És mégsem lapos a Föld

Aztán kilépett át egy szirtüregre,
     és engemet leültetett a szélén,
     s gonddal ő is mellém ereszkedett le.
 Szemem most felvetettem, szinte félvén
     látni, mint láttam Lucifert viszont, –
     s láttam – lábával éghez evickélvén!
 Hogy bámulást éreztem, és iszonyt,
     gondolja, ki tudatlan most se tudja,
     mily pontot hágtam át, és mily viszonyt.

Dante  (1265? – 1321): Isteni színjáték, Harmincnegyedik ének (A Föld középpontja)

Nézzük csak… Dante a Föld gömb alakjában hitt? a XIII-XIV. század fordulóján? És hol marad Kolumbusz Kristóf (1451? – 1506) hősies harca a Salamancai Egyetem geográfus professzoraival?
Intézzük el előbb ezt a hősies harcot, mielőtt a tárgyra térnénk. Kolumbusz valóban harcolt a lehetőségért, a támogatásért az útjához, melynek előfeltételei közé tartozott a szakértői vélemény beszerzése, honnan máshonnan is, mint a királyi egyetemről. Hogy ott mintegy inkvizíciós légióval, mi több, „konklávével” szembesült, az emberiség régi „álma”:

Lydia Huntley Sigourney (1791–1865)

Columbus before the University of Salamanca
Lydia Huntley Sigourney

ST. STEPHEN’S cloistered hall was proud 
  In learning’s pomp that day, 
For there a robed and stately crowd 
  Pressed on in long array. 
A mariner with simple chart         
  Confronts that conclave high, 
While strong ambition stirs his heart, 
And burning thoughts of wonder part 
  From lip and sparkling eye.

Washington Irving (1783 – 1859)

Washington Irving, a Rip van Winkle  írója 1828-ban lépett a világ elé Kolumbusz Kristóf élete és utazásai című kalandregényével, amelyben az egyetem professzorainak és Kolumbusznak a vitáját a Föld gömbölyűsége köré szervezte, ám erről ott szó sem esett. Neves lexikonok is felkapták és igazságként terjesztették ezt a romantikus meseszövést, de modern kiadásokban ennek már nem találni nyomát.
Mai napság a vita nem a Föld lapossága vagy gömbölyűsége körül dúl, hanem akörül, miképp terjedhetett el az a közvélekedés (vakhit?), hogy valaha is komolyan vitatta volna a keresztény világ a Föld gömbölyűségét (1), illetve, még újabban, hogy ez valóban valamilyen kitervelt ármány szüleménye-e, vagy támaszkodik-e mégis valamilyen megbízható alapra a vélemény, hogy emberek évszázadokon át biztosra vették volna a Föld laposságát.
A nemkeresztény világban efféle viharok nem dúltak. Akadhattak ugyan törzsek, amelyek hitvilágában a Föld laposként jelenik meg, de az utazó népek világában egy efféle tévedés végzetes lett volna. És az is természetes, hogy minden civilizáció, helytől függetlenül is, hamar és biztosan jut el a helyes felismeréshez.

Eratosthenes (Kr.e. 276? – 195?)

Eratosthenes biztos kézzel és figyelemre méltó pontossággal számította ki a Föld sugarát (a sorban elsőként) – számításait az V. században Macrobius hasonló eredménnyel megismételte, de a Scipio álmához, Cicero (Kr.e. 107 – 44) művéhez fűzött értekezésében (Commentarii in Somnium Scipionis) a Nap sugarát tévesen határozta meg a Föld sugarának kétszereseként. Sokrates (Kr.e. 469 – 399), Aristoteles (Kr.e. 384 – 322) is a Föld gömb alakját vallotta. A szanszkritban a Föld neve bhu-gol, Földgolyó. A görögökkel egy időben vagy még korábban Indiában is jó becslést adtak a Föld sugarára, Kínában szintén tisztában voltak a glóbus hozzávetőleges méretével. A II. századi Jeruzsálemi Talmudban meseszerű példázat meséli el, ahogy egy rabbi Nagy Sándort (Kr.e. 356 – 323) egy sas hátára ültette, aki a sas elé lengetett húsdarab felhasználásával a magasból győződhedtett meg a Föld gömb alakjáról. Maimonides (1138 – 1204) ugyancsak a Föld gömb alakját hirdeti. A Korán 79:30-a szúrája szerint  ”Wal’arda ba’da dhalika dahaha”, amit hagyományosan nem hoznak kapcsolatba a Föld alakjával, ám egy újabb fordítás szerint ennek precíz jelentése ez lenne: „A Földet tojásdad alakúvá formálta”. Ezt azonban többen elvitatják.

Macrobius fiát, Eustachiust tanítja a Scipio álmához fűzött értekezéséből

A Bibliában egyetlen mondatot sem találunk, mely kinyilvánítaná a Föld akár lapos, akár gömbölyű voltát. Beszél ugyan a Föld „négy sarkáról” (Ezékiel 7:2), de ez kimagyarázható különféle átvitt értelmekre hivatkozva, és az Újszövetségben kizárólag ószövetségi utalás formájában jön elő. Ézsaiás 40:22 szerint Ki ül a föld kereksége fölött, amelynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra. A „kerek” szó aztán mind azok számára ütőkártya, akik szerint Ézsaiás a Föld laposságát hirdeti, mind azok számára, akik szerint a „kerek” szó az óhéberben „gömbölyűt” is jelent.

---

(1) Azok, akik vitatják, valaha is komolyan vehető erőt képviseltek a lapos Földben hívők, elsősorban Jeffrey Burton Russell Inventing the Flat Earth című, 1991-ben kiadott összefoglaló munkájára hivatkoznak. Főbb érveik a következők.
A keresztény egyház sohasem fogalmazott meg dogmát a Föld alakjáról.

Salzburgi Geométer Szent Virgil (700? – 784)

Bloemaert: Szent Bonifác (675? – 754)

Salzburgi Geométer Szent Virgil összetűzésbe került Szent Bonifáccal. Történt ugyanis, hogy egy pap Salzburgi Geométer Szent Virgil püspöki egyházmegyéjében egy kereszteléskor a „Megkeresztellek az Atya, Fiú és Szentlélek nevében” formuláját tudatlanságában így mondta: ”Baptizo te in nomine patria et filia et spiritu sancta”, miközben a helyes formula természetesen ”Ego te baptizo in nomine Patris, et Filii, et Spiritus Sancti”. Nem tűrte ezt Szent Bonifác, és a keresztelést érvénytelennek jelentette ki Szent Virgil véleménye ellenében.

Szent Zakariás pápa (679? – 752)

Nem érte be ennyivel: Szent Zakariás pápa elé terjesztette a kérdést, ám a pápa Szent Virgil oldalára állt. Itt kezdődtek a bajok. Szent Bonifác árgus szemekkel kezdte figyelni Szent Virgilt, és tanaiban éles diverziót konstatált a szent tanokhoz képest. Ezek között szerepelt, hogy Szent Virgil a Föld gömbölyűségét hirdeti, szemben az Írással. Bár a pápa ez utóbbi vádat nem látta tarthatónak, elítélte Szent Virgilt az egyéb elképzelései alapján. Később az eltaszított Szent Virgilt rehabilitálták. A Föld laposságát a pápa nem erősítette meg dogmatikailag, de kétségtelen, hogy Szent Bonifác szerint ez összeegyeztethetetlen az Írással (érveit nem ismerni).

Lactantius (250? – 325?)

 A cirtai Lactantius, Nagy Konstantin császár (272 – 337) tanácsosa és fiának nevelője azzal a lendülettel tagadta a Föld gömbölyűségét, mint minden tudományos pogány elképzelést, különösen Eratosthenes tanait. Lactantius máskülönben nagy becsben áll a dogmatika tisztelői körében, de tudományos elképzeléseit sohasem vették komolyan. Copernicus (1473 – 1543) jó írónak, de a tudomány területén járatlannak mondja Lactantiust, akit gyerekesnek nevez a lapos Föld-elméletéért a De revolutionibusban (1543). Nyilvánvalóan őt tartotta a nézet legfőbb, ha nem éppen egyetlen képviselőjének.

Champaigne: Szent Ágoston (354 – 430)

Szent Ágoston hippói püspök, Doctor gratiae többször és behatóan foglalkozott a Föld alakjával, többek között fő művében, Az Isten Városáról című nagy víziójában, Lactantius nézeteit az egyetértés jele nélkül ismertetve. Kifejti, hogy ismeri a kérdésre adott tudományos feleletet, mégis úgy véli, a gömbölyű Föld túloldalán nem élhetnek emberek. Egyszer az onnan lecsorgó víz hiányával magyarázza ezt, másszor azzal, hogy a világba szétküldött apostolok ott nem jártak, tehát ott emberek nem élnek. Ezek az okfejtések legfeljebb néhány kegyes dogmatikus fülében csengtek meggyőzően, de a Föld alakját nem érintik. Így Maugham (1874 – 1965) Örök szolgaság (1915) című regényének utalása arra, hogy Szent Ágoston a lapos Földben hitt, tévedés.
Kosmas Indikopleustes, azaz az Indiába hajózó Kosmas a VI. században élt nagy utazó és szerzetes határozottan a lapos Föld elméletét hirdette. Nézeteinek alátámasztásául éppen Eratosthenes érveire támaszkodott, aki számításait árnyékok vizsgálataira és nagyon távoli Napra alapozta. Észrevette, hogy nagyon közeli fényforrás esetén hasonló árnyékaberrációk keletkeznek. 550-ben írta gazdagon illusztrált Keresztény Topográfiáját. Alexandriai Filoponos János Nyelvtaníró (490 – 570) élesen bírálta Kosmast, érvei között az is felbukkan – amit később Nagy Szent Albert (1193 – 1280) és Aquinói Szent Tamás (1225 – 1274) is oszt – , hogy a fizikai világ tényeit nem szerencsés az egyház dogmatikájának eszközeivel vizsgálni. Láttuk viszont, hogy Ramon Lull (1232 – 1315) ezzel a felfogással élesen szemben állt. Kosmas Indikopleustes tanai már csak azért sem lehettek alapjai a lapos Földben hívők nézeteinek, mert műveit görögül írta, és a Föld alakjával foglalkozó tanait csak 1706-ban fordították latinra.
Vezető középkori teológusok, mint Szent Beda Venerabilis (672 – 735), Roger Bacon (1214 – 1294), Aquinói Szent Tamás, Jean Buridan (1300 – 1358), Nicole Oresme (1320 – 1382), Egidio Colonna püspök (1243? – 1316), azaz a Doctor fundatissimus és sokan mások egyértelműen a Föld gömb alakját hirdették.
1874-ben John William Draper (1811 – 1882) The History of Conflict Between Religion and Science (A vallás és tudomány harcának története, 1873) című könyvében szembeállítja a Tudomány és a Hit tanításait, és az előbbi fölényét hangoztatandó Lactantius és Kosmas Indikopleustes tanait minden alátámasztás nélkül a Hit évszázados dogmájaként aposztrofálja. Andrew Dickson White (1832 – 1918) History of the warfare of science with theology in Christendom (A tudomány és a teológia háborúságának története a kereszténységben, 1896) megismétli Draper érveit.

Metzi Goussin: A világ képe (az antipódusokkal), 1246 (XIV.sz-i másolat)

Bingeni Szent Hildegárd (1098 – 1179): Isten műve (azaz a Föld gömbölyű)

---

(2) Másfelől, érvelnek azok, akik szerint eltúlzott azt mondani, hogy a lapos Föld tana általánosan elutasított volt a már Petrarca (1304 – 1374) által is sötétnek nevezett korokban, igenis sok keresztény tanító hitt a Föld laposságában. A már említett Szent Bonifácon kívül a IV. századi gabalai püspök, Severianus,

Kaisareai Nagy Szent Vazul (329? – 379)

Kaisareai Nagy Szent Vazul, a maga homályos módján a mopsuestiai püspök, Magyarázó Tódor (350? – 428) és a 390-ben meghalt tarzosi püspök, Diodoros is a Föld laposságában hitt.
Alexandriai Nagy Szent Atanáz és Aranyszájú Szent János (347 – 407) esete ezektől kissé eltérő. Ők ketten a vízben lebegő Föld elméletének hívei voltak, de ez szigorúan nézve még nem jelenti azt, hogy a Föld szerintük lapos lett volna.

Alexandriai Nagy Szent Atanáz (296 – 373)

 Mind a mai napig vannak, akik hisznek a lapos Földben, még jelentős költségvetésű társaságuk is van Amerikában. Ám nekik nincs közük a korábbi szórványos egyházi véleményekhez, tanaikat Samuel Rowbotham (1816 – 1884) angol feltaláló nézeteiből vezetik le.