Vidámabb húrok pendülnek

vidámabb

– Barlang Szexuális Szolgáltató Betéti Társaság?
– Igen, asszonyom – zizzen a kagylóba egy basso profondo, valamelyest mégis fémesen. – Miben állhatunk rendelkezésére?
– Kenéz Botondné vagyok, szeretnék kérni maguktól egy találkozást.
– Szerda megfelel Önnek? Életkorának megfelelő partnert kíván?
– Jaj, nem, félreért, egész másról lenne szó…
– Értem. Sokféle különleges kívánsággal találkozunk. Részletezné, kérem?
Nem, nem, inkább élőszóban…
– Ja, hogy valami megbeszélés… Akkor jöhet akár most is, ahhoz nincs szükség előkészületekre.
– Köszönöm, így nagyon megfelel. Nyúl utca?
– Igen. Kocsival jön?
– Nem, hatvanegyessel, ismerem a járást. Fél óra múlva ott vagyok.
Kenézné pedig útnak indul. Nyúl utca. Úgy látszik, virágzik az üzlet, elegáns, rezervált vidék. Az első emeleti lakás ajtaján a névtábla: Parajdi F. Emil. Filigrán szoprán nyit ajtót. – Egy találkozót beszéltem meg a kollégájával. – Velem beszélte meg, számítógéppel torzítom a hangomat. Tudja, használ az üzletnek, ha férfi indítja a beszélgetéseket. Tehát miben állhatok rendelkezésére?
A meghökkent Kenézné odahúzódik az alacsony üvegasztalhoz tolt kicsiny puffra – a szomszéd szobába épp belát, rózsaszínű ágyhuzat, az ágy mellett a vásárinál egy fokkal komolyabb, termetes Ganésa. Kenézné előtt az asztalon apró teáscsésze, mohaszerű anyag ázik forró vízben. Óvatosan indít.
A vejemről volna szó.
Úgy… Kapuzárás előtti pánik? Lankadó energiák?
– Nem gondolnám… Fel kellene ébreszteni benne valamilyen… tüzeket. Amit aztán dokumentálnék a válóperes tárgyaláson.
– Válik?
– Még nem tudja.
– Nézze, asszonyom, megoldható. Hasonló szolgáltatásokat nyújtottunk már, ügyfeleink legnagyobb megelégedésére. Felteszem, valamiféle írásos szerződést össze kellene ütnünk.
– Igen, persze, bár jogilag bújtatott nyelven.
– Ügyvéd vagyok, ennek semmi akadálya.
– Gondolom, a megkörnyékezése lesz a legnehezebb.
– Ne aggódjon a mai internetes világban. Tud valamilyen hobbijáról?
– Hogyne, jazz.
– Körülnézünk fórumokon. A kedves vejének a neve?
– Tábori Bertalan.
– Próba-szerencse. Nem lesz olcsó mulatság. Napidíjat számolunk fel és a végén sikerdíjat.
Kenézné megnyugodva távozik. A pénz nem akadály, a válásból sokkal többet profitálnak. Az ajtóban megbeszélik a következő találkozó időpontját. Akkor majd már alá is írnak.
A szoprán fellöki magát a netre. Háromnegyed órán belül rálel tábert fórumozóra a Jazzportálon. Myra néven feliratkozik. Vad vita közepébe csöppen: nem kellene-e tábertnek tábeszre cserélnie a nevét, mert érvei elég tábetikusak. Tábert szerint a felvetés jellegzetesen fidesznyik. Mire kiderül, hogy ő Kádárt csókolgatná, ha meglenne a feje. Tábert rájön, hogy vitapartnerei fasisztoidok. Kedveseim, így Myra, Nicola Conti messinai koncertjéről nem tudtok valami jó felvételt? Valaki lesújt: Nicola Conte, e-vel. Myra bájosan megköszöni. Többen ajánlkoznak, a tábert nevű legyecske is. Myra beteszi a levélcímét és türelemmel vár estig. Addig úgyis össze kell ütni a szerződést.
Két udvariasan szabódó pakfong után válaszol Bertalannak is. Tábert, igazán kedves tőled, persze hogy jó lenne mp3-ban is, és valahogy megdumcsizzuk, hogy vehetném át és mivel tartozom érte. Neked. Tábert rögtön válaszol, megígéri, hogy rákeres a gyűjteményében, melynek katalógusát újabban kissé hanyagolta, és megkérdi egyúttal, a maradék helyre a lemezen, csak hogy ne lötyögjön, felteheti-e John Pireus – összeállítását. A szoprán, hogy csevegésnek hasson levelezésük, azonnal válaszol, remek, a kedvencei között van Pireus is, de nem kell kapkodni, annyira azért nem sürgős. Tábert: megvannak a fájlok, holnap ilyenkor kész, mit szólna a Trombitáshoz este kilenckor. Küldi jpg-ben a fényképét. A szoprán hasonlóan, gurul minden, mint a golyó.
Semmi elfogódottság, semmi zavar. Mindketten professzionális találkozóembernek tűnnek a pincér szerint. Bertalan szerint is. Holnap sajnos nem, de jó volt ez a jégreteksaláta, szerda este akkor ugyanitt. Bertalan fizet, a szoprán szabódik. A levélváltás érzelmesebbé válik. Szép este volt. Reggel a szoprán animált gifben kap egy csokor reszkető rózsát, jó négyszáz kilobájt. Mutatja is büszkén Kenéznének. Itt tartunk. A hüledező Kenézné tábert fényképét visszaigazolja, igen, ez ő. Szemrebbenés nélkül aláírja a szerződést. A szoprán ceruzája vastag, de a munka remekül indult. Tisztázzák, hogy a lakás be lesz kamerázva, és az ágynak döntő napon a kitűzött időpontban ő is, lánya is meg fog jelenni, fényképezőgép, tanúk kíséretében.
Szerda este a Trombitásba Bertalan ajándékkal érkezik: La Fontaine válogatott állatmeséi. Mit csináljunk, a kedvenc íróm, sőt, szinte az egyetlen, akit olvasok még. Köszike. Myra -így hívja őt Bertalan, nem kíváncsi egyéb részletekre-, felugranál-e valamikor. Mutatnék egy pár jó zenét, a szerkóm, nem akarom túldicsérni, de látni és hallani fogod, hogy megérte. A feleségem éjszakás. Még jobb lenne nálunk, feleli a szoprán, Bertalan olyan arcot vág, mint Simon Templar a maga fénykorában, nagyszerű, holnap megfelel? Megdumcsiztuk, így a szoprán.
Még azon az éjjelen ír Kenéznének. A molylepke irdatlan sebességgel repül a mécsláng felé. Reggel odaszól a fiúknak, tudjátok, már volt ilyen, és ha van infravörös kamera is, az még jobb, nehogy elmosódott legyen az avi. Sietni kell, délben itt legyetek. Elolvassa Bertalan olvatag levelét. Nagyon várja az estét. Majd négykor újra: ég a pofám, mint Bárándynak, de mégis ma jön az esti szállítmány, ugrik a találka. Anyós nagy hirtelen lefújva. Szoprán dühöng. Csütörtök: levélszünet, kis kések a levegőben, nem komoly. Péntek reggel Bertalan váratlanul betoppan egy hatalmas valódi rózsacsokorral. A szopránban belső robbanások. Bassza meg, a kamerákat már leszerelték, nem lehetnek itt ítéletnapig. Kínlódik. Furcongjon? Akkor elrepülhet a madárka. Nyújtson szolgáltatást? Ezzel elkényezteti. Anyagilag viszont nem jár rosszul, fizeti Kenézné.
Napok, hetek telnek el. Több tüzes párnacsata, az ifjak boldog egymásra találása. Hol itt, hol ott, valahogy mindig off-the-record, kamerák nélkül. Végül is a szopránnak sincs ellenére a dolog. Ám Kenézné besokall. Felmond, ha öt napon belül nincs felvétel. Erre a szoprán is ideges lesz. Ha a szerelem egyik lába kiesik, méghozzá az anyagi, úgy már nem az igazi. Ragaszkodik hozzá, hogy Bertalan csütörtök este hatkor megjelenjen a Nyúl utcai kégliben. Bertalan nagy szemeket mereszt: ezer örömmel, édes Myrám. Kaja lesz, vagy hozzak? Kenézné megnyugszik. Örül: tudja, hogy a levelezés nem használható fel Bertalan ellen. Különösen, hogy abban sehol egy szó sincs tettlegességről, sőt, a szoprán célozgatásairól mint jelképekről ír a viszontválaszaiban. Így viszont, bizonyítékokkal, kitárul előtte és leánya előtt az élet kapuja, ó, Sorrento, ó, Messina, mesés lesz. Riasztja a tanúkat, este fél hétkor találkozunk a Nyúl utcai megállóban, mi ott fogunk várni benneteket. A digitális masina tökéletes állapotban. Biztos, ami biztos, a mobilja is kéznél lesz, azzal is lehet klikkelgetni.
Pontban hatkor megcsendül a kis harangjáték a Nyúl utcai kégliben. Egyenruhás fiúcska, fehér kesztyűs kezében ezüstszín tányér, arany keretes borítékkal. A szoprán tébolyultan tépi fel.
– Myra kedvesem. Első e-mailed után megnéztem az IP-címedet, belőttem, honnan írtad a levelet – érdekes, hogy nem gyanakodtál, miért a Trombitást ajánlgatom. Hát hogy vissza ne utasíts, kis lusta virágszálam, és a hangulatod is jó legyen, ott van tőled egy centire. Ha megvan még a La Fontaine – kötet, üsd már fel, légy oly húgom, a hetvennyolcadik oldalon, ott, ahol a hajótörött majmot a delfin visszadobja a hátáról. Tudod, kisül, hogy majom pajtás csak tettette magát embernek, és túlbuzgóságában lépre ment: a tesztkérdésben Pireust legjobb barátjának mondta, holott az egy kikötő. Ennyit tehát kedvenc jazz-zenészedről, John Pireusról. És ha elolvastad, hosszú még az este, lapozz onnan még négyet, amikor a békehírt vivő rókával társalog a hunyorgó kakas a kerítés tetejéről. Imádom azt a részt, amikor kaccan egy halkan kaccanót, mert kettős öröm megcsalni a csalót. De miért is olyan kemény ez a boríték? Találsz benne egy osztályképet. Az első sor jobb szélén, hiszen kövér és kicsi fiúcska voltam, ott állok én. Nézd csak meg, ki az ott mellettem… Na? Na? Parajdi F. Emil.

Függöny.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s