Küzdelmek Vergiliusszal

 Sunt lacrimae rerum

Van a tárgyaknak könnyük. Érzem olykor,
hogy sírnak a szobámban nesztelen;
sötétedő, sejtelmes alkonyokkor
bús lelküket kitárják meztelen.

Babits Mihály (1883 – 1941)

Vergiliust (Kr.e. 70 – Kr.e. 19) fordítani ha nem is lehetetlen, mindenesetre reménytelen. A raffinált eszközök, melyeket alkalmaz, észrevehetők, de visszaadni nem lehet. A formai kötöttségek betartása természetesen általános gyötrelme minden fordítónak, ha jó arcot is vág hozzá. Ám itt speciális nehézségeket támaszt a lefordítandó szöveg. Lássunk erre néhány példát.


Vergilius számos olyan nyelvi fordulatot alkalmazott, amelyek később a retorika tudományába mint trópusok (szóalakzatok) olvadtak bele, ám jelentős helyiérték-változással. Míg eredetileg ezek az irodalmi fordulatok az ősi népművészeti hagyomány lecsapódásai voltak, ez a hangulati elem az újabb kori használatuk során teljesen eltűnt, így a régi irodalom ilyen fordulatait a fordításokban jóformán reménytelen megjeleníteni. Ilyen fordulat a Vergilius által sűrűn alkalmazott hendiadys (görög en dia duoin, kettő által egy). Ebben egy jelzős szerkezet szorosan összekapcsolódó két tagja (esetleg: három! – hentriadys) szétválik, és mellérendelő értelművé válik, felsorolásszerűvé. Formailag a két szót így gyakran “és” köti össze, de ennek hiánya nem ok arra, hogy ne ismerjük fel a szerkezetet. Népies megfogalmazásokban ma is találkozunk vele. “Mondd, nem fáztál az erdőn át jövet?” – erre mondhatjuk közönségesen: “nem, nagy kendőt viseltem”. Kicsit erősítve: “kendőt viseltem, méghozzá nagyot”. Akkor szakad hendiadysszá, ha így mondjuk: “kendőt viseltem és nagyot”. (Halljuk meg benne gyerekek szóhasználatát.)

1 Bugonia_Lyon 1517

Bugonia, avagy méhek őstermődése tehéntetemből. Vergilius: Georgicon IV., Lyon, 1517

pateris libamus et auro

we offer from bowls of gold
Henry Rushton Fairclough (1886 – 1937) fordítása

Mint aminőt aranyos csészéből hinteni szoktunk
Lakatos István (1927 – 2002) fordítása

Georgikon II.

Látjuk, egyik fordító sem meri megragadni a kifejezést: hintettünk csészéből és aranyból. Az “arany” Vergiliusnak éppúgy kultikus szava, mint a “könny” – zsurnaliszta módon azt mondhatnánk, ha Ady (1877 – 1919) “Vér és arany”, akkor Vergilius “Könny és arany”.

imperio premit ac vinclis et carcere frenat

And sounding tempests in dark prisons binds
John Dryden (1631 – 1700) fordítása

Birkózó szelet és viharos zivatart ide zárva
Lakatos István fordítása

Aeneis I.

Itt a “láncba és rabságba”, azaz a “rabláncba” szó hendiadysba olvadásával nem küszködött a két fordító. John Dryden szabad, de beleérző Aeneis-fordítása külön ínyencség: az angol nyelv kevéssé alkalmas az időmértékre, így egy merész fordulattal rímes formába öntötte.

molem et montes altos

with mountain loads

nagy hegyeket

(ugyanott, ugyanők)

Aeolus (Aiolos) nem elégszik meg a lázongó szelek barlangba zárásával, rájuk hegyeket gördít, azaz hendiadikus megfogalmazással: tömegeket és magas hegyeket (“magas hegyek tömegét” helyett). Mestereink ismét diszkréten megkerülik a nehézséget.
A hendiadys későbbi irodalmi művekben, például Shakespeare-nél (1564 – 1616) tömegesen, “megszelídül”: két azonos stílusértékű szó kapcsolódik össze olyanképpen, hogy jelentésük az legyen, mintha csak egyiküket alkalmaznánk: the slings and arrows of outrageous fortune (balsorsa minden nyűgét s nyilait).


2 Book-I-lines-418--Aeneas-and-Achates-outside-junos-temple-Louvre-edited

Aeneas és Achates a carthagói Juno-templom reliefje előtt

Vergilius, a világosság, napfény és arany “mediterrán” mestere nem törekszik homályosságra, egy nagyon fontos helyen mégis az az érzésünk támadhat, ezt a könnyes “arany sort” (Aeneis I.418.) kifejezetten szeretett római népének szánta:

sunt lacrimae rerum et mentem mortalia tangunt

Ennek jelentése ugyanis, a latin nyelv szent és szeretetreméltó tömörségének hála, kétféle. Nyersen:
1) Könnye van a dolgoknak, és megérintik a halandó elmét
2) Könnyünk van a dolgokért…

Lakatos István és a magyar hagyomány az első értelmezés fele húz:

Mert van a tárgyaknak könnyük: szánják a halandót.

Az angolszász fordításokban inkább a másodikra hajlanak. Joggal, mert a szövegösszefüggésnek ez felel meg inkább. A karthagói Juno-templom falán Achates és Aeneas a trójai háború hőseit látja meg, akik akkor már a dicsőséges történelemhez tartoznak, amelyet ők is át- és túléltek. Már segítő barátok között, biztonságban vannak, “könnyük van” azokért, akik az életüket áldozták, és puszta domborműveikért is. Az első, “schopenhaueri” értelmezés könnyen a romantikus “szenvedő világ” érzésébe csaphat át. Liszt (1811 – 1886) a Zarándokévek III. kötetében (1877) egy újabb fordulattal a magyar sorstragédia megjelenítésére talál vele alkalmat:

Advertisements

2 responses to “Küzdelmek Vergiliusszal

  1. Visszajelzés: Gorillák, bundájuk, csontjaik | SUNYIVERZUM

  2. Visszajelzés: Csendünk | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s