Schopenhauer és a trappisták

Arthur Schopenhauer főművében, A világ mint akarat és képzetben beszámol egy sajátos megtérési esetről. A beszámoló az anekdotikus és aforisztikus második kötetben található (ne menjünk a könyvespolchoz: a vastag magyar fordítás címlapja nem tünteti fel, hogy az csak az első kötet).

http://www.gutenberg.org/files/40868/40868-h/40868-h.html

1 Fineus es a harpiak

Fineus ebédjét hárpiák szennyezik

2 Arthur Schopenhauer_Ruhl_1815

Ruhl (1794 – 1887): Schopenhauer (1788 – 1860). „Mindannyian Fineusok vagyunk.”

valaszto

Schopenhauer először Ramon Llull (1233? – 1315) megtérését idézi emlékezetünkbe (https://sunyiverzum.wordpress.com/2014/11/05/ramon-llull-es-kore/). Nézzük magát a történetet előbb “in his Representation”.

Egy könnyed életet élő abbé, Rancé, egy bizonyos Madame de Montbazonnal állt szerelmi kapcsolatban.

Egy este az abbé, benyitva a sötét szobába, rendetlenséget lát, és lába egy golyóba ütközik. Közelebbről megvizsgálva a golyó a Madame fejének bizonyul. Se baleset, se bűncselekmény nem történt: Madame de Montbazon hirtelen életét vesztette, és az augusztusi hőségben sietve kellett koporsót keríteni. Amelybe nem fért be. Az abbé megrendül, megtér, és az addigra elvilágiasodott erkölcsű trappista rendet visszavezeti eredeti reguláikhoz, azaz elfordítja figyelmüket az evilági hívságoktól.

4 Rance abbe

Rigaud (1659 – 1743): Rancé abbé (1626 – 1700)

5 Mme de Montbazon

Madame de Montbazon (1615 – 1657)

3 Montbazon

Montbazon

A naturalisztikus pillanatokat leszámítva a történet a valóságban kicsit más. Armand Jean le Bouthillier de Rancé nemesi családba született, a családban több egyházi főrenddel. Csodagyerekként Anakreont (Kr.e. 582? – 485?) fordított görögből, egy ilyen fordítását ki is adták. Őt magát is pappá szentelték, különféle egyházi tisztségeket töltött be: volt kanonok, káplán, archidiakónus. Ezek a címek külön-külön is magasabbak a világi pap (abbé) címnél; de pályafutása csúcsa mégis az volt, hogy udvari abbénak nevezték ki. Számos javadalmat élvezett, formálisan trappista szerzetes is volt. Kicsapongónak nem mondhatjuk, de Anakreontól egysmást mégis eltanulhatott.

6 Montargis

Hallod ezt?! Montargis-ban!

Viszonyt folytatott Bretagne-i Marie de Avaugourral, Montbazon hercegnőjével. Annak említett szomorú halála és temetése Montargis kolostorában mélyen megrendítette, de a Blois-i száműzetését töltő Gaston orléans-i királyi herceg három évvel későbbi halála hatott rá olyan mélyen, hogy visszatérjen az eredeti hivatásának megfelelő életvitelhez. Vagyonát, birtokait szétosztotta, leszámítva a trappista rendházat. A szerzetet, mint Schopenhauer említi, visszavezette régi eszményeihez. Azok az idők azonban nem kedveztek az aszkéta életmódnak. A szigorú, visszafogott életű janzenisták csattanós érvekkel támadták a jezsuita kazuistákat (bűnmagyarázókat), cserébe a vitathatatlanul erősebb jezsuiták a janzenista puritánságra a kálvinizmussal kacérkodás bélyegét sütötték. Így aztán Rancé abbénak számos kellemetlensége volt a világi vidámságtól elfordult élete miatt.

7 van Dyck Gaston_de_France_1634

Van Dyck (1599 – 1641): Gaston (1608 – 1660), Orléans királyi hercege

Ami pedig Madame de Montbazont illeti: tizenhárom éves volt, amikor az az évben megözvegyült hatvan éves Hercule de Rohan feleségül veszi.

Les gravures de 1654 de Pierre Daret, reproductions Norbert Pous

Daret (1613 – 1668): Hercule de Rohan (1568 – 1654)

Senki sem számított zárt házasságra, legalábbis a feleség nemi érését követően, és az így kalkulálóknak lett igazuk. Kis nóta is született róla és a mit sem sejtő férjről (Y avait dix filles dans un pré).

Mindamellett a szivárvány minden színében pompázó abbéval csak a nyolcvanhatodik évében elhunyt férj halálát követően szerettek egymásba. Környezetükben ugyan mindenki tudott mindent, mégis adtak bizonyos formaságokra: noha mint “lelki támasz” az abbé a társadalmi konvenciók megsértése nélkül bármikor együtt mutatkozhatott a nála tizenegy évvel idősebb, de még mindig jó karban levő pártfogoltjával, soha nem ültek közös hintóba. Madame de Montbazonénál is fordulatosabb volt a számos irodalmi műben kulcsszerephez jutó, nála tizenöt évvel idősebb mostohalánya, Marie de Rohan élete. Gaetano Donizetti (1797 – 1848) operája után nekünk magyaroknak csak Rohani Mária. Elkeseredetten gyűlölték egymást.

9 Rohani Maria

Rohani Mária (1600 – 1679)

 


Források:

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s