VIII. Henrik örökségei

Akhab_Nabot

Akháb és Nábót

1532. március 31-én az obszerváns szerzetes, William Peto, a 16 éves Véres Mária gyóntatója, Greenwichben, eget-földet rengető húsvéti homíliájában Nábót szőlőjéről beszélt:
15Mikor pedig meghallotta Jézabel, hogy megköveztetett Nábót és meghalt, monda Jézabel Akhábnak: Kelj fel és foglald el a Jezréelbeli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart néked pénzért oda adni; mert nem él Nábót, hanem meghalt.

1 Chiostro_di_ognissanti_francescane_William_Peto

William Peto (1485? – 1559?)

16És mikor meghallotta Akháb, hogy Nábót meghalt, felkelt Akháb, hogy lemenjen a Jezréelbeli Nábót szőlőjébe, és azt elfoglalja.
17Akkor szóla az Úr Thesbites Illésnek, mondván:
18Kelj fel, és menj Akhábnak, az Izráelbeli királynak eleibe, aki Samariában lakik, ímé ott van a Nábót szőlőjében, amelybe lement, hogy azt elfoglalja;
19És szólj néki, ezt mondván: Így szól az Úr: Nemde megölted-é és nemde el is foglaltad-é? És szólj néki, mondván: Ezt mondja az Úr: Ugyanazon a helyen, ahol felnyalták az ebek Nábót vérét, ebek nyalják fel a te véredet is!

IKir.21[1]

Nem rejtette véka alá a párhuzamokat. Nábót a „szőlőjétől megfosztott” angol szerzetesség, Akháb († Kr.e. 845) VIII. Henrik, Jézabel (Kr. e. IX. sz.) Boleyn Anna (1501 – 1536), és ki más is lenne Illés (Kr. e. IX. sz.), mint ő maga.

2 Font

VIII. Henrik (1491 – 1547) keresztelőmedencéje

A jelenlévő VIII. Henriket szíven ütötte a horrorisztikus jövendölés. A templom nem volt ismeretlen a számára, többek közt itt keresztelték. William Peto a világi élet hívságaitól távol, megalkuvások nélkül élte szigorú obszerváns életét, szent életűként néztek fel rá. A misét követő heves szóváltásuk után VIII. Henrik ugyan börtönbe vetette, de babonás félelem tartotta vissza attól, hogy megölesse a szerzetest. Robert William Chambers (1865 – 1933) feltételezi, hogy a szerzetes megfenyegette a királyt a következményekkel[2], de ez nem valószínű. A biblikus hasonlat és a szerzetes személye önmagában is hátborzongató lehetett VIII. Henrik számára. Vannak, akik a szentbeszédet 1535-re datálják[3], de ez kizárható: az év végéig kiszabadult szerzetes addigra már az akkor katolikus Antwerpenben járt.

3 borgm

Dommershuijzen (1842 – 1928): Antwerpen kikötője

Mire elérkezett VIII. Henrik halálának ideje, az 1536-os lovagi tornán elszenvedett súlyos lábsérülése, melyből sohasem távolították el a csontszilánkokat, és a király emiatt rendszeresen őrjöngött a fájdalomtól, hatalmas, bűzlő fekéllyé fertőződött.

8 Metsys_1545

Metsys (1508 – 1556?): VIII. Henrik 1545-ben

Amikor temették, bárhogy is vigyáztak, a már lezárt koporsóból előcsordult és a földre freccsent egy kevés véres váladék. Abban a pillanatban beteljesültnek tartották Peto próféciáját.[4]
A király krónikus elhízása, ami nélkül a kínos jelenetre nem került volna sor, szintén a tornán elszenvedett fejsérülésére visszavezethető.[5]

Nem fokozom a rettenetet Hódító Vilmos (1028 – 1087) hasonló esetének részletezésével.

Akár a felpuffadt holttest okozta, akár a koporsóra helyezett VIII. Henrik-hasonmás, vagy egyéb, súlyos díszítések, a koporsó, melyet éjszakára éppen Peto egykori kolostorában, a Syon House-ban helyeztek el, megsérült, és ereszteni kezdett. Megtalálták annak a javítómunkásnak a visszaemlékezését, aki összefoldozta a koporsót. A levet egy kutya nyalogatta fel…[6] Már ha hihetünk. Túl nagy a csábítás a tódításra.

4 hviiivault

Baloldalon VIII. Henrik összetoldozott koporsója. Mellette Jane Seymour (1508 – 1537), I. Károly (1600 – 1649) és Anna királynő (1665 – 1714) egyik gyermekének koporsója. A Windsori Kastély Szent György-kápolnája

De mi történt magával a szerzetessel? 1539-ben egy régi angliai joggyakorlat, a bill of attainder [7] hatálya alá helyeztek – ennek alkalmazásakor a főbenjáró felségsértőket megfosztják a bírósági vizsgálat jogától. Ám ez nem érintette a vagyontalan Petót, aki éppen Rómában tartózkodott. A rendeletet kiterjesztették a Tudor-kor egyik legkalandosabb életű ellenállójára, Reginald Pole-ra is, aki szintén katolikus érdekek előmozgatója volt. A két szigorú aszkéta életútja még több alkalommal összekapcsolódott. (Maga Pole sem tartózkodott angol felségterületen – Rómából távozva Barcelonában volt – , de neki volt veszítenivalója: különböző ürügyekkel a családját kiirtották.[8]) Mikor Campeggio bíboros (1471? – 1539)  meghalt, aki az egyházszakadás idején pápai legátus és Salisbury címzetes püspöke volt, III. Pál pápa (1468 – 1549) a püspöki székbe Pole-t tette volna, aki ezt visszautasította, így azt képletesen Peto foglalta el.


5 Mary I

Véres Mária (1516 – 1558)

 Amikor Véres Mária 1553-as trónra lépésével elérkezett az idő, hogy Angliát visszavezessék a katolicizmus „védőszárnyai” alá, a királynő és leendő apósa, V. Károly római császár (1500 – 1558) késleltette Pole hazatérését. Túl korainak tartották, hogy újból pápai legátus tegye Anglia földjére a lábát. Erre csak Véres Mária és II. Fülöp (1527 – 1598) házasságkötése után, 1554-ben került sor. Véres Mária a bosszú kegyetlen és hosszú sorozatát csak két évvel trónra lépése után indította el.valaszto

6 Cardinal_Reginald_Pole

Reginald Pole bíboros (1500 – 1558)

A VIII. Henrik vallási „reformjaiban” felelős Thomas Cranmer Canterbury-i érseket (1489 – 1556) börtönbe vetette, majd 1556-ban máglyahalálra ítélték. Előbb rendeleteket aláíró jobb kezének megégetésével kínozták meg. Utódja Reginald Pole lett. Előtte két nappal azonban, laikus lévén, pappá is kellett szentelni.
A szangvinikus IV. Pál pápa elhatározta, hogy kiűzi a spanyolokat Nápolyból. Ezzel óriási felfordulást idézett elő, a Spanyolországgal éppen a legszorosabb szövetségben álló Angliával is konfliktusba került.

7 Paul_IV

IV. Pál (1476 – 1559)

Visszahívta Pole-t, és elmozdította érseki hivatalából. Hamar meggyőzték, hogy ezzel nagy hibát követett el. Presztízsveszteségnek tartotta volna restaurálni Pole-t, helyette Petót nevezte ki, amit a királynő élesen helytelenített. A pápának megírta, hogy a John Capon († 1557) halálával immár ténylegesen is rendelkezésre álló Salisbury-i püspöki széket ajánlotta fel Petónak, aki azt hanyatló egészségi állapotára hivatkozva visszautasította. A pápa által küldött bíborosi kalapot nem engedte átadni Petónak, és elfogatta a küldöttet. Ám röviddel ez után a királynő is meghalt, rá tizenkét órán belül Pole is. Peto szintén nagyon hamar követte őket a sírba, bár elhalálozásának körülményei nem ismertek pontosan. Amikor a bíborosi kinevezése körüli megalázó hercehurca folyt, egyesek szerint a londoni csőcselék agyonkövezte; ez mindenesetre nem történhetett meg vele Párizsban, ahová mások szerint menekült – ami viszont egészségi állapota miatt valószínűtlen.


Jézabel lánya, Athália († Kr.e. 836) folytatta anyja hagyományait a zsidó nép kegyetlen elnyomásában és a mózesi hit üldözésében. Gyászos történetének számos feldolgozása közül hallgassuk meg Händel oratóriumából azt a részletet, amikor rémálmok gyötrik, és a véres jóslatot mintha magára vonatkoztatná jeges rémületében:


[1] Királyok könyve…

[2] Morus

[3] The history and antiquities of Syon monastery…

[4] Peto húsvéti szentbeszédéről

[5] VIII. Henrik elhízásának kórisméje

[6] VIII. Henrik halála és temetése

[7] bill of attainder

[8] Pole bíboros

Reklámok

One response to “VIII. Henrik örökségei

  1. Áhh, szóval Véres Máriának köszönhetjük a pub-ban a Bloody Mary-t…

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s