Elvakultak

Mondd meg nékem, te, akit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint aki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?

ÉnI:7

1 Diocletian

Diocletianus (245 – 313)

Diocletianus császár uralmának első 19 évében különösen türelmes volt a kereszténységgel. Nikomediai császári palotájával szemben impozáns keresztény bazilika állt, a római birodalom legelőkelőbb köreit átitatták a keresztények. (Türelme nem terjedt ki egyetemesen minden vallásra. A keresztényekkel szembenálló manicheusokat üldözte, de a Legyőzhetetlen Napot, a Sol Invictust imádó Mithras-kultuszt, amely sokáig baráti viszonyban volt a kereszténységgel, nem bántotta.)

2 Palace_of_Diocletian_in_Nicomedia

Diocletianus palotája Nikomediában

valaszto

Ám részben a keresztények kérlelhetetlensége miatt, részben birodalmi biztonsági megfontolások alapján előbb a katonaságot tiltotta el a kereszténységtől (a katonaság zöme Mithras-hívő volt, tehát nem kellett zendüléstől tartania), majd viharosabb jelenetekre került sor. Az említett bazilikát 303. február 23-án Diocletianus pretoriánusai dúlták fel, az oltárt lerombolták, a szent könyveket elégették.

3 20,000_martyrs_of_Nicomedia_(Menologion_of_Basil_II)

Húszezer vértanú halála a felgyújtott nikomediai bazilikában – II. Vazul császár (958 – 1025) menologionjból. A számot túlzónak mondhatjuk

A császár dekrétumot hozott: bizalmi állást, előjogokat visszavesznek a keresztényektől, a keresztények kötelesek átadni szent irataikat – de halálbüntetés nem fenyegeti őket. Mégis, már aznap kivégeztek egy keresztényt, aki letépte a rendelet egy kitűzött példányát. Az üldözés több hullámban végbement tíz éve alatt az első halottat még további tizenegy követte Palesztina területén. A nyugat-római területen halálesetről nem tudunk. A birodalom két felében két teljesen különböző magatartásformát láttak helyesnek az iratok átadásával kapcsolatban. Nyugaton egyszerűen a birtokukban levő eretnek és más vallásúak dokumentumait adták át, míg keleten, bár erre is látunk majd példát, a kemény ellenállás volt követendő. Emiatt számos püspököt kínoztak meg és vetettek börtönbe.

4 split-szent-doimus

Diocletianus mazóleuma Spliben – ma: Szent Domnius-katedrális

Az átadók voltak a traditorok, azaz árulók – az olasz traditore, angol traitor, áruló szó is innen ered – , de az átadás a tradíció szó alapja is. A traditor szó első szótagja az “át”; a folytatás az adást jelenti, egyben a dátum eredete is: “ekkor és ekkor átadva a hírvivőnek”. Többesszáma, a data az angolban is “átadott” ismereteket, adatokat jelent. (A magyar változat, az adat szépen mutatja fel ugyanezt a gondolatot.) Végülis mindegyikük alapja a szanszkrit dadati, ad szó. Ez aztán behatolt a világ számos nyelvébe keleten is, szlávokba, perzsába egyaránt.

Az üldöztetések enyhültével, de még annak ideje alatt az alexandriai egyház különös eréllyel fordult szembe traditoraival. Akik azonban szintén nem voltak tétlenek. Mensurius karthagói püspök egyenesen ideológiailag helytelenítette a túlbuzgó mártíromságot. Ő volt az első, akit megtámadtak az átadás vádjával, pedig ő szent iratok helyett (nyugati mintára) eretnek írásokat bocsátott a pogány hatóságok rendelkezésére. Halálát követően Caecilianus arkidiakónust, aki a mérsékeltek pártját erősítette, mielőtt a numidiai radikálisok feleszméltek volna, Aptunga püspöke, Felix karthagói püspökké szentelte. Óriási botrány tört ki, a radikálisok okkal vagy ok nélkül, mindenesetre bizonyíték nélkül Felixet traditorsággal vádolták, ami, álláspontjuk szerint, kizárja Caecilianus felszentelésének érvényességét. Ellenpüspököt állítottak, Maiorinust. 313-ban az ellenpüspök utóda Nagy Donatus lett, a radikálisok “fenegyereke”, aki a traditorok által kiszolgáltatott szentségeket, így a keresztséget is, érvénytelennek nyilvánította. (Traditornak akkor már azt tekintették, aki a mérsékelt párt híve.) Nagy Donatus (már neve is mutatja a szembenállást az átadókkal – jelentése: “adományozott”) Casae Nigrae-ben született, ez a mára már rég megsemmisült város a mai napig címzetes püspökség, Kyzikoshoz hasonlóan. Előbb Numidiában, majd a teljes észak-afrikai kereszténység körében viharos gyorsasággal terjedt a donatizmus, úgyhogy, amint Breznay Pál (1797 – 1839) református teológus lelkész A’ keresztyén eklézsiának historiájában  is megemlíti, a mérsékelt katolicizmus és a szélsőséges donatizmus Afrika-szerte párhuzamos egyházi felépítményt alakított ki. I. Nagy Konstantin császár (272 – 337) a Milánói ediktumot (313) követően a kereszténység életébe, tanaiba aktívan beavatkozó uralkodóként minden erővel kereste az egyezséget az afrikai radikálisokkal, és Donatus erre hajlott is volna, de végül a helyi érdekek és hatalmi ambíciók ettől eltérítették. A császár több nyugati zsinaton, többek között a 314-es Arelatei (Arles-i) Zsinaton elítéltette Donatust, heves üldözésbe kezdett, de ez csak még inkább feltüzelte a donatistákat. Szétszórt hívei (a circumcelliók, ház körül ólálkodók) katolikusgyilkos rablóbandákba tömörültek. Akiket elkaptak a bandából, vígan vállalták a legvadabb mártírhalált is. Ez odáig ment, hogy sokan közülük bérgyilkosokat fogadtak – saját maguk megölésére. A donatisták szövetkeztek a numidiai rómaellenes szakadárokkal. A következő császárok alatt is fennmaradt az ellenállás. Donatus külön teológiát állított fel annak bizonyítékára, hogy ők képviselik az igaz hitet Rómával szemben. Beállításában erre bizonyíték a Krisztus keresztjét vivő afrikai Kirenei Simon, és az Énekek Éneke mottóként idézett szövegrészéből is a Dél elsőbbségét olvasta ki. Mindamellett nézeteit nem tudta elfogadtatni a zsinatokkal. 347-ben a kietlen Galliába száműzték. Ott is halt meg, feltehetően 355-ben. Mozgalma azonban még évszázadokig fennmaradt. A donatisták ellen a szó fegyverével küzdött Szent Ágoston hippói püspök, Doctor gratiae (354 – 430) is. Csak a minden idők legnagyobb keresztényirtása, a VII. századi arab előnyomulás semmisítette meg őket.

6 Carle van Loo  (1705 – 1765) Augustine Donatists

Carle van Loo (1705 – 1765): Szent Ágoston találkozik a donatistákkal


7 caecilianA sors különös játéka, hogy az esős trópusokon élő ceciliafélék (féreggőtefélék) családja a tudományos nyelvben Coeciliidae, és a lábatlan kétéltűek rendjébe tartozik, mely angolul caecilian, a latin caecus, vak szóra alapulva, minthogy a törzsfejlődés nemcsak a végtagjaiktól, de – részben vagy egészben – a látásuktól is megfosztotta őket. Ugyanakkor sokan közülük hatásos méreganyagot verejtékeznek ki magukból kritikus megközelítőik ellen.


További források:

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s