Üdvtörténeti epizód

üdvA véletlen műve volt, bár e szó használata ilyen illusztris vörös kalapos urakkal kapcsolatban blaszfém, hogy Ruspoli bíboros[1] nagyszabású római palotája elé, különböző irányokból, egyi­dejűleg futott be Ottoboni és Pamphilj bíborosok díszhintaja. A kapu előtt strázsáló libériás, a sértődést követő állásvesztést kerülendő, jobbnak látta egyik bíborost sem elsőként lesegíteni, így peckesen állt továbbra is, a kocsisokra hagyva a hajlongást. A júliusi hőségben a két urat a tágas előtér hűvös levegője és egy másik libériás várta. Hosszú folyosókon át eljutottak a pa­lota legnagyobb termébe, mit, valóságos csarnokába, ahol a házigazda már kitárt, negy­venöt fokos szögben lógatott karral és kissé meglepettnek tűnő, barátságos mosollyal várta őket, rézsút félrehajtott fejjel, ahogy az évezredes hagyomány ezt előírta. A vendégek át is adták szerény ajándékaikat: Ottoboni ezüst szelencében egy köteg szárított, rettenetes ízű vé­rehulló fecskefüvet Ruspoli bíboros meg-megújuló veseköveire, Pamphilj a birtokáról szár­mazó, ko­sárkányi mézédes epret, melynek apró magvacskái okozzák Ruspoli veseköveit.

Már terítve volt. Az egyik hosszanti, kárpitokkal borított fal elé húzott, bársonybevonatú ülő­kék sorakoztak az alacsony, dúsan rakott asztalok mögött. A szemközti fal olyan távol volt, hogy az ízlésesen kicsiny feszületet alig láthatták ülőhelyeikről – Ruspoli mértéktartó ember volt, de ízléstelennek tartotta volna, ha éppen a mértéktartásban magában ne lett volna szintén mér­téktartó -, a feszület alatt álló apró bronztábla szövegét pedig már egyáltalán nem lehetett ki­venni a messzeségből. Így egyedül Ruspoli tudta, hogy az van ráírva: MEMENTO MORI.

– Milyen figyelmes, hogy palotájának nyilván leghűvösebb termét választotta ki megbeszélé­sünk színhelyéül – fordult Ottoboni Ruspoli felé. – Sőt, annak is leghűvösebb fala mellé          – kontrázott Pamphilj. – Mondja, testvérem, mit tisztelhetünk ezekben a narancssárga gömböcs­kékben? (A lakáj engedelmesen szedett belőle a bíboros arany szegélyű tányérká­jára.) – Lehet egy kérdéssel több? Mikor fogjátok már be végre a szátokat, hogy nyugton hall­gathassam ezt a mesteri Sicilianót? – tudakolta vendéglátójuk, mert az indulat örök, de a stí­lus romlik -, természetesen szigorúan magá­ban, még csak nem is motyogott, mint a miséin; ám nem számolt azzal, hogy harminc év barátság, kánonjogi és szervezeti szövevényes intrika után, a hajszá­ban, hogy végre keresztnéven szólítsák őket (második gyerekkor?), vendégei már úgy olvas­tak a gondolataiban, mint egy nyitott könyvben. Ottoboni azonnal lehalkította a hangját, és helycserét ajánlott fel, hogy Ruspoli közelebb kerüljön a hang forrásához. Ám amint véget ért a tétel, Ruspoli egy intéssel kiparancsolta a lakájt és a zenészeket. Egy hosszú pillanatig mindhárman csendben élvezték a hideg vörösbort metszettüveg-poharukból, melyet egy ifjú képe díszített.

– Őszentsége állapota válságosra fordult, testvéreim[2] – nyitotta meg Ruspoli a kis értekezletet. – Talán nem veszi vétkünkül betegágyán, ha csendben elgondolkodunk bizonyos lehetséges, vagy inkább szükséges lépéseken, még ha ilyen méltatlan körülmények között is, mint tár­gyalásunk szerény színhelye.

Vendégei közönyös álarca mögött pattanásig feszült figyelem várt ugrásra készen.

– Hármunknak tekintélyes súlyunk van a konklávéban, különösen, ha bizalmi embereinket is magunkhoz soroljuk.

Ottoboni is, Pamphilj is bólintott, bár sohasem fordult elő, hogy ugyanarra a jelöltre adták volna voksukat.

– Hosszas tűnődés, éjszakákba nyúló verejtékes gyötrelmek után (a másik két bíboros, mint­hogy nekik is megvoltak a maguk verejtékes éjszakai gyötrelmei, kissé zavarba jött) arra az elhatározásra jutottam, természetesen csak ha testvéreim is megfelelőnek ítélik, hogy bizal­mas követet küldök Angliába. (Ottoboni torkán akadt a falat, heves köhögésbe kezdett.) Néz­zék, testvéreim, az áttérést fel lehet gyorsítani, pro forma kap valami misszilis püspökséget… És az egyházi zene századai jönnek, áldani fogják nevünket, még szentekké is válhatunk vi­szonossági alapon…

– Testvérem…

– Gondolja meg, Pamphilj! A caro sassone! Micsoda bevételek! Micsoda távlatok!

– De testvérem, Ön bizonyára tréfál – szólt Ottoboni. Merev, fájdalmas és vörös arccal aka­dozva nevetni kezdett. Csatlakozott hozzá Pamphilj, egyre hangosabbak, keserűbbek és kény­szeredettebbek lettek.

Ruspoli csüggedten legyintett. – Nem tréfáltam, dehogy… Bár komoly sem voltam. Önökön bátorkodtam kipróbálni egy ilyen csábítás realitását. De ha helyesen következtetek, nem kapná be a horgot… – Nem hát – mordult fel Ottoboni. – Okosabb hármunknál egybevéve.

– Nincsenek éjszakáim, verejtékben úszom – sóhajtott Ruspoli.

– Ha elmesélhetném álmaimat – révedezett Pamphilj.

Turgiditas et tumiditas innocens in somno[3] – emelte égbe áldón, igaz, csak a mutatóujját Ottoboni.

– Mi lehet most vele? – tűnődött szinte magában Pamphilj.

– Chandosban szolgál a hercegnél. Mint hírlik, anthemjei könnyet csalnak a szemekbe…        – felelte csendben Ottoboni, villájával a tányérját kotorgatva, lehajtva fejét.

– Nem így értesültem – szólt közbe Ruspoli, talán kicsit érdesen. – A nuncius hallott közülük néhányat. Haloványak, rá sem lehet ismerni. És megtűzdeli itt komponált dallamokkal…

– Szenved nélkülünk… Visszavágyik… Igazi otthonába… Már kritikátlanul törtek elő belőlük a gondolatforgácsok.

Ruspoli végül kihúzta magát. – A narancssárga gömböcskék? Pisztráng kaviárja.

Visszahívták a zenészeket. – Újból a Sicilianót, aztán tovább – tapsolt Ruspoli bíboros. És ez­után sokáig csendben voltak.

[1] A Ruspoli család bíborost is termett, de történetileg ide a Habsburg-verő márki kívánkozna. Az viszont megborította volna az egyensúlyt. (Győzött a nagyobb igazság.)

[2] A korpulens XI. Kelemen őszentsége az 1710-es években a valóságban kitűnő egészségi állapotnak örvendett, laudetur Jesus Christus.

[3] Szentkuthy Miklósnál előforduló gyónási „szabály”. (Álomban bűntelen a vérbőség és duzzadás.)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s