Összefogás. A nép fensége és szentsége

Előző este tekintette meg Bayreuthban a nagy Lohengrin-produkciót. Büszke volt magára, hogy a sötétben gyengéd érintéssel jelezte Wagner menyének, észrevette a nagy gondolatot: az ünnep alkalmából visszatértek az opera ősváltozatához. Nem vette észre azonban a tiszteletére kialakított horogkeresztet az egyik pajzson, ám ez nem zavarhatta, mert senki sem akarta emlékeztetni a figyelmetlenségére. A nagy felbontású térképet böngészte a falon, és megfordulás nélkül, abban a hiszemben, hogy a szobájába bebocsátott Hans Beck zenekritikushoz szól, ezt mondta: Zusammenschluß. Die Heiligkeit und Majestät des Menschen. Oder Majestät und Heiligkeit…, ja…
Ám a szárnysegéd Beck elé sorolta a pártügyek sokaságával megterhelt dr. Johannes Stämmige Bock irodalomprofesszort, aki a színikritikák főfelügyelője volt, és az este Shakespeare Hamletjének felújítását nézte végig. Mielőtt egy szóval is felelhetett volna, Führere a keze ügyében álló zongorán jobb mutatóujjával Wotan búcsújának hat hangját intonálta, mely a zeneileg sem elveszett Bock emlékezetébe azonnal a ”Leb’ wohl! Leb’ wohl! Leb’ wohl!” hat szótagját idézte. Némi borzongást és habozást követően szótlanul kifarolt.
Ezzel nagyjából egy időben egy másik bajszos ember a világ egy másik, távoli pontján szúrósan meredt Gavriil Bok szemébe. Véreres szemei ijesztő látványt nyújtottak, Bok, a kritikus és egykor neves balett-táncos nem tudhatta, hogy a lánglelkű vezér előző este a Rettenetes Iván filmbemutatóján szedte össze múlékony kötőhártya-gyulladását. – Cплочение. Величественность и святость людей… До свидания, Бек.
Bok természetesen nem igazította ki egy szemmel láthatólag fáradt ember apró névtévesztését.
Maguk a nagy emberek a következő látogatóik belépésekor éreztek egy kis szédülést, jobbról balra tekerőt, amit pedig nem jó elhanyagolni, de túlterheltségüknek tudták be.
Bock és Bok megírták rokon nyelvezetű kritikáikat. A Hamletről és a Hattyúk taváról.
Mindkét országban működött egy-egy szakosztály, amely a másik ország sajtóját tanulmányozta. Bockot és Bokot nemsokára letartóztatták, tiltott sajtótermékek olvasása, kémkedés, miegymás.  A tárgyalások rövidek voltak és hasonlóak.
Mikor Baldur von Grünholtz és Feofan Gringolc szárnysegédek fülébe jutott, mi történt az általuk protekciósan előre bocsátott szerencsétlenekkel, megfogadták, hogy soha többé nem tesznek erőszakot az érkezési sorrenden. A véletlenbe nem kotyogunk, a sorssal nem kukoricázunk.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s