Vésztőn lakom, az állomáshoz közel. Nagyapám vasutas volt, engem is megérintett a műfaj, az országszerte azonos fehér kőkerítés a ropogó kaviccsal felszórt úttal, némelyik állomáson kis szobrocskával – vasárnaponként a hajnali 
ötharmincnyolcassal megyek át a huszonnyolc kilométerre fekvő Kötegyánba. Nincs nagy zsúfoltság. Alig gördül ki a szerelvény az állomásról, első utam a kis helyiségbe vezet, vászonzsákocskámból aprócska, A5-ös nagyságú törölközőt húzok elő, jól megszívatom vonatvízzel, sőt, a vászonzacskó belsejét is meg-megspriccelem. A törölközőt kiteregetem a szemköztes ülésre, mellé a zsákot kifordítva. Olykor pacskolom őket, olykor fordítok rajtuk. Aztán pontban negyed hétkor a törölközőt a zsákba gyömöszölöm, a vonat csikorog, leszállok. Mintha otthon lennék. Átvonulok nagyapámékhoz, ágya fölé a madzagra kiteregetem a törölközőt, bekapcsolom a kismagnót a zakatolással. Nagyapám felébred, mozogni már nem tud öt éve, mégis vonatozik.
Szívbe markoló, kitűnő zenei illusztrációval! Köszönjük, kedves Süni!
KedvelésKedvelés
Szólnunk kell itt a sokak által talán kicsit lenézett érzék, a szaglás alapvető fontosságáról régi emlékek élethű felidézésében, lásd pl. Marcel Proust, Az eltűnt idő nyomában. A szaglás fontossága szintén nem megkérdőjelezhető a szexualitásban, elemi erővel képes vágyak felszítására vagy lelohasztására, lásd pl. feromonok, kozmetikai kézítmények.
KedvelésKedvelés
Én köszönöm.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: Kis tartalomjegyzék | SUNYIVERZUM