Janka a kertben

Fénylik a birs a tavaszban, a zúgó
gyors patakok gyökerét megitatják,
s ott, hol a nimfa-sereg szűz kertje van,
újra virágzik a felragyogó pomagránát,
s búvik az új levelek hűvösében a kis fürt,
jár – kel az új venyigében a bor már:
bennem a vágynak nyugovása, sem évszaka nincsen, időtlen;
mint ahogyan lobogó villámmal a thrák
északi szél söpör át a vidéken,
Küprisz is úgy tipor engem örökké,
néma könnyel, olyan feketén, eszelősen,
egyre csak új szerelembe taszít gyermeki kortól
és ma is úr a szívemben.

Ibykos (Kr.e. VI.sz.): Töredék a tavaszról [1]
Radnóti Miklós (1909 – 1944) fordítása

 1 csemege

A kertnek volt egy pontja, ahonnan úgy tűnt, mintha ez a kert lenne az egész világ. A májusi napban már teljes gárdája előkapaszkodott rejtekéből, és aki a bűvös pontban állt, végtelen hátralevő időért imádkozott. Jankát, a gazdát leszámítva, aki határozottan unatkozott.
A kertet a hortikultúra annalesei által nem jegyzett Sóskutiné tervezte, a villa egykori tulajdonosa, a szerény házé, amelyet körbe fogott a kertbirodalom. Sóskutiné felmérhetetlen gazdagságának alapja egy véletlen névtévesztés volt. Férje, messzi földön, a frissen érkezettek boldog naivitásában beküldte néhány zeneszerzeményét egy filmstúdióba. Csak a szerződés aláírása után jöttek rá a bajra, hogy ez az ember nem az, akit gondoltak, de akkor már jó arcot vágtak hozzá kínjukban, sőt, propagandacélokra is felhasználták a kínos cserét. A második hibájuk még súlyosabb volt: százalékos részesedéssel próbálták Sóskuti szemét kiszúrni, ám a film világhírű lett. A biztonságos időkben visszatért, hogy idehaza érje a halál, és dollármilliói így az özvegyre szálltak. Sóskutiné tehát nem élt hiába, vagy, legalábbis, nem született hiába. Férje nemcsak a bankszámlát, a gyermektelenségét is rá hagyta. Gyanakvó természete még azokat is eltaszította közeléből, akik elbírták volna megállástalan öndicsérése fehérizzását, és így oda jutott, hogy egyetlen bizalmasa maradt, Janka, akivel többé-kevésbé jól kijöttek. Janka soha a legkisebb célzást sem tette Sóskutiné vagyonára. Még csak nem is sóhajtozott a maga szűkre szabott anyagi lehetőségei miatt. Ez kellett Sóskutinénak. A legaprólékosabb körültekintéssel, két, egymást nem is ismerő ügyvéd közreműködésével két, azonos tartalmú végrendeletben Jankát tette meg kizárólagos örökösének.
Csakhogy már Janka is öregedett. Legszívesebben egész álló nap csak szunyókált volna. Meg is volt az ára: éjjel rebbenékenyen aludt Sóskutiné ágyában, fel-felriadt, a sötétben odabóklászott az ajtóhoz, aztán amikor bezárva találta, fejcsóválva visszafeküdt. Gondozásra szorult, sőt, ha lassan ment le a lépcsőn, beleütközött saját, levegőnél nehezebb, savanykás öregségszagába.
A gondozónő, a (bezzeg) fiatal és szinte csinos Terike kezdeti tisztességtudása pikírt „nahogyvagyunkhogyvagyunkőnaccságá”-zásba ment át, mi több, olykor udvarlójával érkezett, és Janka bele sem gondolt, mivel múlatják ezek az időt egy távoli, emeleti vendégágyon. Ott szerencsére nem tartottak, hogy Sóskutiné összkomfortos, keletisen süppedős ágyát pécézzék ki maguknak, de Janka, ha időbeosztása engedte, biztonságképpen belefeküdt, ha Terike megjelent.

oil on canvas, 36 x 70

Collins: Ágy

Azt mindenesetre meg kellett hagyni, hogy Terikének pompás érzéke volt illatos csemegékhez, és, mivel jó erőben volt az emelgetéshez, nem zavarta, hogy Janka emiatt lassú hízásnak indult. Végül is egymáshoz csiszolódtak, és a korosodó Janka sem volt éppen egy könnyű eset.
3 birsMájus, május, költők hónapja, de Jankát leginkább szép neve ragadta meg, annak is az eleje, a máj. Az idei május különben sem volt valami lenyűgöző, egyszer még a tűzoltókat is ki kellett hívni, hogy kiszivattyúzzák a vizet a pincéből. Brr, víz… Janka még inni is utálta. Ivott egy korty tejet a gondosan odakészített kerti serlegéből, nézegette a göcsörtös, gombatámadás áldozatául esett birsfát, riszálta egy kicsit a fenekét, majd hátralépve és nekifutásból, a régi frissességgel, felszaladt a legfelső ágára és kiült a csúcsára. Hunyorogva is észrevette a kertajtón belépő Terike csuklóján az aranyosan csillogó karperecet. Nyilván az udvarlónak is szerencséje volt valahol, mint Sóskutinak messzi földön. – Örökké élj, naccsága – rikkantotta oda Terike. Nocsak, ókori műveltséget is magára szedett.


[1] http://mek.oszk.hu/00300/00386/00386.htm#d577

Advertisements

One response to “Janka a kertben

  1. Visszajelzés: A tudás fáj (konkrétan) | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s