Szívom a vért

Marxszal ültünk a Royalban, ő tournedos-t rendelt tükörtojással és babsalátával, én a pincér tudakozódására (”uram” – ez magában is megteremtette hangulatomat) ham-and-eggset kértem egy szelet pirítóssal, mire az az ember őrjítő lassúsággal előhúzta zsebóráját, felpattintotta és így szólt:
– attól tartok, uram, elmúlt délelőtt tizenegy óra, és a ham-and-eggs nálunk a reggeli része.
Este fél tíz volt.

 

marx

– Ez esetben – vontam fel szemöldököm – asztaltársam mintájára magam is egy tükörtojást ennék.
– Mivel parancsolja?
– Éjszakai zenés felárral, ehhez ragaszkodom. Mit játszanak?
– Okvetlenül utánajárok, uram – felelte a pincér, elvette Marx impozáns cilinderét, és hosszabb időre távozott.
– Nem járatos az operettmelódiákban? – kuncogott szakállbarlangja mélyéből Marx.
– Ezt hogy egyezteti össze nemzetközi sikerű teóriájával? – kérdeztem. – A proletárszolidaritás elve azt diktálná, a pincérnek velem, szegény emberrel kellene összetartania, nem magával.
– Ó, ezt ne gondolja, gróf. A tényleges anyagi helyzet nem azonos az osztályhoz tartozással, ámbátor, szó se róla, ha mi, proletárok statisztikai rendszerességgel tehetősebbek lennénk az arisztokráciánál, akkor meg kellene fontolnom elméletem revízióját. De ezt Ön is tudja, nemde, csak fel akar hergelni tanításom vulgarizálásával. Ki kell ábrándítanom, ettől nem fog elmenni az étvágyam, hogy lecsaphasson a maradékra.
Vastag szivart vett elő, nagy gyakorlottsággal pöfékelni kezdett.
– Nem tett jót a költségvetésemnek, hogy a múlt hónapban vagyonkám roncsaival shortra mentem acélból, ahogy Ön javasolta, Marx. Fogadást kötnék, hogy Ön long pozíciót vett fel.
– Ne fogadjon, a maradék pénzét is elveszítené. Én csak biztosra megyek. Éppen ezért nem szálltam be az acélügyletbe, de Graham baronettnek éppen ellenkező értelmű tőzsdei tanácsot adtam, mint Önnek.
– Minek köszönhetem a találkozást?
– Ó, csak a szokásos, gróf. Jenny tajtékzik, kijelentette, hogy ezentúl csak svéd cselédlányt fogad fel terméketlenségi igazolással. A vezetékneve kell, természetesen „von” nélkül, az a jövő században csak teher lesz. Különösen elvtársaim körében. Lengyel területre fogjuk kiadni a kicsit, miután elválasztották. Kis homályt keltünk a születése dátuma körül, ahogy ezt szoktuk.
– A díjszabást a tőzsdei szaktanácsainak sikerével korrigáljuk.
– Maguk a bőrünket nyúzzák, a vérünket szívják és megsértődnek, ha forradalom robban ki. Gondolom, ha a baronettet kértem volna fel, ő nem csökkentette volna a díjtételt a nekem köszönhető tőzsdei nyereségével. Ilyenek maguk, ez teszi osztállyá magukat.
– Mennyire érdekes, hogy mégsem a baronetthez fordult, nem igaz? Pedig nem szokott rosszul kalkulálni. Ebben szerepet játszhat a széles körben terjedő szóbeszéd a baronett férfiúi erejének teljes hiányáról. Gondolhatja, mennyibe kerül nekem ilyen szóbeszédek finanszírozása. Örüljön, hogy nem számítom fel Önnek.
– Ne legyen ostoba, gróf, egy esküt fillérekért megvásárolhatok a cselédlánytól, hogy a baronett a kisded természetes atyja.
– Ne csűrjük-csavarjuk ezt tovább, még azt sem tudom, fiú-e vagy lány az újszülött.
– Lány.
– És milyen keresztnevet adjunk neki?
Marx zakózsebéből füzetet húzott elő, a szomszéd asztalról elemelt egy villát, és azzal ment végig a névsoron. Közben zümmögött és surrogott.
– Katalinra gondoltam először, de az már van. Tudja mit? Legyen Róza.
– Pont Róza?
– Igazodni kell a leendő környezetéhez, gróf. Minden feltűnés csak ártana.
– Furcsán fog hatni. Róza Luxemburg. De hát Ön tudja, Marx, Ön fizet.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s