Hallam

And just once, just once
Did she lift her half-closed eyes,
And amidst the slant Sun-rays
Those golden words softly pronounce,

Did she sweep the land beneath,
Once belonged to her torn heart,
Now to loud men with red beart,
She, once queen, gazed at the heath,

Thinking now not to what passed,
Old centuries in her mind,
Scenes of future did she find
In her raptur’d soul inside:

Will they know our arid fate,
Numberless days without joy,
Weaving a life without hope
Into this bare homespun plate?

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s