Oroonoko

Why I wish, I wish, I wish I was a man?

Miért vágyom úgy rá, hogy férfi legyek?

Aphra Behn[1] Thomas Southerne[2]: Oroonoko

Rövid bevezetőként fussuk át a két szerző szerepét Purcell (1659 – 1695) életművében. Élete utolsó éveiben Purcell figyelme a színház felé fordult. Számtalan hosszabb-rövidebb kísérőzenét és betétet írt különféle színművekhez, és ezek Purcell máig tartó népszerűségének biztos alapjai: legalább egy-egy dalt vagy kettőst a legtöbbjükből rendszeresen előadnak.[3] Egyik legtöbbször megzenésített szerzője az akkor még fiatal ír drámaíró, Southerne volt.[4]

1 Southerne

Thomas Southerne (1660 – 1746)

Aphra Behn (1640 – 1689)

Aphra Behn (1640 – 1689)

Ezek a megzenésítések:

  • Sir Anthony Love Or The Rambling Lady Z588 (Sir Anthony Love, avagy a facér hölgy, 1690)
  • The Wives’ Excuse -or- Cuckolds Make Themselves Z612 (Asszonyok mentsége, avagy magadat szarvaztad fel, 1691)
  • The Maid’s Last Prayer -or- Any Rather Than Fail Z601 (A leány utolsó imája, avagy bármit, csak bukást ne, 1693)[5]

Purcell Southerne Perzsa hercegét nem dolgozta fel, de kísérőzenét komponált Crowne (1641 – 1712) Perzsa hercegnőjéhez.

Southerne mai szóval dramaturg is volt, ezen belül más szerzők műveit is átdolgozta. Így például átírta Dryden (1631 – 1700) darabját, melyet Purcell feldolgozott:  Cleomenes, the Spartan Hero Z576 (Kleomenes, a spártai hős, 1692). Az átdolgozások általában a felfrissítés, vidámítás céljait szolgálták, de Southerne ahol tehette, menekült a kényszeres jókedvtől. Súlyt helyez a nők kizsákmányolt helyzetének bemutatására.[6] Southerne átdolgozásai közül a legfigyelmreméltóbbak az Aphra Behn (1640 – 1689) műveiből készült színdarabok. Aphra Behn 1688-ban írt novelláját, The History of the Nun, Or The Fair Vow Breaker (Az apáca története, avagy a szép esküszegő), Southerne The Fatal Marriage, or the Innocent Adultery (A végzetes házasság, avagy az ártatlan házasságtörés) címen vitte színre, amihez Purcell 1694-ben írt zenét (Z595). Purcell élete utolsó évében írt duettet az Oroonoko című Aphra Behn-átdolgozásához: “Celemene, pray tell me” („Celemene, könyörgöm, mondd el”).

A friss, vidám hangulatú betétben Purcell többször is a zenei „festés” eszközéhez nyúl. Élete legemlékezetesebb kísérőzenéjének, az 1695-ben komponált Abdelazernek (Z570) a szövege is Aphra Behntől származik.

De térjünk rá az angol irodalom egyik legkülönösebb figurájának, Aphra Behnnek az életútjára. Ma már senki nem tudja biztosan a származását. Maguk a találgatások is költőien csengenek. Egy változat szerint anyját Amy Amisnak hívták[7], egy másik szerint apját John Johnsonnak[8].

7 lord-willoughby-of-parham

Francis Willoughby (1613? – 1666)

Egy elfogadott feltételezés szerint Johnson vezetéknevű atyja borbély volt, aki bensőséges kapcsolatban állhatott Francis Willoughbyval, Parham lordjával. A lord Johnsont 1663-ban főhadnagyként egy angol cukornádültetvényre küldte Suriname-ba az Oroonoko folyó partjára. Johnson meghalt az úton, és családja, minden bizonnyal Aphra Behn is, több hónapra ottragadt. Ott ismerkedett meg egy néger rabszolgavezetővel, és az ott tapasztaltakról írta meg 1688-ban kalandos beszámolóját (regényről abban a korban még nem beszélhetünk) Oroonoko címmel.[9]

3 Behn_Oroonoko_title_page_1688

4 john-gabriel-stedman-1744-1797

John Gabriel Stedman (1744 – 1797)

A Suriname-i cukornádültetvény urai különösen hírhedtek voltak a rabszolgák rovására elkövetett borzalmaikról. Egy jóval későbbi lázadásról és annak embertelen megtorlásáról The Narrative of a Five Years Expedition against the Revolted Negroes of Surinam (A fellázadt Suriname-i négerek elleni öt éves expedíció elbeszélése, 1796) címen John Gabriel Stedman írt illusztrált beszámolót.[10] Benne látható a büntetésnek ez a kegyetlen módja:

5 Surinam

6 Blake_after_John_Gabriel_Stedman_NarrativeErre Blake (1757 – 1827) leírhatatlan ábrázolása ráerősít. A mellékelt kicsinyített kép megtekintéséhez nagy bátorság kell, akkor is, ha az ábrán látható büntetés ebben a formában nem képzelhető el.

Aphra Behn műve a rabszolgák és nők kizsákmányolása elleni emelkedett vádbeszéd. Hazatérése után 1664-ben Aphra Johnson feleségül ment Johan Behn német vagy holland kereskedőhöz. A kereskedő egyes vélemények szerint matróz is volt, és a visszaút alkalmával ismerkedett össze Aphrával.[11] Mások szerint Aphra találta ki az alakját, hogy megerősítse társadalmi státusát.[12]  Emellett szólna az is, hogy Behn rövidesen elhunyt. Egy másik forrás azt állítja, Aphra anyja szoptatósdajkája volt egy előkelő kenti család sarjának, Thomas Culpeppernek[13], aki később bevezette Aphrát az udvarba. Hogy mi szövődött közte és a nagy természetű II. Károly (1630 – 1685) között, nem tudjuk, mindenesetre az 1665 és 1667 között a víziutak ellenőrzéséért vívott II. angol-holland háború idején Aphra Behnt a király által küldött kémnőként Antwerpenben találjuk.

Dutch Attack on the Medway, June 1667

Soest: Holland támadás Medway-nél 1667 júniusában

9 Thomas_Scot_regicide

Thomas Scot

Megbízatása nem volt éppen érdektelen. Az ötvenkilenc királygyilkos egyikét, Thomas Scotot 1660-ban végezték ki aktív szerepéért I. Károly (1600 – 1649) megölésében. Fia, William az angol emigránsok vezéralakjai között volt, aki kettős ügynökként vagy másként késznek mutatkozott együttműködni az angol kormánnyal egy királyellenes összeesküvés feltárásában. Aphra feladata az lett volna, hogy a bizalmába férkőzve kipuhatolja szándékai komolyságát.[14] Mások szerint azonban Aphra Behn egészen más ügyben kémkedett, és a feladatot éppen azért vállalta, hogy korábbi szeretőjét, William Scotot ismét elfogadtassa az udvarral.  Hiába, a kémtörténetek a valóságban sem egyszerűek.[15] Megbízatása alatt a fedőneve Astraea volt, amit aztán annak befejeztével művésznévként is használt egy ideig. II. Károly, bár közismerten halogatta a kifizetéseket, feltehetőleg jobbnak látta Aphra Behnt Antwerpenben felejteni, akinek még a visszaútra sem volt pénze. Kölcsönkért, eladósodott, és miután vagy egy évig hiába könyörgött pénzt a szolgálatai és költségei fejében a királytól, az adósok börtönében kötött ki. 1669-ben aztán egy ismeretlen jótevő kiváltotta fogságából. A korábban is írogató Aphra Behn ezután kizárólag írásból élt, korában szokatlan módon. Sajnálatos módon a megélhetést modern értelemben kell vegyük: a történtek dacára a király és a tory párt tántoríthatatlan hívének mutatkozott, legalább öt darabja nyílt whig-ellenes kurzusdarab (a színházi közönség nagyrészt tory-szimpatizánsokból állt), és ódát zengett a királyhoz.[16]  Egyszer csúnyán túllőtt a célon. A protestáns James Scott, Monmouth első hercege (1649 – 1685), II. Károly fattya whig szimpatizáns volt, és ilyenként színészeivel karöltve pellengérre állította. Ám a király atyai érzelmeket táplált házasságon kívüli gyermeke iránt, így a gúnyolódó kompániát legott őrizetbe vették.[17]

10 Galloche (24 August 1670 - 21 July 1761) Fontenelle

Galloche (1670 – 1761): Fontenelle (1657 – 1757)

Élete utolsó évében viszont valami valóban hasznosat tett, ami érthető, hiszen egy évvel vagyunk a politikai életművét keresztülhúzó Dicsőséges Forradalom után. Elfordulva a napi csatározásoktól A Discovery of New Worlds (Új világok felfedezése) címmel lefordította Fontenelle  alapművét, az Entretiens sur la Pluralité des Mondes-t (Beszélgetések a világok sokaságáról, 1686), de hozzá vallásos szellemiségű előszót írt, ami bizonyára nem tetszett volna Fontenelle-nek.

11 Fontenelle

A Westminster Apátságban temették el.[18]

12 behn_aphra

“Itt fekszik előttünk a bizonyíték, hogy az elmeél sem elég védelem a halandóság ellen.”

Pár nappal a halála után egy névtelen szerző elégiát jelentetett meg róla, melyben – a Dicsőségteljes Forradalomra tekintettel, amikoris kimondták a trón „megüresedését”, enyhén pikánsan – a szerző felteszi a kérdést:

“Who now shall fill the Vacant Throne?”

„Ki tölti be az üres trónt?”[19]


[1] http://www.britannica.com/EBchecked/topic/58760/Aphra-Behn

[2] http://www.britannica.com/EBchecked/topic/556935/Thomas-Southerne

[3] http://www.lmconsult.com/xp_in.html

[4] színdarabok

[5] http://quod.lib.umich.edu/e/eebo/A60964.0001.001?view=toc

[6] Négy házasságdráma a restauráció korából

[7] Arlene M. Stiebel esszéje

[8] http://www.theatrehistory.com/british/behn001.html

[9] Aphra Behn: drámaíró és kém

[10] Dustin Kennedy esszéje

[11] Janet Todd (sz. 1942): Aphra Behn titokzatos élete

[12] http://www.enotes.com/topics/aphra-behn

[13] Robert Lawson-Peebes

[14] http://www.poemhunter.com/aphra-behn-2/biography/

[15] Albert C. Baugh

[16] Behn ódájáról

[17] W.R. (Bob) Owens

[18] http://www.poemhunter.com/aphra-behn-2/biography/

[19] http://writersinspire.podcasts.ox.ac.uk/content/who-aphra-behn

Reklámok

One response to “Oroonoko

  1. Visszajelzés: Térj vissza, Astrea | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s