A vasút

1 VesztoVésztőn lakom, az állomáshoz közel. Nagyapám vasutas volt, engem is megérintett a műfaj, az országszerte azonos fehér kőkerítés a ropogó kaviccsal felszórt úttal, némelyik állomáson kis szobrocskával – vasárnaponként a hajnali 2 keritesötharmincnyolcassal megyek át a huszonnyolc kilométerre fekvő Kötegyánba. Nincs nagy zsúfoltság. Alig gördül ki a szerelvény az állomásról, első utam a kis helyiségbe vezet, vászonzsákocskámból aprócska, A5-ös nagyságú törölközőt húzok elő, jól megszívatom vonatvízzel, sőt, a vászonzacskó belsejét is meg-megspriccelem. A törölközőt kiteregetem a szemköztes ülésre, mellé a zsákot kifordítva. Olykor pacskolom őket, olykor fordítok rajtuk. Aztán pontban negyed hétkor a törölközőt a zsákba gyömöszölöm, a vonat csikorog, leszállok. Mintha otthon lennék. Átvonulok nagyapámékhoz, ágya fölé a madzagra kiteregetem a törölközőt, bekapcsolom a kismagnót a zakatolással. Nagyapám felébred, mozogni már nem tud öt éve, mégis vonatozik.

Reklámok

4 responses to “A vasút

  1. Szívbe markoló, kitűnő zenei illusztrációval! Köszönjük, kedves Süni!

    Kedvelés

  2. Szólnunk kell itt a sokak által talán kicsit lenézett érzék, a szaglás alapvető fontosságáról régi emlékek élethű felidézésében, lásd pl. Marcel Proust, Az eltűnt idő nyomában. A szaglás fontossága szintén nem megkérdőjelezhető a szexualitásban, elemi erővel képes vágyak felszítására vagy lelohasztására, lásd pl. feromonok, kozmetikai kézítmények.

    Kedvelés

  3. Én köszönöm.

    Kedvelés

  4. Visszajelzés: Kis tartalomjegyzék | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s