Félistenek eledele, a pizza

1 celer_roman_loaf_as_pizza-300x180

Túlsütött pizza. Herculaneum, Kr.u. 79

Heus! Etiam mensas consumimus!

Vergilius (Kr.e. 70 – Kr.e. 19): Aeneis, VII.

“Ejha, megesszük az asztalt is!”

Lakatos István (1927 – 2002) fordítása

A pizza szó egy 1907-es olasz etimológiai szótár szerint a tájnyelvi pinza, összeszorítani vagy ütni szóból ered (ahogy a palacsintát vagy a lángost készítik); mások a középkori görög süteményből, a pittából vezetik le, amely a mi pite szavunknak is ősatyja; a távolból felsejlik a pita, kerek, kovásztalan kenyér. Az étel maga a jelek szerint perzsa eredetű: Kr.e. 500 körül ottani katonák kerek pajzsukon tésztát sütöttek, majd arra datolyát és sajtot tettek (az ananásznál biztos jobb…).
De az odafigyelő olaszt nem lehet megtéveszteni ilyen gyerekes próbálkozásokkal.
A trójai háború elvesztése után az üszkös romokból, a görögök bosszúja elől Aeneas atyját, Anchisest a vállán cipelve menekül, miközben fia, Ascanius a lábába csimpaszkodik. A férfisors megrendítő metaforája, a felelősség az előttünk és az utánunk járó generáció iránt, művészettörténeti “alapélmény” a kezdetektől. Első képünk egy kb. Kr.e. 470-ben készített vázát mutat.2 Aineias_Ankhises_470_BC kb

3 Flight_from_Troy_by_Federico_Barocci 1598

Barocci (1526? – 1612): Menekülés Trójából (1598)

Bernini (1598 – 1680) 1618-19-ben készített szobrán, hogy a jelkép értelme iránt semmi kétségünk se maradjon, az agg Anchises az ősök hamvait tartalmazó szelencét tart az egyik kezében, rajta a védelmező penatok alakjaival.

4 aeneas-anchises-ascanius


Vergiliusnál Ascanius másik neve Iulus. Halikarnassosi Dionysios (Kr.e. 60?  – Kr.e. 7?) történetíró és szónoklattanító eltérő álláspontja szerint Iulus Ascanius fia (és a trójai menekülés előtt Ascanius neve Euryleon). Akárhogy is, Julius Caesar (Kr.e. 100 – 44) családi hagyományra hivatkozva Ascanius (és így Ascanius atyai nagyanyja, Venus) leszármazottjának tekinti magát.


5 Rocks_of_the_Strophades_engraving_by_William_Miller_aft_H_W_Williams

6 Harpies

Perreer (1590 – 1650): Aeneas harca a hárpiákkal

Aeneas megsérti a hárpiákat Strofades szigetén, akik ezért átkot zúdítanak a fejére (III.):

»Nem pirul orcátok? hogy elorzott állatainkért
 Ránttok kardot? Láomedontiadák! s meg akartok
 Hárpia-népet, bennünket, kergetni hazánkban?!
 Nos, halljátok hát szavamat, szivetekbe vegyétek:
 Mit Phoebusnak Atyánk, az örök, mit Phoebus Apolló
 Mond nekem, azt furiák feje én, mondom ma tinektek.
 Nemde Itália országát igyekeztek elérni? –
Jó, italus kikötőkbe, a szél szárnyán, el is értek;
 Ámde e jogtalan öldöklésetekért falat addig
 Ott nem emelhettek, míg éhségtekben az asztalt
 Meg nem rágjátok s fel nem faljátok ebédre.«

7 Cortona

Cortona (1596? – 1669): Aeneas partra száll a Tiberis szájánál

“Nagy búsultodban, ha egy elhagyatott folyamágnál,
Fogsz a fenyéren, a tölgyek alatt majd látni egy emsét,
Jókora hószínűt, amely épp harminc fiat ellett,
És emlőin ezek hószínűek valahányan,
Ott lesz városod, ott – bajaid végén – menedéked.
És az az asztalevés, ez a rémjóslat se ijesszen:
Majd lel a sors kiutat, ha pedig hívod, jön Apolló.”

(Helenus, III. könyv)

8 Latium

Római relief a II. századból

Mikor a Tiberis szájánál a sereg partra száll, egy tölgy alatt étkezéshez készülnek (VII.)…

Aeneásszal a fő vezetők meg a bájos Iúlus
 Közben egy égre törő, terebély fa alá telepednek
 S torhoz készülnek, tönkölyből tészta terítőt
 Téve a gyepre az étel alá – Jupiter maga súgta –
És e Cerés-aljat termése tetézi a tájnak.
 Majd miután már minden mást felfaltak, e szűkös
 Lángos-alapra, Cerés-kéregre kapatta az éhség
 Elszánt fogsoruk és a karéjt a kezek le-letörték,
 Falva a fölnegyedelt, vékony, sors-adta lepényből.
 “Ejha, megesszük az asztalt is!” – szól erre bohókás
 Hangon Iúlus s elhallgat. S ez volt a legelső
Jel, hogy a baj tovaszáll; mit hall és felfog az apja
 És ismétli, igen bámulva az égi hatalmon.

Úgy olvassuk, hogy a pizza születésének vagyunk tanúi… Mely több egyszerű ételnél: más “szent eleségekhez” hasonlóan spirituális beteljesülése az isteni akaratnak, és “legelső jel, hogy a baj tovaszáll”.
Nem véletlen, hogy a fa, amely alatt az ünnepi pillanat beköszönt: már láttuk, hogy a tölgy az erő jelképe, de az Aeneis is tisztelettel adózik lakójának, az “aranyágnak”  vagy fagyöngynek, ami nélkül Aeneas nem bocsátkozhatna le atyja szelleméhez az alvilágba. Ott Anchises nem említi az asztalt, Aeneas különös módon mégsem a hárpiák bosszújára emlékszik, hanem atyja jóslatára, amelyről mi máshonnan nem tudunk:

 “Légy üdvöz – folytatja legott -, ó, végzetem-adta
 Föld, valamint üdvöz legyetek hű trójai szentek:
 Itt házam s a hazám. Hiszen Anchísés maga mondta,
 Most jut eszembe, jövőm titkán felfedve a fátyolt:
»Hogyha, szülöttem, majd idegen partokra vetődvén,
 Rávesz az éh, étel fogytán megrágni az asztalt,
 Bízni ne szűnj, fáradt fölibéd hajlék hajol akkor,
 Ám ne feledd, falakat vonván, sánccal sem övezni.«
Hát ez volt az az éh; ez várt még minket utolszor,
 S most bajaink végére mutat – – –


további forrás: http://www.etymonline.com/

Reklámok

4 responses to “Félistenek eledele, a pizza

  1. A kedvenc libanoni-palesztin éttermünk:

    http://thepitastop.com/

    Kedvelik 1 személy

  2. Sosem gondoltam volna, hogy a pizza a baj tovaszállását hozza el. Persze, amilyen pizzákat manapság a gyorséttermekben hozzánk vágnak…

    Érdekes etimológiai forrásokat említenek a pizza szóra akár a Wkipedia-n is:

    http://en.wikipedia.org/wiki/Pizza

    Kedvelik 1 személy

  3. KÖSZ! 🙂 Ez a gaetai feljegyzés megrendítő!

    Kedvelés

  4. Visszajelzés: Oltalmazó istenek és behatolások | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s