A szegénység elvi kérdései

serleg– Meglepődtem – tekintse, felség, önfelmagasztaló stílusfordulatnak ezt a szokatlan szót egy determinisztikus életű vezérkari főnöktől – , mennyire gyors és könnyű győzelmet arattunk a nálunk jóval hatalmasabb Vesztfália felett. Kincstáros úr?
– Visszafizettük a hadikölcsönt és kamatait Pomerániának, elvégre úriemberek vagyunk. Fennmaradó bevételünk meghaladja felséged öt évi jövedelmét, és a további éves jövesztés jócskán felülmúlja a korábbi sajátunkat. Érdeklődve várom a főalamizsnás terveit.
– Érlelt, sok százados hagyományunk a királyné kegyes feladatául írja elő a szegények alkalmankénti istápolását. A királyi felség decens távolmaradása nyilvános eseményekről továbbra is kívánatos. A szegénységet mint a megélhetés és élet hajtóerejét felszámolni végzetes hiba lenne; csak nézzen hernyószerűen felpuffadt testemre, renyhe vázizomzatomra, felség: ide vezet a jólét. Más kérdés, természetesen, és tüzetesebb vizsgálata nem feladata tanácskozásunknak, mennyire kártékony hatása lenne egy életerős, ügybuzgó és szegény alamizsnásnak a költségvetésre. Ugyanebből az okból az adók csökkentését sem tartom helyes ötletnek, miniszter uram. Most erős a hadunk, elégedetlenségtől nem kell tartanunk. Az általános elpuhulás terelte karjainkba Vesztfáliát, ne viszonozzuk a Gondviselés ajándékát saját rút elpuhulásunkkal. Végtére is erkölcsi kötelességünk az örök béke fenntartása, és tisztelettel tartozunk a harcmezőn elfolyt vérnek. Jogos, megszenvedett birtokunk megoltalmazása az irigységtől és bosszútól kikerülhetetlenül ránk nehezedő feladat. De szóljon, miniszter úr, ha másképp látja.
– Tíz, száz, ezer szegénynek adott koldusgaras tíz, száz, ezer estét tesz vidámmá végtelen sok vidámmá tehető este helyett. Nézzék el járatlanságomat az alamizsnás úr életbölcseletében. Én sokszor tettem látogatást falvainkban, igaz, lóháton, és mindig úgy éreztem, egy árnyalatnyival kevesebb nyomor nem visszatartó, hanem ösztönző erő lenne országunk felvirágoztatásához. Mert hát ők, a szenvedők, nem az ország? Mi az, amit fel akarunk virágoztatni, alamizsnás úr? De ha nem is jutunk dűlőre, egyet biztosan tudhatunk: ha a törvényeink igazságos végrehajtásával megszerzett pénzt a magunk, barátaink, családjaink, szeretőink felvirágoztatására fordítjuk, nincs az a nemes cél, amit ezen a módon betölthetünk.
– Ne szerénykedjék, miniszter úr. Rendőrprefektusi napi tapasztalatból mondhatom, Ön kitűnő ismerője és ismertetője azoknak a névtelen felforgató iratoknak, amelyeket rendszeresen begyűjtünk, és amelyek ügyében a legnagyobb diszkrécióval eljárunk. Ám ha nem tévedek, a felség ajka szélének rebbenése fáradtságról tanúskodik. Méltó tehát mihamarabb berekesztenünk tanácskozásunkat.

http://index.hu/tech/2015/02/06/40_millioert_napsutest_hoznak_az_eskuvore/

Reklámok

5 responses to “A szegénység elvi kérdései

  1. Mit pekingi olimpia?! Már Brezsnyevék is így csináltak jó időt az 1980-as moszkvai olimpiára!

    Kedvelik 1 személy

  2. Komolyan? Félelmetes!

    Kedvelik 1 személy

  3. Már előtte is gyakorolták a fontosabb állami ünnepségek idején.

    Kedvelik 1 személy

  4. Visszajelzés: Kis tartalomjegyzék | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s