (A germán törzsek közé tartozó vizigótokat a hunok tolták rá a nyugati világra.) A vizigótok Itália és Gallia déli felének földjét rontják, 415-re a néhai I. Alarich sógora, Ataulf (Adolf, † 415) vizigót király mégis megállapodást köt Constantiusszal: Aquitániában föderációt kapnak, feltéve, hogy zaklatják a vandál-alán-szvéb szövetséget. 428-ban még volt erejük a vandáloknak Hispalis (Sevilla) kifosztására, de csillaguk leáldozott a félszigeten.[8] A Balaton partján született Geiserich (389? – 477) „Dárdakirály” vezetésével több tízezer alán és vandál hajózott át Észak-Afrikába, Prokopios (500? – 560?) szerint szintén behívásra. A behívó Bonifacius († 432?) római tábornok volt. A vizigótok elbántak a megmaradt szvébekkel, és megszilárdították uralmukat Ibériában. És mivel Észak-Galliát hatalmába kerítette egy másik germán törzs, a frankok, mozgásterük behatárolódott. Így indult a vizigót királyság története Ibériában.

7 Gesta_Theodorici_-_Flavius_Magnus_Aurelius_Cassiodorus_(c_485_-_c_580)Herwig Wolfram történész úgy tudja, Cassiodorus (487 – 583) volt az, aki az osztrogót törzs nevének előtagját keletiként értelmezte, és ezért, tőlük megkülönböztetendő, a másik gót törzset nyugatinak keresztelte el, és ez lett a vizigót név eredete.[9]

A spanyol nyelv máig őriz vizigót eredetű szavakat, például az agasajar („hízelegni”) az agasagóból, a másfele is használt guardia („testőr”) a wardjából származik.[10] Mások szerint egyedüli vizigót nyelvi örökség a verdugo („hóhér”).[11]


8 TestamentoRodrigo története a vizigót királyság végéhez kötődik.
A vizigótok uralma Ibériában se unalmasnak nem mondható, se kultúrátlannak. Számos illusztris tudós és teológus alkotott idejükben, közülük is a legjelentősebb az internet védőszentje, Sevillai Szent Izidor (560 – 636), aki nagyszabású történeti munkát is írt Historia de regibus Gothorum, Wandalorum, et Suevorum (A gót, vandál és szvéb királyok története) címmel.[12] Ez akkor is fontos kordokumentum, ha mesés elemekkel is gazdagítja, például azzal, hogy a gótok Góg és Magóg leszármazottai. Figyeljük meg, hogy a cím nem a három szövetséges törzs (vandálok, alánok, szvébek) nevét említi. A hangsúly erősen a vizigótokra esik, a másik két törzs királyait Sevillai Szent Izidor egy-egy rövid függelékben intézi el.[13] Sevillai Szent Izidor életében az egyik legmarkánsabb király Sisebut (565 – 621) volt, alakjának csak a nevét vette át Händel Rodrigójának szövegkönyve (Sisibuto).
Előre ugrunk a történetben. Az Omajjádok Córdobai Kalifátusa a IX. század második felére a berber lázadásoktól olyannyira megrendült, hogy területükre mélyen benyomulva Alfonz herceg (848? – 910), a későbbi III. Asturiasi Nagy Alfonz számos andalúziai diadal után kikiálthatta magát León, Galicia és Asturias királyának. A történelem nem igazolta vissza merész derűlátását: 937-re a kalifátus visszaállította eredeti határait. Alfonz, uralma megragadása után, azonnal krónikák írását rendelte el Sevillai Szent Izidor műve folytatásaként, melyek a kontinuitást voltak hivatva hirdetni a muzulmánok által elsöpört vizigót királysággal.[14] Ezekből és a „754-es krónikából” (az arabok által megszállt területen írt úm. Mozarab Krónikából) ismerjük Roderik († 712?), az „utolsó vizigót király” alakját. Ezekből az bontakozik ki, hogy Roderik palotaforradalommal ragadta magához a trónt egy olyan időszakban, amikor a mohamedán fenyegetés még belső viszályok nélkül is feltartóztathatatlannak tűnt. Az arabok véres rajtaütéssel vették be Toledót 711-ben, és Roderik is arabok ellen harcolva esett el a csatatéren. Özvegye, Egilo a hódítók egyik vezérének, a kisvártatva meggyilkolt Abdul Aziznak a felesége lett. A királyság névleg még rövid ideig fennállt. [15] Alakját Pedro de Corral (sz. 1385?) foglalta regényes krónikába, mely sok száz éven át volt népszerű Európában.[16]

9 Cronica_rey_rodrigo


[1] https://archive.org/stream/visionofdonroder00scot#page/10/mode/2up

[2] Francesco Silvani

[3] Szerelmi párviadal és bosszú

[4] Edward J. Dent: Handel

[5] Reinhard Strohm

[6] https://archive.org/stream/handel00stre/handel00stre_djvu.txt

[7] szinopszis

[8] Vandals to Visigoths: Rural Settlement Patterns in Early Medieval Spain

[9] http://www.ancient.eu/visigoth/

[10] vizigót szavak a spanyolban

[11] a hóhér vizigótul

[12] Sevillai Szent Izidor Históriája

[13] http://www.newadvent.org/cathen/08186a.htm

[14] http://etheses.whiterose.ac.uk/535/

[15] Spanyolország: vandálok, szvébek, vizigótok

[16] Pedro de Corral

Reklámok

5 responses to “Händel vizigótjai (a Balaton érintésével)

  1. Visszajelzés: Almira történetei | SUNYIVERZUM

  2. Visszajelzés: Händel első lépései Londonban | SUNYIVERZUM

  3. Visszajelzés: Tasso és neve | SUNYIVERZUM

  4. Visszajelzés: Pásztor Szent Wendely és a vandálok | SUNYIVERZUM

  5. Visszajelzés: Szerelmi és szerelemgyűlölő delíriumok | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s