Beethoven: Nyolcadik szimfónia

Bevezetés

Beethoven8Beethoven a „kis” (címlapja szerint: „nagy”) F-dúr szimfóniát 1812 októberében fejezte be, azaz a Hetedik után alig 5 hónapra. Ha joggal feltételezzük, hogy a Hetedik írása idején is dolgozott rajta Beethoven, az elkészülés gyorsaságában legfeljebb a Negyedik előzi meg (láttuk, hogy itt nehéz lenne pontos időtartamot megállapítani). Beethoven Linzet jelöli meg komponálási helyszín gyanánt, ahová azért utazott, hogy a civilizáció minden eszközével megakadályozza ezúttal Johann öccse házasságkötését a szállásadónőjével, Therese Obermeyerrel – mindhiába. (Johann patikát tartott fenn Linzben, és a napóleoni csapatok közeli állomásozása idején csinos hasznot húzott a készítményeiből.) Beethoven mindkét fivére házasságkötésével elégedetlen volt, nem alaptalanul, mindamellett látnivaló benne a családi érzések hatalmas túltengése. Joggal tételezhetjük fel, hogy a szimfónia alaphangulatát nem ez a vészterhes látogatás, hanem az ezt megelőző második teplitzi gyógyüdülés határozta meg (Beethoven Goethével is ekkor találkozott).
„Linzben járva” megemlítjük, hogy a szimfónia befejezését követően a linzi Kapellmeister, Franz Xaver Glòggl felkérésére Beethoven temetési zeneként három equalét komponált négy harsonára (efféle, azonos hangszereken eljátszandó műveknek akkoriban már nagy hagyománya volt) – ez aztán saját temetésekor is felhangzott.
Az F-dúrt hagyományosan (magától értetődően még a természetes temperálás korából) „pasztorális” hangnemnek tekintik, de nem ebben a hangnemben írt „pásztorzenék” nagy száma alapján inkább arra gondolhatunk, hogy oldott légkörű, friss, mély emberi konfliktusoktól távoli hangnemnek tekintsük (Haydn és Mozart számos példája alapján is). Ahogy az Ötödik és Hatodik, úgy a Hetedik és Nyolcadik is párdarabnak tekinthető bizonyos alappal.
„Fenomenologikus” megállapítások szerint Beethoven szimfóniái párdarabok, amelyekben az első, a páratlan sorszámú mindig a frissebb, forradalmibb, és a második darab szemlélődő karakterű. Indokként „pihenést”, „megnyugvást”, „erőgyűjtést” emlegetnek. Ennek a találgatásnak nyilvánvalóan nincs alapja az első két szimfóniánál, a Negyedik sem párdarabja az Eroicának. A Hatodik és Ötödik egy időben keletkeztek, ezért „pihenésről” lehetetlen beszélni, de az kétségtelen, hogy az Ötödikhez nem illő hangulatok, ötletek kerülhettek át a Hatodikba. A Nyolcadik kisebb lélegzetű, de nem kevésbé dinamikus feltételezett „párjánál”. A nem megírt (de olykor borzalmasan rekonstruált) Tizedik semmiképpen nem lehetett volna „párdarab”.
Nyolcadik szimfónia bemutatójára 1814 februárjában került sor, a Hetedik után szerepelt a műsoron, és előadták a Csataszimfóniát is. A Nyolcadikat a közönség (esetleges kifáradása miatt? – inkább a nehezebb befogadhatóságra gyanakodhatunk) kevésbé lelkesen fogadta. Beethoven ezt zokon is vette. („Mert sokkal jobb a Hetediknél! Majd talál utat magának a jövőben!” – mondta volna Czernynek. Shaw is kitart emellett az értékítélet mellett.) Német földön, Schumann leírása szerint, a legmostohábban kezelték az összes közül.

Nyolcadik szimfónia

Hangszerelésében szerény, ha az üstdobot ekkor már joggal tekintjük hagyományosnak a zenekarban. Az első tétel (Allegro vivace e con brio) energikus ¾-es tempójú szonátaforma, azzal a sokat emlegetett különlegességgel formai megoldásában, hogy a klasszikus hagyománnyal és pszichológiával szemben a visszatérés nem a megnyugvás és visszatekintés gesztusaiból áll, ellenkezőleg, drámai erejű felfokozás.
A második tétel (Allegretto scherzando) formai érdekessége, hogy „szonatina”-formájú, azaz a kidolgozást rövid moduláció helyettesíti a visszatéréshez. Beethoven barátja, Johann Maelzel használhatóvá tökéletesítette a metronómot (innentől kezdve használ Beethoven metronóm-előírásokat), ennek örömére Beethoven kánont komponált „Ta-ta-ta-ta, kedves Maelzel” kezdettel, ugyanazzal a dallammal és ketyegő ritmussal, mint a tétel főtémája. Vitatott, hogy a kánon keletkezett-e korábban (Anton Schindler kétes hitelű elbeszélése szerint egy ebéd utáni rögtönzés keretében), vagy a szimfóniatétel, de ez nem is perdöntő: a tétel szívhez szólóan kedves humorát ez nem érinti. A humor örök, a vicc véges: ebben az értelemben a teljes mű emberszabású, barátságos derűje „humor” – igaz, épp e tétel végén egy pillanatra megingunk, „ez vicc!” felkiáltással: jó drabálisan zárja le Beethoven a bűvös tételkét, ez sokakat vissza is döbbentett. Mint sokan tartják, van benne valami Rossini-s jelleg. Akik nem szerették Rossinit, ezért nem szeretik (Berlioz), akik szeretik, például a Rossini-barát orosz hagyományon nevelkedett Ulibisev, azért fordulnak el tőle, mert Rossini-paródiát sejtenek mögötte. Ez bizonyosan épp akkora mellélövés a részükről, mint a tétel egészét is paródiának, vagyis legalábbis csipkelődő gúnynak tekinteni. A kedves, baráti hangvétel ezt kizárja. A tétel hangszerelésének zsenialitását még az a Felix Weingartner is elismeri, aki pedig nagyszabású zenei működését azzal tette kissé hírhedtté, hogy merész hangszerelési kifogásokat támasztott Beethoven szimfóniáiban.
A harmadik tétel (Tempo di Menuetto) nosztalgikus hangja a meghaladott menüett iránt nem példátlan az életműben, ha leginkább az op.31 Nr.3-as Esz-dúr szonáta „menüett-búcsúztató”(Menuetto. Moderato e grazioso) tételének hangját idézzük emlékezetünkbe. Sztravinszkij csodálattal emlékezik meg a trió szokatlan, „áttört” hangszereléséről.
Ez a negyedik tétel (Allegro vivace), mesteri és roppant szonáta-rondó formában, amit most kapunk, ha lehet, a szimfónia legnagyszerűbb (mindenesetre leghatalmasabb) tétele, Beethoven erejéről ékesszólóan tanúskodva cáfolja a baljós félelmeket a zárótételekben olykor bekövetkező lendület- és hangulatromlásról. Hangszerelésében, fáradhatatlan, sodró, a Hetedik fináléjához hasonlóan „ördögi” táncra hasonlító ritmikájával, gazdaságosan kezelt tematikájával, olykor kopogósan „száraz” humorával, de leginkább a témakibontás túláradó ötletességével válik még Beethoven szimfóniatételei közül is kiemelkedővé.

Reklámok

2 responses to “Beethoven: Nyolcadik szimfónia

  1. Visszajelzés: Evilág és túlvilág: a kései Beethoven | SUNYIVERZUM

  2. Visszajelzés: Homo beethovenicus | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s