Császárok, pápák és a Fiútól

1 Louis_Ier_le_Pieux_ou_le_Debonnaire

I. (Jámbor) Lajos (776 – 840)

I. (Jámbor) Lajos római császár három fia 843-ban megkötötte a Verduni szerződést, mely sok évtizedes viszály és háborúság forrása lett. Ennek értelmében a Frank Birodalmat felosztották maguk között: a Nyugati Frank királyság ura II. (Kopasz) Károly, a Keleti Frank Királyságé Német Lajos, Észak-Itáliát és a korábbi birodalom középső területeit I. Lothár, apja császárrá szentelt utódja kapta meg.

2 Lothar1

A verduni szerződő felek, azaz I. (Jámbor) Lajos fiai: I. Lothár (795 – 855), Német Lajos (804? – 876), II. (Kopasz) Károly (823 – 877)

I. Lothár halála után Német Lajos haladéktalan tárgyalásokba kezdett II. Kopasz Károllyal a középső területek szétosztásáról, I. Lothár fiai élénken tiltakoztak, különösen II. (Ifjabb) Lajos (822 – 875) itáliai király és római császár. II. (Ifjabb) Lajos 858-ban felvonult Rómában, és jelenlétében választották pápává I. Nagy Szent Miklóst (819? – 867). A római császár választása nem volt szerencsés: a kreatúra az egyház érdekeinek hatékony előmozdítójának bizonyult. Egy szerencsétlen döntése mégis óriási előnyhöz juttatta Róma akkori legfőbb sakkban tartóját, a magát Romániának vagy Római Császárságnak nevező Bizáncot.

3 Boris_I_of_Bulgaria

I. Borisz († 907)

866-ban I. Borisz bolgár kán követeket küldött a Szentszékhez. Térítőket, egyházi szervetőket kért a pápától. A pápa legalkalmasabb legátusnak a Róma közeli Porto közszeretetben álló püspökét, Formosust találta. A kán és a püspök a legjobb barátságra léptek egymással. Formosus a tárgyalásai végeztével visszatérést ígért, I. Borisz pedig kijelentette, rajta kívül senki mást nem fogad el országa érsekévé. Ám több zsinati határozat, például a Sardicai (Szófiai!) Zsinat döntése 343-ban megtiltotta a püspökök transzlációját (más székhelyre áthelyezését), és így I. Nagy Szent Miklós ezen az alapon nem járult hozzá I. Borisz kán kívánságához.[1] A helyzetet tovább mérgezte, hogy a pápa utóda, II. Adorján [2] (792 – 872) a kán enyhébb kérését, vagyis hogy Formosust vagy Marinus diakónust († 884), a későbbi II. Márton pápát küldje érseknek, szintén visszautasította. A visszautasítások vélhető oka az volt, hogy mind Formosus, mind Marinus nagy befolyású egyházi személyek voltak, akiket a pápák nem szívesen engedtek volna látótávolságon kívülre. (A cél éppen ellentétes volt, mint a császárjelöltekkel: tőlük azt várták, legyenek minél távolabb, de ha úgy hozza a szükség, győzzék le a szaracénokat.) A kán megunta a hercehurcát, a IV. Konstantinápolyi Zsinatra[3] 870-ben elküldte követeit, hogy Bizánctól kérjen érseket. Ezzel Bulgária „orientációja” véglegessé vált. Különösen élessé tette a helyzetet, hogy a zsinatot megelőzően, azt követően, hogy I. Nagy Szent Miklós kiközösítette I. Nagy Szent Fotios (ortodox avatás, 810? – 893?) konstantinápolyi pátriárkát, egy püspöki tanácskozáson kiközösítették I. Nagy Szent Miklós pápát. A „bolgár ügy” és különféle egyházjogi nézeteltérések mellett még egy súlyos teológiai probléma is éket vert Róma és Konstantinápoly közé: a filioque- („és a Fiútól”) vita.

Nyugaton már az V. századtól kezdődően később, Szent Nagy Károly (742 – 814) római császár határozott ösztönzésére, a Szentlélekről szóló passzusba a Hiszekegyben a származásáról „az Atyától” mellé beillesztették az „és a Fiútól” szavakat[4], nyilvánvalóan a nyugati arianizmus térhódítása elleni védekezésül. Ezt azonban a Kelet, amely amikor éppen antiariánus volt, akkor ebben túltett a Nyugaton, diktátumnak érezte, és merényletnek a már egyszer (?…) elfogadott hitvallás ellen. A teológiai akadály (azaz hogy az Újszövetség a Szentlelket az Atyától származtatja) könnyen áthidalható lett volna. I. Nagy Szent Miklós védelmezte, I. Nagy Szent Fotios ellenezte a filioquét.


II. Adorján pápa utódja, VIII. János (820? – 882) a császár halála után annak nagybátyját, II. (Kopasz) Károlyt látta volna szívesen császárként. Legátusa Formosus lett, aki Rómába hívta II. (Kopasz) Károlyt, és ott 875 végén császárrá, nem sokra rá Paviában itáliai királlyá koronázták. Ugyanakkor Rómában megizmosodott a német párt, amely II. Lajos fiát, Karlmannt (828? – 880) látta volna szívesen az itáliai trónon és apja császári örökében, aki megpróbált átkelni az Alpokon, csak Kopasz Károly megelőzte. A német párt illusztris alakja, Aventinusi György eltette láb alól feleségét, III. Benedek († 858) korábbi pápa unokahúgát, hogy nőül vehesse Constantinát, a német párt egyik nagy hatalmú vezérének, Gergely primiceriusnak[5] a lányát.[6] Másik fő forrásunk[7], Kulcsár Zsuzsanna (1937 – 2013) Györgyöt tartja Gergelynek. A frigy valójában Gergely és György között köttetett: 876-ban egyesítetett erővel kifosztottak néhány római templomot, köztük a Lateráni bazilikát, majd éjjel megnyitották a lefejezett Szent Pongrác (290? – 304?) vértanúról elnevezett kaput, és a spoletói tartományokban kerestek menedéket. Velük tartott a pápával akkor már feszült viszonyban álló portói püspök, Formosus is, akit a német párthoz soroltak, bár a továbbiakban a nyugati frank területek felé vette útját. VIII. János sietve zsinatot hívott össze a Santa Maria Rotundába (korábbi nevén: Pantheon), és a szökevényeket azzal vádolta, a kapu megnyitásával utat akartak engedni a Dél-Itáliát dúló szaracénoknak (akikkel több-kevesebb sikerrel a pápa felvette a harcot). Mivel – viszonylag érthetően – az elmenekültek nem jelentek meg a zsinat által kitűzött határnapon, a menekülőket kiközösítette. Formosus ezzel értelemszerűen elveszítette püspöki hivatalát is.


Ha, fáradva, kicsit sűrűnek látnánk az eseményeket, vigasztaljuk magunkat azzal, hogy a korban élőknek ez feltehetőleg meg sem kottyant. Éppen ebből az évből származik egy feljegyzés a néhai I. Lothár egy rendelkezéséről, mely arról árulkodik, ezek az apró-cseprő zavarok nem vonták el a gondolkodók figyelmét a fontos kérdésekről. A rendelet megtiltja a kereszt-istenítélet alkalmazását, amit még maga Szent Nagy Károly írt elő 779-ben és erősített meg 806-ban: a vitázó felek kinyújtott karral megállnak a feszület előtt, és annak van igaza, aki tovább bírja kinyújtott karral.[8]


A következő évben, 877-ben meghalt II. (Kopasz) Károly császár, így a német párt erős embere, I. (Spoletói) Lambert († 880) herceg és őrgróf akcióba lépett: az itáliai urakkal elfogadtatta Karlmann jogigényét, szövetségeseivel benyomult Rómába, hogy VIII. János pápát rákényszerítse akaratára. A pápa erre nem volt hajlandó, de jobbnak látta a biztonságos nyugati frank városba, Troyes-be menekülni. A 878-ban ott megtartott zsinaton Formosus is megjelent, és ígéretére, hogy nem megy vissza Rómába, visszavonták a kiközösítését. Sensben húzta meg magát.[9]

4 King_Boson_of_Provence

A zsinaton VIII. János pápa fiává fogadta Provence-i Bosót (850? – 887), akihez nagy reményeket fűzött mint akár császári utódhoz. Ám amikor a pápa 880-ban levelet írt II. (Spoletói) Guidóhoz († 883?), I. (Spoletói) Lambert legidősebb fiához és örököséhez, hogy helyreállítsa a békét, II. (Spoletói) Guidó erre válaszul megszállta a pápai birtokokat. A riadt pápa elállt fogadott fiával kapcsolatos ambícióitól, és a lelki beteg (feltehetően epilepsziában szenvedő) III. (Kövér) Károlytól (839 – 888), Német Lajos legfiatalabb fiától kért segítséget, akit 881-ben császárrá koronázott. VIII. János pápa halála 882-ben a hagyomány szerint nem volt természetes (mi több, ő az első áldozata pápagyilkosságnak): egy rokona megmérgezte, de mivel a méreg lassan hatott, agyonütötte a pápát egy kalapáccsal.

6 Annales_Fuldenses_-_Gesta_quorundam_francorum_regum_715-882

Attól „sötét” egy kor, hogy efféle értesülésekben nem lehetünk biztosak, ám a korabeli Fuldai krónika v. évkönyv (Annales Fuldenses) teljes „világossággal” fogalmaz[10]:

valaszto

malleolo, dum usque in cerebro constabat, percussus expiravit

(kis kalapáccsal, melynek ütése egészen az agyig hatolt)

VIII. János utóda, a már emlegetett II. Márton mentesítette Formosust esküje alól, visszahívta Rómába, sőt, 883-ban restaurálta püspöki pozícióját is. II. Márton rövid pontifikátusát hasonlóan rövid uralkodású pápák kisebb sora követte. III. Szent Adorján († 885) örökébe V. István († 891) lépett.


Itt kisebb zavarral szembesülünk a szent taxonómiában. II. Szent István († 752) közrendű papot megválasztották ugyan, de négy napra rá, még püspökké szentelése előtt meghalt. Ezért az egyház nem tekinti őt pápának, a történészek viszont igen. (Én a kérdésben fejet hajtok az egyház illetékessége előtt.)


7 Arnulf_Korutansky

Karintiai Arnulf (850 – 899)

III. (Kövér) Károlynak sikerült békésen újraegyesítenie a frank birodalmat, de 887-es letétele, majd 888-ban bekövetkezett halála után Karlmann természetes fia, Karintiai Arnulf nem tudta fenntartani a birodalom egységét.
V. István halála után Formosust választották pápának.
Formosus, fenyegetve a spoletói urak agressziójától, az akkori német király, Karintiai Arnulf segítségéért folyamodott, de nem tudta kikerülni, hogy itáliai királlyá és társcsászárrá ne koronázza III. (Spoletói) Guidó fiát, II. (Spoletói) Lambertet (880? – 898). Ám a segítségére, sőt, fogságából kiszabadítására siető Karintiai Arnulfot 895-ben szintén császárrá koronázta. Nagy elődei, különösen példaképe, I. Nagy Szent Miklós művének, a szilárd pápai hatalomnak a szétfoszlását kellett megérnie. Elkeseredetten halt meg (nem bizonyíthatóan természetes úton) 896-ban.[11] Utóda egy püspök gyermeke, az agg VI. Bonifác (805 – 896) lett, aki azonban alig két hét uralkodás után jobblétre szenderült. Köszvényben, vagy a spoletói párt kezétől – nem tudni biztosan.


Ami eddig történt, pajkos gyerekjáték a folytatáshoz képest. Az egyik (az egyszerűbb) változat szerint Karintiai Arnulf halála után a zűrzavarban II. (Spoletói) Lambert és anyja, Ageltrúd († 923) Rómába nyomult, és VI. Bonifác utódját, VI. István pápát hátborzongató procedúra lefolytatására kényszerítették: feltehetőleg 897 elején a pápa a Lateránba zsinatot hívott össze, melyen maga Formosus is megjelent teljes ornátusában. Igaz, akkor már több hónapos halott volt, de beültették trónjába, pert folytattak ellene olyan zamatos vádakkal, hogy a pápaságra tört, megsértette a kánonjogot, nem volt felszentelt püspök és megbabonázta Borisz kánt. Akadályoztatására tekintettel egy diakónus felelt a vádakra. Úgy látszik, rosszul, mert Formosust bűnösnek találták. VI. István arra ítélte, hogy vágják le áldást osztó három ujját, valamint érvénytelenítette Formosus valamennyi rendelkezését is. Az így előállt, kifejezetten érdekes antinómiát 898-ig nem sikerült feloldani, hiszen Formosus szentelte őt korábban püspökké, enélkül tehát nem lehet pápa, pápai döntésekre sem lehet jogosult.

8 Laurens (1838 - 1921) Formosus pápa (816k – 896) és VI. István (+ 897) (1870)

Laurens (1838 – 1921): Formosus pápa (816? – 896) és VI. István († 897) (1870)

A tetemet a Tiberisbe vetették. A partra vetett maradvány maradványainak maradványait kegyes halászok találták meg, akik Rómába vitték. Hangulatváltások miatt Formosus ekkor új temetésben részesülhetett.
Így azonban nem történhetett. Ezt zárja ki Joseph Duhr (1907 – 1954) 1932-es kutatása.[12] VI. István nem végezte szépen. Eljárása sok volt a IX. századi Rómának: fellázadtak a spoletóiak túlhatalma ellen, a pápát börtönbe vetették, majd megfojtották. Utódja II. Márton unokaöccse, Romanus bíboros († 897) lett. Megválasztását annak köszönhette, hogy élesen és nyilvánosan elítélte a hullazsinatot. Négy rövid hónapi uralom után meghalt. Még mindig sokkal tovább ült a szent székben, mint 20 napig hivatalban levő, közszeretetnek örvendő utóda, II. Tódor († 897) pápa. Utóda a spoletói párt híve, IX. János († 900) lett, aki döntő lépésre szánta magát: revideálja a hullazsinat határozatait. 898-ban zsinatot hívott össze Ravennába, amelyen visszavonták a hullazsinat döntéseit. Eddig nem is lenne semmi probléma. Csakhogy, mint Duhr rámutat a zsinat fennmaradt jegyzőkönyveire hivatkozva, a zsinaton részt vett és döntéseit jóváhagyta maga II. (Spoletói) Lambert, ami teljességgel kizárja, hogy ő állt volna Formosus tetemének meggyalázása mögött. Úgy tűnik, ez VI. István „túllihegő” kedveskedése lehetett – ami aztán lélegzetének váratlan megszakadásához vezetett.


Karintiai Arnulf halála után szemernyivel sem lett békésebb a nagypolitika. Az itáliai király, majd rövid időre a római császár Provencei Boso fia, Vak Lajos (880? – 928) lett – látását, idegenkezűség révén, csak uralma megdöntésekor veszítette el. Utóda mindkét poszton a német párt régi támogatója, I. Friauli Berengár lett.

9 Berengar_I_of_Italy

I. Friauli Berengár (845? – 924)

Formosus pápa hányattatásai sem értek véget. Darabszám szerint mérve kései utódja, III. Sergius (860? – 911) rokonszenvezett a hullazsinat döntéseivel. VI. István síremlékére Formosust elítélő feliratot vésetett. Cremonai Liudprand (920? – 972?) történetíró szerint újra előhozatta és újból meggyalázta Formosus holttestét.[13] A beszámoló hitelét gyengíti, hogy ugyanannak a három ujjnak az eltávolításával vádolja, mint amelyeket VI. István már büntetésből levágatott. Cremonai Liudprand III. Sergius ellenpártjához tartozott.
De ez mégis új korszak, új harc. A sötét X. század hajnalán vagyunk.


[1] http://www.academia.edu/3525120/The_Body_of_Pope_Formosus

[2] http://www.newadvent.org/cathen/01156a.htm

[3] http://www.papalencyclicals.net/Councils/ecum08.htm

[4] http://lexikon.katolikus.hu/F/filioque.html

[5] http://www.newadvent.org/cathen/12426a.htm

[6] History of the City of Rome in the Middle Ages, vol. 3

[7] Kulcsár Zsuzsanna: Rejtélyek és botrányok a középkorban (1984)

[8] Boretius, Alfredus, ed. (1883). “VII. Hludowici Pii Capitularia 814-837”. Monumenta Germaniae Historica: Capitularia regum Francorum I (in Latin). Hannover: Societas Aperiendis Fontibus Rerum Germa. p. 279.

[9] http://www.newadvent.org/cathen/06139b.htm

[10] Annales Fuldenses

[11] Formosus pápa

[12] Le concile de Ravenne en 898 (La rehabilitation du pape Formose)

[13] Cremonai Liudprand művei

Advertisements

4 responses to “Császárok, pápák és a Fiútól

  1. Jézus-Mária, Szent József! Ez azután kemény olvasmány volt! Még mindig jojóznak a szemeim tőle. 🙂

    Kedvelik 1 személy

  2. Visszajelzés: Hiénákról | SUNYIVERZUM

  3. Visszajelzés: I. Nagy Szent Fotios és kora kereszténysége | SUNYIVERZUM

  4. Visszajelzés: X. századi sötétségek: Taksonytól Telemannig | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s